Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.

Ülésnapok - 1922-315

54 A nemzetgyűlés 315. ülése 1924. évi október hó 8-án, szerdán. kedési lehetősége. Mindannyian tudjuk, hogy a törzsökös budapesti polgároknak ez egyik lakóhelye és hogy ezzel szemben a törvényhozások bármilyen választási rendszer mellett is bizonyos regarde-dal voltak és jobban dotálták, mint a többit. Már most, ha nem közigazgatási kerületek szerint választunk — mert a közigazgatási kerületek szerint a Belvárosnak épen az a súlya van a közgyűlésen, mint az Erzsébetvárosnak — akkor a Belváros kapna 12 mandátumot a javaslat szerint, ellenben a VII. kerület kapna 46 mandátumot. Méltóztassék megérteni, mit jelent az, hogy ha a törzslakosságnak 12 mandátuma van és a bevándorlottakból álló VII. kerületnek 46 mandátuma van ugyanabban a törvényhatóságban. Gondoljuk el, hogy ez a 46 VII. kerületi mandátum mit tud paralizálni a közgyűlésen ! Paralizálja nemcsak a Belvárost, hanem a II., III. és X. kerület összes mandátumait, mert hiszen a II., III., IV. és X. kerületnek együttvéve van 44 mandátuma, a nétry kerületnek, a Belvárosnak, Vízivárosnak, Óbudának és Kőbányának együtt van 44 mandátuma és ezzel szemben a VII. kerületnek van 46 mandátuma. Mi ezt vérlázító igazságtalanságnak tartjuk és ugy véljük, hogy visszaesés azokra az igazságtalanságokra, amelyekbe esett az 1872-es törvény a virilisták révén. Épen ezért végképen és végérvényesen ragaszkodunk a közigazgatási kerületek szerint való választásokhoz. Erre vonatkozólag majd a részletes vitánál módunk lesz indítványainkat benyújtani. (Rassay Károly: És a választók számaránya'?) A magam részéről legfeljebb hozzájárulok ahhoz, hogy ugyanaz az arányosság, amely az 1872-iki törvényben benn van. itt is benn legyen. (Rassay Károly: Szóval aránytalanságot akarnak az önök javára!) Mélyen t. képviselőtársam, csak emlékeztetem arra, hogy amikor a szovjet választatott itt, mikor a székesfővárosnál a szovjetválasztások voltak, akkor is ki volt mondva, hogy a választók számarányának arányában esnek a bizottsági tagságok, ellenben egy kerületnek sem lehet 300-nál több reprezentánsa. Tehát ugyebár a számarány felfelé még a szovjetnél is korlátozva volt. Az érdekképviseletek rendszere helyett én jobban szerettem volna, ha a belügyminis ter nr megmaradt volna az örökös tagok mellett. Szerintem nagyon helyes elv az, amit a belügyminister ur indokolásában felhoz, hogy t. i. a városnál szerzett érdemeket és tapasztalatokat honorálni lehessen. Az mondja a mélyen t. belügyminister ur indokolásában, hogy ennek a csoportnak beillesztésére azért van szükség, mert ilymódon a törvényhatósági bizottságban mindig lesz a tagoknak egy olyan része, mely a bizottság működésében az állandóságot fogja kénviselni. A másik részben pedig azt mondja a belügyminister ur — nem akarom felolvasni, — hogy a szakérteimet, a városnál szerzett tapasztal okát kell ezzel honorálni és a törvényhatósági bizottság működésének értékét lehet emelni azzal, ha a városi igazgatás terén nagy jártassággal biró embereknek megadatik egy ilyen bizottsági tagság. így nem kényszeritik őket arra, hogy a választási tülekedésben részt vegyenek, hanem érdemeik alapján foglalnak majd ott helyet. (Rassay Károly: Miért nem méltóztatik képviselőket is kreálni ezen az alapon? — Wolff Károly: A j felsőházban megvan ez a rendszer !) A törvény- ' hozásban megvan ennek az analógiája, és én a városi igazgatásban is teljesen arra az álláspontra helyezkedem, mint amelyre a belügyminister ur helyezkedett a javaslat benyújtásakor. Nem pótolják ezt azok az u. n. érdekképviselők, akiket három évre neveztek ki. Ezek sem a kontinuitást nem pótolják, sem a városi munkával szerzett tapasztalatokat. Majd meg méltóztatik látni, hogy minden egyes ilyen érdektestület három évenként más, ujabb és ujabb embereket fog oda beküldeni, akik mindig analfabéták és kezdők lesznek azokkal a bizottsági tagokkal szemben, akiknek mandátumát hat évben szabta meg a közgyűlés. A törvényhatósági bizottság kontinuitását a javaslat azzal akarja biztosítani, hogy a hat évre választott bizottsági tagoknak fele a harmadik év végén kiesik, a másik fele megmarad, tehát van egy bizonyos kontinuitás, tehát nem csupa újoncokból áll a törvényhatósági bizottsági közgyűlés, hanem annak fele időnként megújul. Ezt én igen helyes és okos be>osztásnak tartom, azonban abszolút nincs megállapítva az, hogy mi történik már most az alatt az idő alatt, mialatt az egyik felét választják. Nincs a javaslatban semmi a tekintetben, hogy vájjon az a fél-közgyülés dolgozik-e vagy sem, van-e közben működési joga, vagy nincs. Azután az sincs megállapítva, hogy ezeknek az érdekképviselőknek három évre való kinevezése összeesik-e ezzel a háromévenkénti kilépéssel, vagy sem, vagy a választás előtt nevezik-e ki ezeket az érdekképviselőket, vagy a választás után. Ezek olyan kérdések, amelyek engem bizonyos óvatosságra intenek ezzel az érdekképviselői rendszerrel szemben. A törvényjavaslatnak van egy igen helyes, csak még némileg helyesbithető pontja, és ez az, amelyben a választási plakátokkal való visszaélést korlátok közé akarja szorítani. (Rothenstein Mór: Még jobban akarja szűkíteni!) Nem szűkítek semmit, ellenben igenis helyesnek tartom azt, hogy ne plakátharc irányítsa egy választás menetét. Én ezt tisztán pénzkérdésnek tartom, mert azok a tömegek és pártok, amelyeknek nagy pénzforrásai vannak — és itt hivatkozom például a szociáldemokrata pártra, amelynek nagy pénzforrása van a dolgozó nép filléreiből és hivatkozom a demokrata és a liberális pártra, amelynek szintén óriási pénzforrása rejlik a bankok és a hozzájuk közelálló iparvállalatok trezorjaiban — ezt a nagytömegű pénzt döntően használhatják fel a választásnál, amit pedig az egyenlő fegyverekkel való harcolás elvénél fogva kizárandónak tartok. Ostobának is tartom bizonyos tekintetben különösen az ábrás plakátokat. Mi értelme volt például annak a plakátnak, amelyet a legutóbbi választásnál kiragasztottak és amelyre felrajzoltak egy órát, és alája irták: „Ütött az óra, szavazz zsidóra!" (Pikier Emil: Talán ugy volt a szöveg: „Szavazz szociáldemokratára?) Az mindegy! (Pikier Emil: Magának az mindegy!) A rim így jobb! Vagy mi értelme volt annak a másik plakátnak: „Csak azért is szavazzatok szociáldemokratára", vagy „Aki olcsóbb kenyeret akar. szavazzon szociáldemokratára." Mi értelme van mindennek? (Rassay Károly: A választók, usry látszik, megértették, tehát volt értelme!) Méltóztatnak emlékezni a másik oldalról készült plakátra is, amely léggömböknek ábrázolt közéleti érdemes férfiakat, mint Andrássy Gyulát, Rakovszky