Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.

Ülésnapok - 1922-315

A nemzetgyűlés 315. ülése 1924. és más udvari alkalmazottak kedvezményes vasúti arcképes igazolványai tárgyában ; Batitz Gyula — a honvédelmi ministerhez — Papp Gábor honvédőrmester öngyilkossága tárgyában ; Batitz Gyula — a belügyministerhez —1924. évi szeptember 5-i Horthy Miklós ut 32. sz. alatti beszámoló gyűlés feloszlatása tárgyában. Elnök: Javaslom, hogy az interpellációk meghallgatására napirendünk letárgyalása után, de legkésőbben ^2 órakor térjünk át. Méltóztatnak e javaslatomhoz hozzájárulni ? (Igen !) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Következik a székesfőváros törvényhatósági bizottságának újjászervezéséről szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. Szólásra következik ? Petrovics György jegyző: Petrovácz Gyula! Petrovácz Gyula: Mélyen t. Nemzetgyűlés! Az előttünk fekvő törvényjavaslathoz, a székesfőváros törvényhatóságának megujitásáról szóló törvényjavaslathoz kritikai szemmel ugy tudok a leghelyesebben hozzászólani, (Halljuk! balfelől.) ha összehasonlitom ennek a törvényjavaslatnak a rendelkezéseit az azt megelőző két törvény rendelkezéseivel; mert az én igénytelen véleményem szerint az ezt megelőző két törvényben foglalt jó és helyes rendelkezéseknek benn kell foglaltatniok ebben a törvényjavaslatban s viszont a megelőző két törvény hibáinak nem szabad e törvényjavaslatban megismétlődniük. (Ugy van! balfelől.) ^ Budapest székesfőváros törvényhatóságának megujitásáról eddig két törvényünk rendelkezik: az 1872:XXXVI. te. és az 1920 :IX. te. A 72-es, úgynevezett fővárosi törvény szerint törvényhatósági választó volt Budapesten minden országgyűlési választó, aki két esztendőt Budapesten eltöltött; választható volt pedig minden országgyűlési választó kivétel és korlátozás nélkül. A bizottsági tagok száma 400 volt, azon a 26 főtisztviselőn kivül, akit a törvényhatósági közgyűlésen való résztvétel és szavazás joga megilletett. Ebből a 400-ból 200 — pontosan a fele — virilis alapon, a másik 200 rendes módon volt választható. A virilis.eket az egész főváros együttesen és egv lajstromon választotta s azok számának kerületenkinti felosztásáról egy kerületközi bizottság gondoskodott. Általában Budapesten összeirt 1200 legtöbb adót fizető közül kellett 200-at kiválasztani, a másik 200-at pedig közigazgatási kerületek szerint, nyílt szavazással és többségi elv alapján választották meg. Ezeknek a mandátumoknak a közigazgatási kerületek közt való felosztása a törvényben csak azáltal volt korlátozva, hogy egy kerület sem választhatott húsznál kevesebb és egy kerület sem választhatott harmincnál több bizottsági tagot, vagyis a kerületek közt való felosztás két határpont között volt megállapitva. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Petrovácz Gyula: A gyakorlat azonban odavezetett, hogy az a bizonyos kerületközi bizottság ezt a felosztást még szűkebb korlátok közé szoritotta, mert a megállapodások értelmében 2.0 törvényhatósági bizottsági tagot választott három kerület, 22-őt választott három kerület és 24-et választott négy kerület. Ez a négy kerület volt a Belváros, a Terézváros, az Erzsébetváros és a Józsefváros, vagyis a három legnagyobb és a legkisebb kerület. Ezt azért hangsúlyozom már most, mert a kö vétke évi október hó 8-án, szerdán. 43 zőkben a Belváros különleges helyzetét akarom kiemelni, ennek következtében már itt hangsúlyozom, hogy a Belvárost a régi törvény is kivételesen ruházta fel nagyobb mandátumszámmal, bár a legkisebb kerület volt. Hogy a törvény e része szerint a választás közigazgatási kerületenkint történt és a beküldhető bizottsági tagok száma két határérték között volt kontingentálva, maga a felosztás pedig egy autonom szervre volt bizva, ebbe mi most is készséggel belemegyünk s ezt a törvény helyes rendelkezésének tartjuk. Ezzel ellentétben azonban az, ami a virilista mandátumok felosztásában történt, határozott abuzus volt, mert az a 45-ös kerületközi bizottság ugy osztotta fel a virilistákat, hogy p. o. az I. kerületnek, adott a 200-ból hetet, a II. kerületnek adott kilencet, a III. kerületnek adott a 200-ból ötöt, vagyis a budai kerületeknek öszszesen 21-et, amivel szemben a Lipótvárosnak adott 34-et, a Terézvárosnak 39-et és az Erzsébetvárosnak 38-at, vagyis, mig az összes budai kerületek csak 21 ilyen virilista taggal voltak képviselve a közgyűlésen, addig a V., VI. és VII. kerületek 111 taggal, vagyis ezekben a kerületekben majdnem százzal több virilista volt, mint a budai kerületekben. (Kiss Menyhért: Az egész virilizmust el kell tüntetni!) Ez határozott abuzus volt, olyan abuzus, amely ennek a három kerületnek a túlsúlyát a közgyűlésen abszolúte biztosította. Mert ha öszszeadjuk a szabadon választott és a virilista bizottsági tagokat, azt találjuk, hogy az I. kerületben volt 27, a II. kerületben 29, a III. kerületben pedig 25 tag. Ezzel szemben az V. kerületben volt 58, a VI. kerületben 63, a VII. kerületben pedig 62, vagyis, mig Buda összesen 81 mandátummal volt képviselve, addig az V., VI. és VII. kerületek 183-mal, ami azt jelenti, hogy a 400-as létszámú törvényhatósági bizottságnak csaknem fele itt volt. Ha most még hozzáteszem ehhez azt, hogy a megválasztott 26 tisztviselőtagja a közgyűlésnek szintén az V., VI. és VII. kerületekben székelő többségi pártnak volt az exponense, akkor azt kell mondanom, hogy ez a három kerület... (Rothenstein Mór: És most?) most nem három kerületnek, hanem az egész közgyűlésnek az exponensei, akkor azonban ennek a három kerületnek voltak az exponensei. Mondom., ebből következik, hogy a tanácsnak és ennek a három kerületnek abszolút majoritása volt az egész törvényhatósági bizottságban. (Propper Sándor: Most egy uccának az exponensei: a Sörház uceáé! —Rothenstein Mór: Talán több lakosa is van ezeknek a kerületeknek!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Petrovácz Gyula: Ez vezetett arra az u./n. törzsfőnöki rendszerre, arra a klikkrend sz

f rre, amely az előző törvényhatósági bizottságban kifejlődött; ez vezetett arra. hogy az Erzsébetvárost egynek nevezték Ehrlich G. Gusztávval, bogy a Terézváros egy személyben volt képviselhető Vázsonyi Vilmossal, a Józsefváros pedig Hűvössel, szóval, hogy törzsfőnökök keletkeztek, akiknek abszolút rendelkezési joguk lett a közgyűlésben. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Petrovácz Gyula: Annak az országgyűlési választónak, aki valahol az ország másik tájékán, talán épen Beregben, vagy Máramarosban birt országgyűlési választójoggal, ha beszüremkedett ide Budapestre és két évig itt la kott, két esztendő múlva már volt S7ékesfővárosi választójoga is (Pikier Emil: Itt fizet adót! — Drozdy Győző: Nem mehet Beregbe