Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.

Ülésnapok - 1922-315

46 A nemzetgyűlés 315. ülése 1924. évi október hó 8-án, szerdán. aranykorona, az 1921, évinek 21 millió aranykorona az 1922. évinek 17 millió aranykorona, az 1923' évinek 26 millió aranykorona es az 1924 évinek 28 millió aranykorona értek felelt meg, amiből tehát következik, hogy ennek az 5 évnek összegezése teszi ki azt az összeget, amelyet az ezt megelőző utolsó békeévi költségvetés mint végösszeget felmutat. Hogy mi a külföldi adósságok terén a rendezési munkálatot megkezdtük és tetemesen törlesztettünk belőle, ezt a teteit majd a r mi oldalunkról más, kiválóbb és nálam hozzaertőbb szónokok fogják megvilágítani. De mint a székesfőváros középitési bizottságának egyik igen szerény tagja, az én reszortomból bátor vagyok néhány számadattal szolgálni. Hogy a székesfőváros csupán a tönkretett és rosszkarban levő épületek helyreállitasara mit költött, az a következő számadatokból világlik ki. Csupán iskolaépületek helyreállítására költöttünk 925 millió koronát, templomok helyreállitasara 213 milllió koronát, kórházi épületek kitatarozására és a düledező Zitakórházi pavillon átépítésére 371 millió koronát, laktanyák karbahozatalára 48 millió koronát, a Várszínház, Városi Színház és a Budai Vigadó helyreállítására 68 millió koronát, a fürdők karbahozatalára 29 millió koronát a Központi Városháza kitatarozására 30 millió koronát, a kislakásos épületek és telepek helyreállítására 13 millió koronát Meg kell jegyeznem, hogy ezek a millió koronák 1921. és 1923. évek között 0.85-ös, illetőleg 0.03-as koronákban értendők; ezeket nincs módomban aranykoronákra átszámítani, mert az egyes kiadási tételeket nem tudom dátum szerint megmondani, de méltóztassanak mai pénzben jelentékenyen magasabb összegben elképzelni. Az útburkolatoknak a legelhanyagoltabb 33 necában való helyrehozatalára elköltöttünk 4.644 millió koronát, amelyből kereken 1 millió négyszögméter makadám-burkolat, 300 négy^zögméter kockakő-burkolat, 24 ezer négyszögméter kis kő-burkolat, 40 ezer négyszögméter keramit-burkolat és 150 ezer négyszögméter aszfalt-burkolat került teljes javítás alá. Méltóztassanak ezt a 3 évi gigantikus munkát értékelni és ezt a 4.644 millió koronát is magasabb szorzószámmal a mai összegben elképzelni. A csatornák kitisztítására 52 km hosszban 22 millió koronát költöttünk el. 30 parknak helyreállítására 6 millió koronát, a kertészeti telepen a szétrombolt üvegházak és azok elhurcolt fűtőberendezésének pótlására s a kipusztított faiskolák helyreállítására 20 millió koronát költöttünk. Ezek a központi igazgatás keretében elköltött helyreállító munkák milliói és milliárdjai. De ezen kivül az egyes üzemek is invesztáltak és ezek is iszonyú destruált állapotban kerültek akkor a mi vezetésünk alá. A kórházaknál csak a hiányzó fehérnemű, gyógyszerek, orvosi szerek és eszközök pótlására 3478 millió koronát kellett költenünk. A községi gyógyszerüzemet 1920-ban váltottuk meg a gyógyszerészek kórházi s szövetkezetétől. Ez a közhasznú hatósági üzem, amely a mi rezsimünk alatt erőteljes virágzásnak indult, 1787 millió korona értékű gyógyeszközt juttatott a kórházaknak. A közúti vasút megváltásáról én csak anynyit jegyzek még, hogy egyedül a keresztény községi pártnak volt bátorsága, szilárd aka,rata és elhatározása a közúti vasút városi kezelésbe vételéhez. Meg vagyok győződve arról, hogy az előző demokrata rezsimé sem, de azt hiszem még egy szociáldemokrata rezsim sem — ha ilyen lett volna a fővárosnál — merte volna, nem akarta volna kivenni ezt az üzemet a részvénytársaság kezéből. (Fakots tiozsei: A gázgyár megváltását melyik rezsim csinálta meg?) A gázgyár megváltását az előző rezsim igen helyesen megcsinálta. Ebben érdemét elismerem, de tudom azt, hogy sokkal több szállal volt belekapcsolva ez a rezsim ennek a közúti és városi vasútnak részvénytársasági formájába, semhogy mersze, illetve akarata lett volna ahhoz, hogy ezt megváltsa. Azt, hogy a közúti vasutat megváltsa a város, csak a keresztény községi párt tudta megcsinálni és ezt az érdemét lesz szives mélyen t. képviselő társam épugy elismerni, amint én elismerem az ő részükről azt, hogy a gázgyár megváltása az előző rezsimnek határozott érdeme. Hogy mit csinált a budapesti székesfővárosi közlekedési részvénytársaság (Mozgás a baloldalon), arról tegnap Buday t. képviselőtársam elég részletesen beszélt, ugy, hogy felmentve érzem magamat az alól, hogy ezekkel a számokkal foglalkozzam. Foglalkozóim azonban a vizüzemmel, amelyre 353 millió koronát fordítottunk, főként vízórák beszerzésére, hogy a vízpazarlást lehetőleg csökkentsük és hivatkozom a. gázüzemre, amelybe 4400 millió koronát invesztáltunk építkezésre és beruházásra és hivatkozom az elektromos üzemre, amelynél a keresztény községi párt rezsimje alatt 5670 millió koronát fordítottunk az üzem bővítésére és gazdaságossá tételére, mert sok helyen .kénytelenek voltunk az olcsó villamosüzemre áttérni. Alkalmazkodnunk kellett ahhoz ugy a közvilágítás terén, mint az egyes üzemekben a gőzerejü gépeknek elektromos erejű gépekkel való kicserélése "miatt. A marhavágóhid fejlesztésére 485 millió koronát költöttünk, a sertésvágóhidra 180 millió koronát fordi to ttunk. A vásárcsarnokok helyreállítására és kibővítésére 808 millió koronát a vásárterek helyreállitasara 683 milliót, a, kenyérgyár produktívabbá tételére 315 milliót, egy szociális intézményünkre, a lóhusüzemre 70 millió koronát fordítottunk. A köztisztasági hivatal beruházására 60 millió koronát költöttünk. Ezekre az öntöző-autókra majd visszatérek akkor, amikor Farkas István igen t. képviselőtársam beszédének kritikájával fogok foglalkozni. A Tatersallra 33 millió koronát, a szeméttelepnek oikszerü berendezésére 560 millió koronát és az autóbusz-üzemre 7 millió koronát költöttünk. Bécs, sokat dicsért, jó rendben lévő gazdaságú város eladta autóbuszait nekünk, mi megvettük őket 7 millió koronáért, és most a székesfőváros összes uceáin azok az autóbuszok járnak, amelyeket Bécs városa mint improduktívakat nem tudott használni, amelyeket a sokat dicsért Bécs potomáron elvesztegetett nekünk a székesfővárosnak, hogy viszont nálunk teljesen produktiv, kifogástalan menetű, a világvárosi képhez hozzátartozó jó üzemet szolgáltassanak. Erről az urak sohasem beszéltek. Meg kell jegyeznem, hogy mindezeket a sok milliárdra rugó tatarozásokat, mindezeket a helyreállítási költségeket — amelyeket még egyszer hangsúlyozom, egyedül a mi rezsimünket megelőző kommunizmus és román megszállás (Pikier Emil: Ne hivták volna be a románokat, nem lett volna megszállás! — Eőri-Szabó Dezső: Jöttek azok hívás nélkül! — Rothensteiii Mór: Nem jöttek!) kártételei okoztak — a folyó