Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.
Ülésnapok - 1922-315
58 A nemzetgyűlés 315. ülése 1924. évi október hó 8-án, szerdán. lőnitményékkel, terrorfiukkal! — Vanczák János: Igen, az állam pénzén tartott csendörökkel és a végén mégis hamisitoltak!) Abban a formában, ahogyan a kormány ezt a javaslatot ide beterjesztette, tehát a 22 választókerület formájában, nem lennék abban a helyzetben, hogy ezt a törvényjavaslatot általánosságban is elfogadjam. (Helyeslés balfelől és a középen.) Abban a formájában azonban, amint azt a közigazgatási bizottság bölcsessége megváltoztatva elénk küldötte, én ezt a javaslatot alkalmasnak tartom arra, hogy az általános tárgyalás alapjául elfogadjam, igy is azonban a részleteknél több módosítást akarnánk, vagy kívánunk keresztülvinni, ennek fejtartásával tehát én a magam részéről a törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés a középen, jobb felől és a baloldalon.) Elnök: A vitát megszakítom és napirendi indítványt fogok tenni. Napirendi javaslatotu az, hogy legközelebbi ülésünket holnap, csütörtökön f. hó 9-ikén, d. e. 10 órakor tartsuk és annak napirendjére tűzessék ki a székesfőváros törvényhatósági bizottságának újjászervezéséről szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. Méltóztatnak-e napirendi javaslatomat elfogadni? (Igen!) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Mielőtt áttérnénk az interpellációkra, Kiss Menyhért képviselő ur a házszabályok 215. §-ának a. pontja alapján személyes kérdésben kivan szólani. Kiss Menyhért: T. Nemzetgyűlés! Az, előbb elhangzott beszéd alkalmával Berki Gyula képviselő ur azt a közbekiáltást tette, hog*y én Maros-Torda vármegyében darabont voltam. A múlt nemzetgyűlésen már részletesen okmányokkal bebizonyítottam, hogy ez szemenszedett valótlanság, sőt tovább mehetnék s ha a házszabályok megengednék, hazugságnak mondhatnám ezt azért, mert én 1905-től 1906 május 1-éig a Kolozsvárott Bartha Miklós által, alapított Ellenzéknek voltam a szerkesztője, abban az időben tehát, amidőn a darabont korszak volt és virágzott (Meskó Zoltán: Szép kis virág volt! — Reischl Richárd: Mákvirág!), nem voltam köztisztviselő, hanem lapot szerkesztettem, sőt az akkor lezajlott eseményekkel szemben épen ellenkezőleg nemzeti állásponton voltam, mert Kolozsvárott Apáthy Istvánnal és a többiekkel az úgynevezett nemzeti ellenállást megszerveztem és részese voltam a nemzeti ellenállásnak. Hogy ilyen hamis vádat miért dobnak állandóan egy képviselővel szembe, amely vád a naplóban már olvasható és meg van cáfolva, nem tudom. De legkevésbé bocsátom ezt meg Berki Gyula képviselő urnák, aki ha a darabont-vádat fel akarja vetni, első sorban saját pártjában kellene ezt a kérdést felvetnie és felháborodását saját pártjának ama tagjai ellen kellene irányoznia, akik tényleg részt vettek a darabont uralomban. Én nem szegyeiném, ha részt vettem volna, és azt mondanám: bevallom, hogy résztvettem, szánom, bánom bűnömet, és hamut hintek a fejemre. Berki t. képviselőtársam nekem akarja ezt a bűnt tulajdonítani, ugyanakkor azonban elfelejti, hogy felháborodását első sorban pártjának illusztris tagja, Lukács György ellen kellene fordítania, aki nem imaginárius, nem ráfogott, költői, kitalált látszat-alapon minősíthető darabontnak, hanem aki valóságos darabont volt, sőt darabontságának legpregnánsabb kifejezője az, hogy minister volt és mint minister a darabontkorszaknak irányitója és megtestesítője volt. Ha ő ellene emeli ezt a vádat, megértem, de ha egy olyan ember ellen emeli, aki teljesen ártatlan, ezt az igazsággal, sőt a parlamenti etikával sem tarthatom megegyeztethetőnek és a legmélyebb felháborodással utasítóm vissza. Elnök: Berki Gyula képviselő ur szintén személyes kérdésben kivan szálani. Berki Gyula: T. Nemzetgyűlés! Nem válaszolnék az előttem szólott t. képviselő ur felszólalására, ha naponkint nem látnám őt magam előtt ülni erkölcsbirói székében és ha nem hallanám naponkint a ; kormány illusztris tagjaival és pártunk tagjaival szemben azt az állandó és felháborító erkölcsbiráskodást, amelyet ő magának megenged. Én akkor szóltam közbe, amikor előttem szólott képviselő ur azt mondotta, hogy nem helyes, hogy plakátokon különféle Ízléstelen jelszavakkal korteskednek. Én azt mondottam erre, hogyha ez az eg3 7 ik párton nem helyes, nem helyes a másikon sem 1 , mert a másikon is megtörténik. (Meskó Zoltán: Legszebb a középút!) Erre ő közbeszólt és az én keresztyén érzésemet sértette meg. Hogy a t. képviselő ur egyszersmindenkorra megtanulja azt, hogy az én keresztyén felfogásom és az öné között mi a különbség, önnek itt nyilvánosan megmondom ezt. Az a különbség, hogy az én keresztyén erkölcsi felfogásom jelenti az én közéleti és egyéni tisztességemet; az én keresztyén erkölcsi felfogásom jelenti a gyülöletmentességet, jelenti r a kiengesztelődést, jelenti az igazi keresztyén szeretetet, minden ellenzéki emberrel szemben; az öné pedig t. képviselő ur, jelenti a gyűlöletet, az öné jelenti a gumibotot (Kiss Menyhért: Nem erről van szó, hanem hogy igazat mondott-e, vagy sem!), az ön keresztyén erkölcse jelenti az állandó igazságot és erkölcsbiráskodást, jelenti a zsidó Lloyd-bank és TJjságüzem-részvé nyekkel való manipulációit. (Kiss Menyhért: Hazugság! — Szabó József: Amikor az ébredők gummibottal megválasztották, nem emelt ellene kifogást!) Ez a különbség a mi két keresztény erkölcsünk között. Ami pedig a t, képviselő ur előbbi megjegyzését illeti, ezt a kijelentést csak azért tettem,-mert ön is felém olyan hangot hasznait, melyet ön sem engedhet meg magának. Én Ugrón Gábor t. képviselő urnák az első nemzetgyűlésen elhangzott egy kijelentését idéztem. (Kiss Menyhért: • Amelyet másnan visszaszívott!) Amit én mondottam, azt idézőjelben mondottam. (Meskó Zoltán: Az idézőjelet nem láttuk! — Kiss Menyhért: így nem lehet operálni! Tessék igazat mondani! Akkor joga van felállni!) Ha én rosszul emlékszem Ugrón Gábor kijelentésére, (Kiss Menyhért: Nagyon rosszul!) akkor én ezt szívesen korrigálom, az ellen azonban tiltakozom, hogy ön itt erkölcsbirói szerepet játsszék, mert a képviselő ur erre nem alkalmas. ; Elnök: Kiss Menyhért kéuviselő ur személyes kérdésben kíván szólani! Kiss Menyhért: T. Nemzetgyűlés! Én az igen tisztelt Nemzetgyűlés tárgyalásába semmiféle szenvedélyességét nem vittem bele ma. amikor igen t. képviselőtársam egy olyan állítást kockáztatott meg, amely 100%-ig valótlan. Most is, amikor be kellett volna látnia, hogy valótlant mondott, még tovább fokozza ezt és az én erkölcsbirói szerepemre tesz megje*ryzéseket. Ismét konstatálom, hogy a képviselő ur olyan érvekkel harcol, amelyek nem felelnek meg a valóságnak; ez pedig nem Ízléses, nem. becsületes, nem tisztességes dolog, nem
