Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.
Ülésnapok - 1922-315
60 A nemzetgyűlés 315. ülése 1924. évi október hó 8-án, szerdán^ Rupert Rezső: T. Nemzetgyűlés! Tisztelettel kérem, méltóztassanak megengedni, hogy ezt az interpellációmat más. interpellációs napra halaszthassam. Elnök: Méltóztatnak hozzájárulni, hogy a képviselő ur interpellációját a legközelebbi interpellációs napon mondhassa el? (Igen!) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Ki a következő interpelláló 1 ! Petrovics György jegyző: Létay Ernő! Létay Ernő: T. Nemzetgyűlés! Tisztelettel kérem, méltóztassanak megengedni interpellációm elmondásának más interpellációs napra való elhalasztását. Elnök: Méltóztatnak hozzájárulni, hogy a képviselő ur interpellációját a legközelebbi interpellációs napon mondhassa el? (Igen!) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Ki a következő interpelláló? Petrovics György jegyző: Dénes István! Dénes István: T. Nemzetgyűlés! Tisztelettel kérem, méltóztassanak megengedni, hogy mind a három interpellációmat a legközelebbi interpellációs napon mondhassam el. Elnök: A képviselő urnák három interpellációja van és mind a három elmondásának elhalasztását kéri. Kérdem, méltóztatnak-e hozzájárulni, hogy a képviselő ur interpellációit a legközelebbi interpellációs napon mondhassa el? (Igen!) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Ki a következő interpelláló? Petrovics György jegyző: Csik József! Elnök: A képviselő ur nincs jelen, interpellációja töröltetik. Ki a következő interpelláló? Petrovics György jegyző: Esztergályos /János! (Felkiáltások a jobboldalon: Megadjuk!) Esztergályos János: Tisztelettel kérem, hogy türelemmel hallgassanak meg. T. Nemzetgyűlés! Előre is bocsánatot kérek a nemzetgyűléstől, ha talán mindaz, amit el fogok mondani, száraz téma lesz, ugy érzem azonban, hogy Csongrád, illetve Szolnok után kötelessége minden embernek ebben az országban, aki ennek az országnak presztízsére, becsületére egy hajszálnyit is ad, odatörekedni, hogy az a lehetetlen állapot, amely közigazgatásunk egyes ágaiban megvan, minél hamarabb egészséges vágányokra kerüljön. Mert a csongrádi, illetve a szolnoki eset megmutatta, hogy évek óta erősen gennyedésnek induló állapotok vannak az ország némely intézményeiben, amely gennyes állapot, ha tovább^ is szó nélkül napirendre térünk felette, végeredményben el fogja boritani minden izében ezt a szeren csjétl en országot. Méltóztatnak emlékezni az elmúlt esztendők néhány törvényszéki tárgyalására. Számtalan esetben, amikor úgynevezett bolsevista pereket tárgyaltak, számtalan esetben, azt mondhatnám kivétel nélkül, ezeken a tárgyalásokon a vádlottak panaszkodni iparkodtak a bíróságok előtt azért, hogy a bíróság előtt fekvő beismerő vallomási jegyzőkönyveket a rendőrségen vagy a csendőrségen kényszerrel vették ki belőlük. Bocsánatot kérek, t. elnök ur, most jövök rá, hogy ez a második számú interpellációm. Az első interpellációm elmondására halasztást kérek. Elnök: A képviselő urnák két interpellációja van. Az egyik az amnesztia kérdéséről szól, a másik a csendőri és rendőri brutalitásokról. A képviselő ur első számú interpellate! ójának elhalasztását kéri? (Esztergályos JáInos: Igen!) Kérdem, méltóztatnak-e hozzájárulni, hogy a képviselő ur első számú interpellációjának elmondását a legközelebbi interpellációs napra halaszthassa és most második 'interpellációját mondja el? (Igen!) Ha igen, ply értelemben mondom ki a határozatot. Tesisék folytatni, képviselő ur. Esztergályos János: Az ilyen esetben a bil'óság tagjai legtöbbször kétségbevonták a vádlottak panaszait, sőt előfordult számtalan esetben, hogy a biróság egyszerűen leintette a vádlottat és nem engedte, hogy elmondja mindazt k sérelmet, amely vele vagy velük, —-• többesszámban mondva, —'a rendőrségen, vagy a Csendőrségen történt. Ennek azután az lett a következménye, hogy egészen a szolnoki tárgyalásig az egész ország beszélt ezekről az esetekről, mert hiszen elvégre nem minden esetiben került bűnös a hatóság elé, a biró elé; ártatlan emberek is. kerültek a hatóságok, illetve a biróságok elé, amelyek az első pillanatban látták, hogy itt ártatlan emberről, vagy emberekről van szó, akik ellen az ügyészségnek abszolúte semmi anyaga nincs az ügy lefolytatására. A szolnoki tárgyalásnak kellett jönnie, hogy végre az egész ország megbotránkozása mellett rámutassunk azokra az esetekre, amelyek az ilyen vallatásoknál, a delikvensek vallatásánál divatban vannak az utóbbi öt eszteniaőben, különösen a budapesti főkapitányságon, de amelyek megvannak többé-kevésbé az Ország különböző csendőrparanesnokságaihál is. Annál inkább szükségesnek tartom ezt, piert még mindig élénken előttem van és fülembe cseng az igazságügyminister urnák egyik beszéde. Amidőn az igazságügyminister ür, elfoglalva azt a széket, azt mondotta, hogy •minden országban a jog, a törvény és az igazság az államrend alapja. Én szerény felfogásom szerint ugy érzem, hogy ha a jog, a törvény és az igazság az államrend alapja, akkor ezt tudni kell és kötelező ez a felfogás az állam minden egyes tagjára nézve, legyen az akár átmenetileg vádlott a törvény előtt, legyen az aljam! alkalmazott akár az államrendőrség, akár a csendőrség szolgálatában; a törvénynek szentnek kell lennie az állam minden polgára előtt. (Nagy Ernő: Csak kéne!) Ha én valahol elcsenek egy almát, összeütközésbe kerülök a büntetőtörvénnyel. (Barthos Andor: Nem, mert élelmiszer!) Ha engem lefognak, ezért engem a biró jogosan elitéi. Százszorta jobban kell, hogy ez álljon és százszorta jobban kellene tudniok azoknak az uraknak, akik az igazság őrei, akiknek az volna a hivatásuk, hogy a bűnösöket üldözzék, hogy a törvénynek szentnek kell lennie előttük is. Már pedig abból a száraz témából, amelyről beszélni fogok, mindenki meg-állapithatja, hogy a törvénynek széninek kell lenni az adófizető polgárság előtt, a dolgozó munkásosztály előtt, de nem tartja szentnek a budapesti államrendőrség' detektivosztálya, nem tartják szentnek az ország egyes helyein, egyes kerületi csendőrségeknél szolgálatot teljesítő csendőrök. (Propper Sándor: Ököljog uj kiadásban!) Mindazt, amit el fogok itt mondani, azért mondom el, hogy végre valami történjék ebben a botrányos állapotban. Méltóztatnak: emlékezni, tisztelt képviselő társaim, hogy hónapokkal azelőtt, talán egy évvel azelőtt számtalan esetben elmondottam csendőri és rendőri brutalitásokat, kértem a
