Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.
Ülésnapok - 1922-315
À nemzetgyűlés 315. üífae 1924. kùlt, (Propper Sándor: TutánMiámen-párt volt !) a városi politika terén teljesen kezdő, de mély meggyőződésű és szilárd elhatározási! emberekből állott. (Peidl Gyula: Lezüllesztették a fővárost!) Hogy miképen tették tönkre a fővárost, erre nézve leszek bátor konkrét számiadatokat fölolvasni ; olyan számadatokat, amelyekről meg- lehetnek győződve a t. képviselő urak, hogy a valóságnak megfelelnek, olyan számadatokat, amelyeket sem handabandázással, sem kiabálással, sem általános frázisokkal megváltoztatni vagy letagadni nem lehet. — (Propper Sándor: Nézze meg a vörös Bécset, ha városi közigazgatást akar látni ! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak a szónokot nyugodtan meghallgatni. A házszabályok értelmében a képviselő uraknak nincs joguk közbeszólni. Ha meg akarják cáfolni azt, amit a szónok mond, azt ne közbeszólásokkal, hanem beszéd alakjában méltóztassanak megtenni. (Rothenstein Mór: Akkor meg mások szólnak közbe.) Petrovácz Gyula: Ne méltóztassanak elfelejteni azt, hogy micsoda állapotok voltak Budapesten akkor, mikor a Keresztény Községi Párt a város irányitását kezébe vette, Budapest akkor, 1920. év nyarán a háború borzalmíai, két forradalom rémségei és egy román megszállás szégyene után a leglehetetlenebb állapotban volt. Akkor az uccák teljesen el voltak rongyolódva, a parkok kipusztítva, a kerítések, fák kitörve, az iskolák részben a megszálló katonaság, részben az evakuáltak elhelyezése folytán a lehető legrettenetesebb állapotban voltak, kiforgatott ajtósarkok, tönkretett vizvezetékbereiidezések, ablaknélküli termek, a fűtőhelyiségek elrombolva, a kórházak lepedő nélkül állottak, mert a kommunizmus idején a „minden a mienk" jelszava, alatt mindent elloptak és ugy a kommunista hordák, mint a román csapatok óriási nagy károkat okoztak a kórházak berendezésében. így tehát egész Budapesten a leglezüllöttebb anyagi állapotokat láttuk. Ha a személyi viszonyokat tekintjük a városházán azalatt a rezsim alatt, a kommunizmus alatt, akkor azt látjuk, hogy a hivatali erkölcs teljesen lezüllött. (Drozdy jGyőző: Majdnem olyan mélyre, mint most! — Propper Sándor: Zilahi alaposan helyreállította ! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Klárik képviselő urat kénytelen vagyok örökös közbeszólásai miatt rendreutasítani. Petrovácz Gyula: A képviselő uraknak joguk van ezt a kommunista gazdálkodást megvédeni. (Drozdy Győző: Ezt a kommunista gazdálkodást önök védik! — Pikier Emil: Önök követik a kommunista rendszer útmutatásait. — Propper Sándor: A maga barátja, Zilahi Kiss Jenő előbb volt kommunista, mint Kun Béla!) Legyen kegyes ezt a Házon kivül is megismételni és biztosítom, hogy oda fog kerülni, ahova a többiek, akik Zilahi Kiss Jenőt megvádolták. (Rothenstein Mór: Magának "is meg kellene ismételnie a Házon kivül azokat, amiket itt elmond). Nagyon szívesen megteszem és már. meg is tettem sokszor. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget.) A személyi kérdéseknél meg kell még jegyeznem, hogy a fegyelem abszolúte meglazult, a városházán egyáltalán nem volt dolgozó tisztviselő, hiszen az előző régiméknek, illetőleg a közvetlen előző kommunista régimnek következményei abban mutatkoztak, hogy mindenki politizált, de senki sem dolgoévi október hó 8-án, szerdán. 45 zott. Meg kel] említenem, hogy ugyanakkor a székesfőváros tisztviselői, főleg tanitói karain')! jelentős rész volt szökési állapotban politikai magatartásából kifolyólag és igen sokan állottak fegyelmi vizsgálat alatt azért, inert a destrukciónak teljes melegágya volt a székesfőváros tisztviselői, főként tanitói kará! ban azok között, akiket az előző régimék oda behoztak. Ilyen körülményeik között vettük át a székesfőváros kormányzásának irányitását és hozzá kell tennem... (Propper Sándor: Most felfrissítették Illy Lászlóval és Babarczyval.) Nem ismerem ezeket az urakat; előttem egészen ! ismeretlen urakról tetszik beszélni. Sohasem j láttam, sohasem ismertem őket, nekem hiába beszél róluk. Azt sem tudom, hogy kicsodák, micsodák. (Klárik Ferenc: De már hallotta a nevüket, ugye?) Fővárosi vonatkozásban nem hallottam; most hallom először. (Derültség a szélsőbaloldalon. — Farkas István: Szóval nem élt Pesten.) A székesfőváros egyetlen vonatkozásában sem találkoztam soha ezekkel a nevekkel, tehát igazán állithatom, hogy előttem ismeretlen nevek. Hozzá akarom tenni, hogy a székesfőváros akkor pénzügyi téren a deficitek tömkelegével volt megrakva s a külföldi adósságok oly tömegben nyomták a város lakosságának vállát, amilyen tömegre még példa nem volt. Ezeknek a kérdéseknek részletes taglalásába azonban nem megyek bele; ezt mást szónokoknak hagyom, azért, mert én pénzügyekkel aránylagosan keveset foglalkoztam. Két dolgot azonban mindenesetre bátor vagyok megjegyezni arra vonatkozólag, hogy ennek a városnak külföldi kölcsönökkel való megnyomoritása helyes és tapintatos dolog volt-e. Én nem tartom megengedhetőnek azt, hogy beruházási hiányokat kölcsönökkel pótoljanak, hogy belföli kölcsönöket külföldi kölcsönökre változtassanak át, hogy a váltónlovaglás rendszere egy városi gazdálkodásban rendszeressé és otthonossá válhasson. A másik igen szerény megjegyzésem pedig az, hogy tiszteletteljes véleményem szerint, ha belföldön hasonló vagy azonos körülmények között kaphatok kölcsönt, akkor semmi körülmények között sem szabad ugyanezt a kölcsönt külföldön felvenni. Mondom ezekkel nem foglalkozom, de miután tegnap egyik szónok ur azt mondotta, hogy Bécs város zárszámadásai pozitiv egyenleggel járnak, már most le kell szögeznem, hogy a minket megelőző regime zárszámadásai 5 éven keresztül mindig deficittel jártak, ellenben az 1920., 1921., 1922. és 1923. évi zárszámadások kivétel nélkül pozitiv egyenlegüek voltak s hogy mind a 4 költségvetés, melyet a keresztény községi párt beterjesztett, deficitmentes költségvetés volt és ezzel együtt minden zárszámadás, mely a mi kormányzásunk idején készült, feltétlenül és kivétel nélkül pozitiv egyenleggel végződött. Deficitmentes költségvetésünket tehát pozitiv egyenlegű zárszámadások igazolják, aminek igen egyszerű magyarázata az, hogy a keresztény községi párt 5 esztendő alatt költött el annyit, amennyit az azt megelőző regime egy esztendő alatt költött el. A minket megelőző közgyűlések által megállapitott (Klárik Ferenc: Az beruházásokat csinált) . , . pardon, majd a beruházásokról beszélünk ... . évi budget 119 millió aranykorona volt, mig a keresztény községi párt regimje alatt benyújtott és letárgyalt költségvetések közül az 1920. évinek 29 millió
