Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.

Ülésnapok - 1922-315

A nemzetgyűlés 315. ülése 192L évi október hó 8-án, szerdán. 47 költségvetésekből fedeztük, pedig méltóztatnak tudni, általános közgazdasági elv, hogy beruházásokat nem folyó bevételekből, hanem törleszitéses-kölcsönökből szoktak eszközölni, hogy ne egy generáció terhét alkossák, hanem, hogy a teher eloszoljon 40—50—60 évre, annyi időre, amíg a kölcsön törlesztési ideje lejár. Méltóztatik .azonban tudni, hogy a mai időpont a legkevésbé alkalmas alkotásokra. Csak arra hivatkozom, hogy saját háztartásában is ma mindenki boldog, ha többé-kevésbé fenn tudja tartani az életstandardot, ha a megélhetéshez szükséges pénzt meg tudja keresni, a beruházásokra a mai viszonyok között a magánháztartásokban sem igen szoktak gondolni. Fel vagyok mentve tehát az alól, hogy hosszasabban indokoljam, miért nem lehet a székesfővárosnál ma nagyobb beruházásokat eszközölni. Mondom, örül a főváros, ha a folyó költségvetésből megél. Bizonyos beruházásokat azonban mégis kellett eszközölnie. így felemlítem, a Simor-uccai iskola folytatólagos építkezését, amelyre 190 millió koronát költöttünk és a Szent János kórház tüdőbeteg pavillonjainak építkezését, amelyre székesfővárosi pénzből 250 millió korona költetett ez idő alatt. Létesített a székesfőváros két uj barakk-iskolát 17 millió költséggel és két templomot, Zuglóban és Kelenföldön 50 millió korona költséggel. (Peidl Gyula: A

z arány mindenesetre kedvező! Tizenhétmillió iskolákra, ötvenmillió templomokra. — Zaj. Ellentmondások. — EőriSzabó Dezső: 200 millió korona volt iskolákra!) Bátor voltam előbb említeni, hogy 190 millió koronát költöttünk egy szilárd iskolára, a Síin or-uccaira és 17 millió koronát barakk-iskolákra. (Eőri-Szabó Dezső: Több mint 200 millió!) De méltóztassék ezeknél a számoknál bizonyos fentartással élni, mert az a 17 millió korona talán 1920-ból, vagy 192Í-ből származik, míg az utóbbi tételek, — pl. a kelenföldi templom építése feltétlenül — 1923-ból, ugy, hogy az összehasonlítás, mint előrebocsátottam, kissé nehéz. A kötelező ravatalozás behozatalával kapcsolatosan megcsináltuk az összes temetők ravatalozóit, egészen uj ravatalozó készült a rákoskeresztúri temetőben és ezekre, valamint a temetőkben létesített melegházakra és virágházakra 240 millió koronát fordítottunk. Kibővítettük az Erzsébet királyné-úti árvaházat — amelyet főként a hadiárvák miatt kellett kibővíteni — 11 millió korona költséggel. Az Erzsébethid mellett méltóztatnak látni azt a modern ivóosarnokot, amelyet azért létesítettünk, hogy az ott feltörő gyógyhatású Hungária-víz ereje kihasználható legyen. Erre 59 millió koronát fordítottunk. A ferencvárosi helyi kikötő építésére, amely mint méltóztatnak tudni, az állami kikötőépités integráns alkotó része, a mi rezsimünk alatt 200 millió koronát fordítottunk és lehetővé tettük azt, hogy a székesfővárosra jutó helyi kikötő 700 méter hosszú partfala felépüljön» vágányokkal elláttassák és ott már bizonyos fokú forgalom is keletkezzék, bár ugyanez idő alatt az állam pénzügyi nehézségei folytán képtelen volt a ráháruló kikötőrészben bármily csekély munkát is elvégezni. A székesfőváros tehát ebben a nehéz időben is fordított bizonyos összeget a kikötőépitésre és bizonyos eredményt el is ért, amikor az állam hasonló körülmények között egyáltalában képtelen volt hozzáfogni ehhez a munkához. A takarékos és okszerű gazdálkodás érdekében szintén kellett néhány beruházást eszközölni. Példának okáért az iskoláknak, a kórházaknak eddig gázvilágitással és gázfűtéssel ellátott helyiségeit elektromos világításra és elektromos fűtésre alakítottuk át. Ezek 159 millió koronát igényeltek. A napokban lesz a felavatása a székesfőváros központi szivattyútelep elektromos berendezésének, mert a székesfőváros központi szivattyútelepe eddig gőzüzemmel dolgozott, ami rengeteg drága és nem gazdaságos üzem volt. Ezzel szemben mi ezt átalakítottuk elektromos üzemmé, ugy hogy ez az egész befektetést 3—4, legfeljebb 5 esztendő alatt amortizálható a megtakarított tüzelőanyagokkal. Erre 4 és H milliárd koronát.költött a székesfőváros a mi rezsimünk alatt és ezzel háztartását évente másfél milliárd koronával tette kisebbé; másfél milliárd koronára rug az a megtakarított szénmennyiség értéke, amely az elektromos üzem bevezetésével a szivattyútelep költségvetésében megtakarítható. Ugyanezen indokból több iskolának és kórháznak fűtési berendezésénél áttértünk a drága kokszfütésről a lignittüzelésre. Egy olcsóbb, olyan tüzelőanyag bevezetésével, az első esztendőben már amortizálták a megtakarítás révén azt a beruházást, amit ezekre fordítottunk. Ma már kokszfütésü iskolánk egyetlenegy sincs, ma már ez a kórházak egy részében is megszüntettetett és a drága métermázsa nkénti százezer koronás koksz helyett olcsó lignittel tüzelünk. S annak ellenére, hogy a berendezés 142 millió koronába került, mégis a székesfőváros háztartásában évente több milliárd korona megtakarítást okoz tisztán a lignit-tüzelésre való áttérés. Ugyancsak takarékossági szempontok vezettek minket arra, hogy egy székesfővárosi kátrányozó és bithumenező telepet létesítsünk. Ezt az előző rezsimmel, a székesfőváros vezetősége hiába próbálta létesíteni egyszerűen azért, mert annak a 2—3 aszfaltvállalatnak, amely érdekelve volt, nagyon erős kapcsolatai voltak az előző pártok vezetőségével, ellenben mi a székesfőváros tanácsának előterjesztésére azonnal megcsináltuk, agy, hogy ma nem lehet az, hogy két vállalkozó összebeszél és a székesfőváros aszfaltjának és kátrányozott makadám-burkolatainak árát tetszése szerint állapítsa meg, mert itt van az a székesfővárosi üzem, mely azt a munkát jelentékenyen olcsóbban elvégzi. És hogyha méltóztatnak eredményt kérni, akkor a hároni esztendő alatt 65.000 négyszögméter aszfaltburkolatot csinált ez az üzem, 15.000 kvadrátméter fakockaburkola: tot létesített és az 1923 esztendőben magában 435 millió korona értékű munkát produkált 20%-kai alacsonyabb áron, mint amilyen áron a magánüzem azt ajánlotta, ugy, hogy 1923-ban 90 millió korona hasznot hozott a fővárosnak ; és egyben megtörte az aszfalt, bithumen- és kátránygyárak karteljét, _ aminek következtében most már ezek is jelentékenyen olcsóbb : áron, dolgoznak a székesfővárosnak. Ezeket az , eredményeket nem lehet letagadni, ezek effek• tiv és minden utánunk következő generáció által is kontrollálhatók és érezhető hatású eredmények. Sokszor hallottuk itt azt a panaszt... i (Rothenstein Mór: Talán valamit a bevételről is !) Arról is óhajtok beszélni, mert hiszen vol• tam bátor kifejteni már is, hogy a mi költségvetéseink mindig, kivétel nélkül deficitmentesek voltak és pozitív eredménnyel jártak. Aki ezt nem hallja meg, annak megismétlem huszon' hétszer is, de ebben a dologban nem lehet egy szóval ellenkezni, amikor konkrét tények állanak mindenki által betekinithetően rendelkezésre. (Frühwirth Mátyás: És Bécsben nem fokozzák a szociáldemokraták a jövedelmeket?)