Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.

Ülésnapok - 1922-315

M nemzetgyűlés 315. ülése 1924. évi október hó 8-án, szerdán. öl belügyminister urat, a honvédelmi minister urat, mindenkit, akiket illet, hogy csináljanak rendet, .mert tűrhetetlen az, hogy egyes emberek — legyenek azok akár államrendőrség!, akár .csendőrségi közegek — embereket a középkori inkvizícióhoz! hasonlóan kínozzanak. Legtöbbször azt történt, hogyha abban a kivé- \ teles szerencsében részesültem, hogy a belügy- ; minister ur felállt és megválaszolta röviden S felszólalásomat, akkor megígérte, hogy az el-* járást folyamatba, teszi, de eddig még nem hal- i lottam egyetlenegy esetet sem, amelyben eze- j ket az altalaja, feljelentett csendőröket vagy; rendőröket megbüntették volna. De tudok el-j lenkező esetet is'(Rothenstein Mór: Előléptet-j fekl), amikor a csendőrök vagy rendőrök ellen j megszüntették az, eljárást, viszont azokat a sze- \ rencsétleneket, akik panaszra jöttek hozzám, a \ legnagyobb üldöztetésnek tették ki és megbün- j tették. Csak egyetlen esetre légyen szabad rá- í mutatnom, a pilisszántói esetre. Ide hoztam ! akkor azt az öregasszonyt, akit a csendőrök puskatussal vertek kékre-zöldre. Megmutatta a \ kék-zöld-sárga foltokat combjain a belügymi- • nister, urnák ez a szerencsétlen 50—60 éves < öregasszony. A belügyminister ur vizsgálatot indított és az eredmény az lett, hogy a csend- i őröknek hajuk szála sem görbült meg, de meg- \ büntették azokat, akik panaszra jöttek ide. ; (Propper Sándor: Keresztény magyar jogrend! — Rothenstein Mór: Ezt Genfben nem mondta el Bethlen!) De az utóbbi időben egy másik fajtáját is láttuk az ilyen durva lelkületre valló cselekmények elkövetőinek mentésére. Az imént ', azonban azt mondottam, hogy még nem láttam esetet arra, hogy az ellenkező - történt volna. Ez kijavításra szorul. Megtörtént a következő • eset. Egyik alföldi városban a falu iparoslegényei — 20—25-en — márciusi ünnepet tartottak március 15-én. Ezen a mulatságon tánc is volt belépődíjjal. Mert nem volt pénzük szallagra, , a falu egyik boltosa a rendelkezésére álló színes papiijból adott nekik, hogy vágjanak szallagot és azt tűzzék fel. Feltűzték, s ez a papír sötétbordó szinü volt, tehát nem vörös. (Propper Sándor: Mint a bársonyszék! — Mozgás.) Sötétebb, mint bársonyszék, amelyben a : ministerelnök ur ül. (Pronper Sándor: Annál nincs sötétebb! — Derültség. — Nagy Vince: Szomorú humor ez!) Este javában folyt a tánc ; — Jánosházán történt ez, — amikor bejön négy csendőr, meglátja ezt a sötétbordó szinü szallagot a gomblyukakban, és elkíséri a legénye- ; ket a csendőrlaktanyába, ahol szörnyen összeverik őket, hajuknál fogva ráncigálják a legényeket. Marokszámra, tépték ki a hajukat Eljöttek hozzám, megtörtént a feljelentés, — és itt van az, amiben ki kell javítanom előbbi mondatomat — a csendőrök ellen megindították az eljárást és a Margit-köruton a katonai törvényszék elitélte a csendőröket 15—15 napra, de enyhítő körülménynek vette a brutális csendőrök bűncselekményére nézve azt, hogy á legények megverését márciusi ünnep alkalmából hazafias felbuzdulásból követték el. ÍGr, Bethlen István ministerelnök: Ezt maguk sem hiszik el! -- Propper Sándor: Hát miért hazudnak a képviselő urak? — Zaj a jobboldalon. — Gr. Bethlen Isván ministerelnök: Nem hazudik, jóhiszemű! — Dénes István: Az. a baj, hogy önök eltávolodtak a néptől!) Legyen szabad rögtön itt érinél a kérdésnél tiltakoznom az ellen, hogy bárki ebben az országiban, akinek parányi joga is van, bűnösök ^felmentéséhez és futnihagyásáhőz vágy elítéléséhez, minden kápcabetyár által a pöígárságf ellen elkövetett "bűncselekményt a hazafias felbuzdulás köpönyege alatt mentegessen. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Amint elmondottam, az csak elöljáróban volt. Borzasztó esetek állanak rendelkezésemre 1919 augusztus óta. Ezrével vannak nálam jegyzőkönyvek, amelyekben sérültek, detektívek, rendőrök és csendőrök által összevert emberek panaszkodnak. És nehogy azt higyje a ministerelnök ur, — bocsánat, hogy hozzá intézem a megszólítást, de hiszen a belügyminister ur nincs jelen, — hogy csak egy egyszerű pofomról van szó, anielyet a csendőrök és detektívek adnak a kezükbe kerülő áldozatoknak, hanem benne van mindaz, a kinzási forma, amellyel évszázadok óta gyötörték a bűnösöket. Franz Helbing „Die Tortur. Geschichte der Folter im Kommunalverfahren aller Völker und Zeiten. Berlin. Verlag Gnadenfeld et Comp." című könyvében felsorolja, hogy a középkorban milyen eszközökkel büntették a bűnösöket. Felsorolja ebben a könyvében, hogy a hóhér miként rakta le a delikvens elé a kínzó szerszámokat, hogy mielőtt testileg megkínozza, lelkileg is megkínozza. Mindenki olvashatja abban a könyvben, hogy hogyan kell a két kart könyöktől a kézfejig összeszorítani, összekötözni szijjal, szabályszerűen, hogy a szijjak között a hus kidudorodjék. Franz Helbing elmondja ebben a könyvében, hogy a kezük közé került bűnösöknek hogyan verték a talpát, hogyan verték őket bikacsökkel és más kinzóeszközökkel. Mindazt, amit ebben a könyvben Franz Helbing leirt, megtaláljuk a budapesti főkapitányságon (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) s megtaláljuk az, ország különböző csendőrségeinél. Mindaz, amit élénk emberi fantázia el tud képzelni és mindaz a gonoszság, amelyet einher emberrel szemben el tud követni, megtörténik a budapesti rendőr ség"en. T. Nemzetgyűlés! Nem fogok beszélni arról, hogy a detektív urak, állami alkalmazottak, miként itatják agyon vízzel a kezük közé került delikvenst, természetesen politikai bűnösökről van szó. Nem beszélek arról, hogy miként tépték ki az emberek haját csomószámra s a kitépett hajcsomókat megetették a kezük között levő emberekkel. (Gr. Bethlen István ministerelnök i Rémmesék ezek! — Propper Sándor: Az a baj, hogy nem hiszik el. Meg kellene nézni közelebbről! — Zaj a szélső baloldalon.) Tisztelt ministerelnök ur, neveket fogok felolvasni. (Gr. Bethlen István ministerelnök: Volt már -eset, hogy neveket olvasott fel és kisült, hogy nem igaz! — Propper Sándor: Tessék odamenni inkognitóban, mint delikvens. Majd meglátja. — Derültség a szélső baloldalon. — Zaj a karzatokon.) Elnök: Figyelmeztetem a karzatok közönségét, hogy itt semmiféle tetszésnyilvánításnak nincs helye. A

z ez ellen vétőket meg fogom büntettetni. (Szabó József: Ez ma nagy baj lenne! Hoszunap van, itt van az egész Dobutca! — B. Podmaniczky Endre: Nem kabaré ez!) Esztergályos János: Mindazt, amit kegyed kétségbe von, ministerelnök ur, s amit én itt elmondok, bizonyítani fogom, ha a ministerelnök ur orvosolni akarja ezeket» Nem fogok tehát ezekről a dolgokról beszélni, csak felemlítem azt, amit beszédem elején mondottam. Amit itt előadandó leszek, az mélyen beleütközik a magyar bűnvádi perrendtartásba és a- büntető törvénykönyvbe. Kérdezem, igen tisztelt ministerelnök ur, mi történt a jajgató büntető paragrafusok megnyugtatására ebben az országban 5 esztendő ótaf Mi történt azok-