Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.

Ülésnapok - 1922-315

A nemzetgyűlés 315. ülése Í92Í. évi október hó 8-au, szerdán. 53 tárgyalom. Ezek ellen kerületi beosztással védekezni nem lehet. Ha a múlt évben lefolyt választás szavazatainak arányából akarok következtetést vonni a következő választások eshetőségeire, akkor, számításba véve ugyanazokat a szavazatarányokat, amelyek a legutóbbi választásnál voltak, amikor a kereszténypárt kerek számban 100 ezer, a liberális- és demokratapártok kerek számban 70 ezer, a szociáldemokrata párt pedig kerek számban 120 ezer szavazatot kapott — mondom, ha ezt vesszük bázisul és összehasonlítjuk, hogy a választásnak ezen a bázison micsoda eredménye volna közigazgatási és választókerületek szerint, akkor kiderül, hogy a kereszténypártok kapnának — most egy elméleti mandátumszámot mondok — (Rothenstein Mór: Csakhogy más az elmélet és más a gyakorlat. — Derültség a szélsőbaloldalon.) közigazgatási kerületek szerint választva 104 mandátumot, ellenben választókerületek szerint 94-et, a liberális- és demokratapártok épen fordítva, igy kilenccel többet kapnának, vagyis közigazgatási kerületek szerint 43-at, választókerületek szerint 54-et, viszont a szociáldemokraták ezen elv értelmében kapnának közigazgatási kerületek szerinti választásnál 73-at, választókerületek szerint pedig 72-őt. (Rassay Károly: Azóta már két év elmúlt!) Ezek a számadatok azonban csak azt igazolják, hogy a szociáldemokrácia abszolúte semmit sem veszítene erejéből, akár közigazgatási, akár választókerületek szerint történik a szavazás, ellenben, igenis, a liberális- és demokratapártok növekednének súlyban 10 mandátummal, a keresztény pártok pedig esnének súlyban 10 mandátummal. A választókerületek kérdése tehát a szociáldemokráciát teljesen hidegen hagyja, ellenben éles ellentét mutatkozik közöttünk és a liberális- és demokratapártok között. Ha tehát erről heszélünk, akkor kénytelen vagyok megállapitani, hogy, miután ez a 22 választókerületes beosztás Tisza István idejében tényleg épen a liberalizmus érdekében készült, ennek következtében ennek a hajánál fogva való előrántása és Budapest székesfőváros törvényhatósági bizottsági választására való alkalmazása kizárólag csak liberális érdek lehet, semmi egyéb a világon. A kormány maga is érezte ezt, hiszen az első nemzetgyűlési választást a 22 választókerület szerint tartották meg, mig a második nemzetgyűlési választásnál a kormány is áttért a 3-as választókerületi rendszerre, tehát egyszer maga is elvetette a másik rendszert. Ebből az elvetett helyzetéből, úgyszólván lomtárból kár visszahozni a 22 választókerületes rendszert. Ami a mandátumok számarányát illeti, a javaslatban 250-ben van kontemplálva a szabadon választott bizottsági tagok száma. Az előző javaslatban 240 volt, mig a kormány által bemutatott első tervezetben 220. A bizottsági tárgyalás alatt megváltoztatott tervezetben 236 volt a mandátumok száma, vagyis ebben a számban, ebben a kardinális tételben a kormánynak nincs megállapodott álláspontja, inert ha ugyanaz a kormány előbb 220-at indokol, azután 236-ot, utóbb pedig minden indokolás nélkül 250-ben állapítja meg a létszámot, ez semmiesetre sem mutatja, hogy meggondolt és reális bázisú számadatról van szó. Én a 250-es számot azért sem tartom helyesnek, és azért is ragaszkodnám a 240-es számhoz, inert a 240-es szám tökéletesebb matematikai szám, mint a 250. A 240 osztható 2-vel, 3-mal, 4-gyel, 5-tel,6-tal, 8-cal, lö-zel, 12-vel és 15-tei, mig a 250 ezek közül a számok közül csak 2, 5 és 10-zel osztható, amiből következik, hogy a 250 mandátum bizottsági felosztása csak egyenlőtlen számok mellett lehetséges, mig a 240-nél nagyon egyszerűen meg lehet állapítani, hogy minden kerületre ennek a számnak egyenlő hányada esik. Az indokolás szerint bizonyos aránytalanságokra vezet az, ha a minden kerületnek egyenlő számú bizottsági tagja van. Nem tagadom az aránytalanságot; ez az aránytalanság tényleg fennáll, mert hiszen az 1925-ös választói névjegyzékben a közigazgatási kerületek közül a IV-iknek van 10.435 választója, inig a legnagyobbnak, a VH-ik kerületnek 54.296 választója, vagyis az egyik a másikat többszörösen felülmúlja. De a választókerületekben sincs meg ez az arányosság, mert mig a választókerületek közül a legkisebb, a 7-ik választókerület 8305 választót tartalmaz, addig a legnagyobb kerület, a 22-ik kerület 25.149-et, vagyis az aránytalanság itt 3 és félszeres. Ez még fokozódik azáltal, hogy a 7-ik választókerület, ez a kis kerület, a belügyminister ur tervezete szerint 12 mandátumot kap, ezzel ellentétben a legnagyobb, a 22-ik kerület, 10 mandátumot, amiből következik, hogy ha az egy mandátumra eső szavazók száma tekintetében veszem ezeket, akkor már a 4-szeres arányt is fölülmúlja, vagyis a közigazgatási és választókerületek közötti szorzószám különbsége nem oly horribilis, hogy erre rendszerváltozást építeni lehetne. Es most kérdezem: hát a nemzetgyűlési kerületek abszolúte egyenlőek? Nincsenek-e nemzetgyűlési kerületek, amelyek 2—3000 választóval, vagy amelyek 50.000 választóval rendelkeznek! Ha itt tűrhető az igazságtalanság, azt hiszem, a székesfőváros életében is tűrhető. Én ennek korrekcióját egyedül a közigazgatási kerületek számának szaporitásábaii látom, nem pedig egy más választói rendszerre való áttérésben. Mert hogy állunk az egyes közigazgatási kerületekkel! Méltóztatnak tudni, hogy a választókerületek közül az I. közigazgatási kerületben van három, a II., III. és IV-ben 1—1, az V-ben 3, a VI-ban 3, a VII-ben 4.3, a VIH-ban 3, a IX-ben 2 és a X-ben csak 0.7 választókerület, miből mi következik? Az, hogy az eddigi választási rendszer szerint minden egyes kerület egyenlő számmal választ, ellenben választói kerület szerint van olyan kerület, amely csak 10 mandátumot kap és van olyan, amely százon felül kap mandátumot. PL, ha összehasonlítom a három budai kerületet ezzel a három, V-ik, Vl-ik és VH-ik kerülettel, amellyel beszédem elején is foglalkoztam, akkor a budai választókerületek kapnak 54 mandátumot választókerületek szerint, ellenben az V., VI., VIL kerület, ugyancsak három kerület, kapna 109 mandátumot, vagyis több. mint kétszeresét kapná a budai kerületekének. így ismét bekövetkeznék az, hogy a 250 mandátumnak egy igen tekintélyes része, 109 mandátum, az V., VI.. VII. kerületre esnék, ugy hogy az V., VI. és VII. kerület ismét uralná az egész közgyűlést és pl. egész Budának minden törekvését egyszerűen lehetetlenné tenné saját tömegeinek és szavazatainak erejével. Méltóztassanak megengedni azonban, hogy összehasonlitsam

1 pl. a Belvárost az Erzsébetvárossal. Méltóztatnak tudni, hogy a Belváros Budapest törzslákosságúnak egyik reprezentáns kerülete, melynek már a főváros egyesítésekor is 25.000 lakója volt és most is annyi van. Miért? Azért, mert territoriálisán körül zárt olyan kerület, amelynek nincs terjesz-