Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.

Ülésnapok - 1922-327

452 A nemzetgyűlés 327. ülése 1924. kos! — Rassay Károly: Pártvezérük! — Farkas István: A kormányzó legjobb tisztjei közé tartozik! — Drozdy Győző: Már lemondatott egy kormányt! — Farkas István: Tessék csak védelmezni Héjjas Ivánt!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Gróf Csáky Károly honvédelmi minister: Ami tulajdonképen felszólalásra inditott, az az, ami Wild József képviselő ur beszédében direkt a hadsereget érintette. Itt van először a fegyver kérdése. (Halljuk! Halljuk!) Egészen nyugodtan állithatom, hogy ebben az országban ma számottevő fegyver másnak kezében nincs, mint akinek kezébe az törvényesen való. (Zajos ellentmondások a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni. Gróf Csáky Károly honvédelmi minister: Ezt annál pozitivabban állithatom, mert magam vittem keresztül az összes kint volt fegyverek beszedését még a tavalyi év végén és ennek az évnek legelejém A fegyverek ma a honvédség, a csendőrség és a rendőrség tulajdonában vanak. (Peyer Károly: És az egyetemi zászlóaljaknál!) Ott egy sincs! Csak nálunk van, a mi raktárunkban. (Élénk taps jobb és balfelől. — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Majd meglátjuk!) Ki kell továbbá terjeszkednem a képviselő urnák arra az állítására, amely azt hiszem, csakis nyelvbotlás vagy tévedés lehet, lípgy t. i. a hadseregben a kinevezések aszerint történnek, hogy vájjon melyik pártárnyalatlioz tartozik az illető. (Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) A legnagyobb nyugalommal, de egyszersmind a legnagyobb határozottsággal kijelentem, hogy a hadseregben semmiféle politikai párt niaics és nem is lehet. (Élénk helyeslés baloldalon és jobbfelől.) Semmiféle politikai befolyást nem tűrünk és a tisztek kiválasztásánál abszolút nem játszhatik szerepet semmiféle politikai szempont. (Farkas István: Csak az, hogy ébredő-e az illető! — Horváth Zoltán: Hát akkor Wild honnan vette ezt? — Zaj. — Lendvai István: Egy rezervista álma! — Derültség.) A tiszteknek különböző állásokra való kinevezésénél csakis a szolgálati ténykedése mérvadó, az biráltatik el és az állíttatik az egyes helyekre, aki ott legjobban megfelel. I Egyet igenis nézünk: hogy szívben, lélekben és | nyelvben magyar legyen az illető. (Élénk he- I lyeslés és taps a jobboldalon, a közéven és bal- i felől. — Peyer Károly: Azért van egy csomó ! generális, aki nem tud magyarul beszélni.) j Penzióban. Tényleges egy sincs! (Pikler Emil: Ausztriából kapják a penziót!) Elnök: Pikier képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Pikler Emil: Osztrák generálisok nem kaphatnak Magyarországon penziót a magyar nép véres verejtékéből! Ez pénzkidobás!) Pikier képviselő urat másodszor figyelmeztetem, méltóztassék csendben maradni. (Halljuk! Halljuk!) Ezek után csak arra kérném a t. Nemzetgyűlést (Vauczák János: 95 generális! — Felkiáltások: Halljuk! Halljuk!), ne méltóztassék ennek az incidensnek nagyobb fontosságot tulajdonítani, mint amilyen fontossága van. Méltóztassék abban megnyugodni, hogy van hála Istennek, ha bár kicsi, de elsőrangú fegyveres erőnk, (Élénk helyeslés.) amely csak parancsot követ, (Zaj a szélsőbaloldalon. — Esztergályos János: Kinek a parancsát? — Nagy zaj. Halljuk! Halljuk a jobboldalon.) amely mindenféle évi október hó 29-én, szerdán. rendellenességnek és törvénytelenségnek... (Folytonos zaj.) Elnök: Csendet kérek! Gróf Csáky Károly honvédelmi minister: akárhonnan jöjjön az, akármilyen szélsőség részéről, igenis, ellen fog állani és a rendet fenn fogja tartani. (Élénk .helyeslés és taps a jobboldalon, a középen és a baloldalon. ~ Zaj a szélsőbaloldalon. — Farkas István: Mégis politizál!) A fegyveres erőt nem engedjük megmételyezni semmilyen oldalról, sem a szélsőbaloldalról, sem a szélsőjobboldalról, (Helyeslés.) hanem igenis kézben tartjuk, az parancsra cselekszik (Folytonos zaj a szélsőbaloldalon. — Pikler Emil: Héjjas Iván parancsára!) és mi felelünk érte, hogy a rendet fenn fogja tartani! Kérem méltóztassék ezt tudomásul venni! (Élénk helyeslés. — Lendvai István: Egy rezervista álma volt az egész!) Elnök: Minthogy fél két órakor az interpellációk meghallgatására kell áttérnünk, a vitát megszakítom és napirendi javaslatot kívánok tenni. Javaslom, hogy a nemzetgyűlés legköj zelebbi ülését holnap, csütörtökön, október hó 30-ikán délelőtt 10 órakor tartsa és annak napirendjére tűzessék ki a házszabályok reviziójának előkészítésére kiküldött bizottság hiányzó három tagjának megválasztása, azután a székesfővárosi' törvényhatósági bizottság újjászervezéséről szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. (Folytonos zaj a Ház minden oldalán-.) Méltóztatnak e napirendi javaslatomat elfogadni! (Igen!) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Mielőtt az interpellációkra áttérnénk, az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: A

z ülést újból megnyitom. Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző: Nagy Ernő! Elnök: A képviselő ur nincs jelen. Az interpelláció töröltetik. Következik? Forgács Miklós jegyző: Eőri-Szabó Dezső. Eőri-Szabó Dezső: T. Nemzetgyűlés! Jóleső érzéssel hallottam a nemrég lefolyt katholikus nagygyűlés egyik-másik hivatalos szónokának beszédéből kicsengő azt a hangot, amely a. keresztény felekezetek közötti jó békességnek, sőt bizonyos fokig való együttműködésnek szükségességét hangoztatja. Magam is azon az állásponton vagyok, hogy a jó békesség minden tekintetben, de különösen ezen a téren, az egyházi téren feltétlenül megőrzendő, sőt biztosítandó. Fejtse ki minden egyház a benne rejlő erkölcsi erőket a saját falain belül, a maga híveinek minél tökéletesebb krisztianizálása érdekében. Ez nemcsak egyházi, hanem nemzeti érdek és az egész ország egyetemének javára válik. Jóleső érzéssel látjuk mi, protestáns vallású magyarok is a római katholikus testvéregyház hitéletének ujabb szép fellendülését és örömmel látjuk — mindaddig, amig esetleg ellenünk nem használja — az ő intézményeinek megerősödését is. Sajnos azonban, a magyar protestáns egyházak és intézményeik anyagi tekintetben a viszonyok változása miatt ujabb időben súlyos inferioritásba kerültek. Azt hiszem, hogy akik a kérdéssel foglalkoznak, vagy a protestáns egyházak helyzetét nyitott szemmel nézik, kénytelenek szintén beismerni, hogy a háborút követő gazdasági viszonyok különösképen megingatták mindazokat az intézményeket, amelyeknek