Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.

Ülésnapok - 1922-315

60 A nemzetgyűlés 315. ülése 1924. évi október hó 8-án, szerdán^ Rupert Rezső: T. Nemzetgyűlés! Tisztelet­tel kérem, méltóztassanak megengedni, hogy ezt az interpellációmat más. interpellációs napra halaszthassam. Elnök: Méltóztatnak hozzájárulni, hogy a képviselő ur interpellációját a legközelebbi in­terpellációs napon mondhassa el? (Igen!) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határo­zatot. Ki a következő interpelláló 1 ! Petrovics György jegyző: Létay Ernő! Létay Ernő: T. Nemzetgyűlés! Tisztelettel kérem, méltóztassanak megengedni interpellá­cióm elmondásának más interpellációs napra való elhalasztását. Elnök: Méltóztatnak hozzájárulni, hogy a képviselő ur interpellációját a legközelebbi in­terpellációs napon mondhassa el? (Igen!) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határo­zatot. Ki a következő interpelláló? Petrovics György jegyző: Dénes István! Dénes István: T. Nemzetgyűlés! Tisztelet­tel kérem, méltóztassanak megengedni, hogy mind a három interpellációmat a legközelebbi interpellációs napon mondhassam el. Elnök: A képviselő urnák három interpel­lációja van és mind a három elmondásának elhalasztását kéri. Kérdem, méltóztatnak-e hozzájárulni, hogy a képviselő ur interpellá­cióit a legközelebbi interpellációs napon mond­hassa el? (Igen!) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Ki a következő interpelláló? Petrovics György jegyző: Csik József! Elnök: A képviselő ur nincs jelen, inter­pellációja töröltetik. Ki a következő interpelláló? Petrovics György jegyző: Esztergályos /János! (Felkiáltások a jobboldalon: Megadjuk!) Esztergályos János: Tisztelettel kérem, hogy türelemmel hallgassanak meg. T. Nemzetgyűlés! Előre is bocsánatot kérek a nemzetgyűléstől, ha talán mindaz, amit el fogok mondani, száraz téma lesz, ugy érzem azonban, hogy Csongrád, illetve Szolnok után kötelessége minden embernek ebben az or­szágban, aki ennek az országnak presztízsére, becsületére egy hajszálnyit is ad, odatörekedni, hogy az a lehetetlen állapot, amely közigazga­tásunk egyes ágaiban megvan, minél hamarabb egészséges vágányokra kerüljön. Mert a cson­grádi, illetve a szolnoki eset megmutatta, hogy évek óta erősen gennyedésnek induló állapo­tok vannak az ország némely intézményeiben, amely gennyes állapot, ha tovább^ is szó nél­kül napirendre térünk felette, végeredmény­ben el fogja boritani minden izében ezt a sze­ren csjétl en országot. Méltóztatnak emlékezni az elmúlt eszten­dők néhány törvényszéki tárgyalására. Számta­lan esetben, amikor úgynevezett bolsevista pe­reket tárgyaltak, számtalan esetben, azt mond­hatnám kivétel nélkül, ezeken a tárgyalásokon a vádlottak panaszkodni iparkodtak a bírósá­gok előtt azért, hogy a bíróság előtt fekvő beismerő vallomási jegyzőkönyveket a rend­őrségen vagy a csendőrségen kényszerrel vet­ték ki belőlük. Bocsánatot kérek, t. elnök ur, most jövök rá, hogy ez a második számú interpellációm. Az első interpellációm elmondására halasz­tást kérek. Elnök: A képviselő urnák két interpellá­ciója van. Az egyik az amnesztia kérdéséről szól, a másik a csendőri és rendőri brutalitá­sokról. A képviselő ur első számú interpella­te! ójának elhalasztását kéri? (Esztergályos Já­Inos: Igen!) Kérdem, méltóztatnak-e hozzá­járulni, hogy a képviselő ur első számú inter­pellációjának elmondását a legközelebbi inter­pellációs napra halaszthassa és most második 'interpellációját mondja el? (Igen!) Ha igen, ply értelemben mondom ki a határozatot. Tes­isék folytatni, képviselő ur. Esztergályos János: Az ilyen esetben a bi­l'óság tagjai legtöbbször kétségbevonták a vád­lottak panaszait, sőt előfordult számtalan eset­ben, hogy a biróság egyszerűen leintette a vád­lottat és nem engedte, hogy elmondja mindazt k sérelmet, amely vele vagy velük, —-• többes­számban mondva, —'a rendőrségen, vagy a Csendőrségen történt. Ennek azután az lett a következménye, hogy egészen a szolnoki tár­gyalásig az egész ország beszélt ezekről az ese­tekről, mert hiszen elvégre nem minden eset­iben került bűnös a hatóság elé, a biró elé; ár­tatlan emberek is. kerültek a hatóságok, illetve a biróságok elé, amelyek az első pillanatban látták, hogy itt ártatlan emberről, vagy embe­rekről van szó, akik ellen az ügyészségnek ab­szolúte semmi anyaga nincs az ügy lefolyta­tására. A szolnoki tárgyalásnak kellett jönnie, hogy végre az egész ország megbotránkozása mellett rámutassunk azokra az esetekre, ame­lyek az ilyen vallatásoknál, a delikvensek val­latásánál divatban vannak az utóbbi öt eszten­iaőben, különösen a budapesti főkapitánysá­gon, de amelyek megvannak többé-kevésbé az Ország különböző csendőrparanesnokságai­hál is. Annál inkább szükségesnek tartom ezt, piert még mindig élénken előttem van és fü­lembe cseng az igazságügyminister urnák egyik beszéde. Amidőn az igazságügyminister ür, elfoglalva azt a széket, azt mondotta, hogy •minden országban a jog, a törvény és az igaz­ság az államrend alapja. Én szerény felfogá­som szerint ugy érzem, hogy ha a jog, a törvény és az igazság az államrend alapja, akkor ezt tudni kell és kötelező ez a felfogás az állam minden egyes tagjára nézve, legyen az akár át­menetileg vádlott a törvény előtt, legyen az al­jam! alkalmazott akár az államrendőrség, akár a csendőrség szolgálatában; a törvénynek szent­nek kell lennie az állam minden polgára előtt. (Nagy Ernő: Csak kéne!) Ha én valahol elcse­nek egy almát, összeütközésbe kerülök a bün­tetőtörvénnyel. (Barthos Andor: Nem, mert élelmiszer!) Ha engem lefognak, ezért engem a biró jogosan elitéi. Százszorta jobban kell, hogy ez álljon és százszorta jobban kellene tud­niok azoknak az uraknak, akik az igazság őrei, akiknek az volna a hivatásuk, hogy a bűnösö­ket üldözzék, hogy a törvénynek szentnek kell lennie előttük is. Már pedig abból a száraz té­mából, amelyről beszélni fogok, mindenki meg-­állapithatja, hogy a törvénynek széninek kell lenni az adófizető polgárság előtt, a dolgozó munkásosztály előtt, de nem tartja szentnek a budapesti államrendőrség' detektivosztálya, nem tartják szentnek az ország egyes helyein, egyes kerületi csendőrségeknél szolgálatot tel­jesítő csendőrök. (Propper Sándor: Ököljog uj kiadásban!) Mindazt, amit el fogok itt mon­dani, azért mondom el, hogy végre valami tör­ténjék ebben a botrányos állapotban. Méltóztatnak: emlékezni, tisztelt képviselő társaim, hogy hónapokkal azelőtt, talán egy évvel azelőtt számtalan esetben elmondottam csendőri és rendőri brutalitásokat, kértem a

Next

/
Thumbnails
Contents