Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.

Ülésnapok - 1922-327

 nemzetgyűlés 327. ülése 1924. évi október hó 29-én, szerdán. 451 kovácsolta, nem pedig* velem szemben (Ugy van! Ugy van! a balközépen.), aki semmiféle felelős állásban nem vagyok. (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) Ha én vagy barátaim bárhol valami hibát követtünk el, a kormánynak módjában áll — mint ahogy módjában is van és teszi is (Drozdy Győző: Nem nagyon!) — ezt megtorolni. Az ellenzéknek egyik pártját sem engedik nyilt piactereken (Lendvai István: Legkevésbbé a fajvédőket!) — tudtommal a piacterek rendesen nyiltak — gyűlést tartani. Mi mindig* zárt helyiségben vagyunk kénytelenek törvényhozói kötelességünknek eleget tenni. Bennünket mindenütt hivatalosan — és mint látni méltóztatnak — nem hivatalosan detektívek követnek. (Lendvai István: Még a nemzetgyűlésben is ülnek!) Megállapítom itt a nemzetgyűlés színe előtt, hogy Wild t. képviselőtársam beismerte, hogy riasztó hireket terjesztett. (Ugy van! Ugy van! a balközépen.) Én erre, t. képviselőtársam, a szolgálati szabályzat első részének egy paragrafusára hivatkozom: aki válságos pillanatokban csüggeteg szavakat ejt, fegyvert vagy lőszert elhány, az felkoncolandó. T. képviselőtársam önmagát koncolta fel politikájával, csüggeteg szavaival. (Lendvai István: A magyar nyelvet alaposan felkoncolta.^— Derültség.) Senkinek sincs jogában az ország érdekére hivatkozni, amikor ilyen könnyelmű leveleket ir. (Ugy van! Ugy van! a balközépen és a baloldalon.) Beszél Pestre való menetelésről és szervezkedésről anélkül, hogy egyetlen konkrét adattal is jönne. Ismételten felszólítom, méltóztassék bebizonyítani azokat a szervezkedéseket (Ugy van! Ugy van! a balközépen és a baloldalon.), amelyek fegyveres szervezkedések. Igenis szervezkedünk, nyíltan, őszintén és férfiasan, mert meg* akarjuk győzni a magyar közvéleményt arról, hogy igazunk van. Ez minden pártnak kötelessége és joga. Ezt kifogásolni nem lehet. Ön t. képviselő ur, a kormány rozoga szekerét nem fogja kihúzni a kátyúból. (Ugy van! balfelöl.) A kormány magára vessen s az ön mentőangyali minőségére — azt hiszem, nem fogja ezt megköszönni —, hogy ez a levél elsősorban külpolitikai szempontból kifogásolandó. Nem törődöm belpolitikai vonatkozásával, mert a magyarok mosolyognak azon, amit ön irt, azonban hogy a Pester Lloyd hasábjain felriasztotta a külföldet, hogy itt fegyverek vannak, hogy itt szervezkedés folyik, hogy itt nincs jogrend, ez veszedelmes játék. Elismerem, hogy jóhiszemüleg cselekedett, mert ismerem a képviselő urat; abszolúte ismerem, hogy az ő mentalitásából következik, hogy lát veszedelmeket, de nem látja azokat, amelyek megvannak. A legnagyobb veszély ebben az országban az, hogy a kormány olyan rossz politikát csinál, amelyet valamennyien elitélünk. Nem értem azt sem, hogy a képviselő ur azt imputálja nekem, hogy én a királykérdést felvetettem. Hol vetettem fel? Tegnap a Ház ülésén is kijelentettem, hogy őrültségnek tartom az ország mai helyzetében a keresztény tábort megosztó problémának újból való felvetését és elhatároztam, dacára annak, hogy szabadkirályválasztó elvi állásponton vagyok, hogy legitimista barátaimmal semmi körülmények között nem fogok újból szembekerülni. Az ország érdeke ma megkívánja, hogy valamennyi keresztény magyar egy táborban legyen. (Helyeslés a balközépen. — Zaj a szélsőbaloldalon. — Drozdy Győző: Csak ez az egy probléma van! — Rassay Károly: Ez nem önre, hanem a legitimistákra jellemző!) Önre egészen más jellemző, tisztelt képviselő ur! Tisztelt Nemzetgyűlés! Azt veti szemünkre Wild képviselő ur, hogy külföldi hasonló gondolkozású barátainkkal összeköttetésben vajgyunk. X-szer _ megmondottuk a Háziban is, hogy szükségét tartjuk annak, hogy a nacionalisták nemzetközileg is meg legyenek szervezve. Ha a szociáldemokráciának és a kapitalizmusnak módjában áll internacionálisani szervezkedni, akkor igenis mi is, akik keresztény világnézetet vallunk és nacionalisták vagyunk, nemzetközi alapon akarunk megszervezkedni a nemzetietlen erőkkel szemben. Másképen nem is lehet bírni a szociáldemokráciával és másképen nem lehet letörni a kapitalizmust, mint a nemzetközi alapon való szervezkedéssel. Ezt is, mint mindent, nyiltan csináljuk, mert meg vagyunk győződve arról, hogy akármennyi mentőangyal jön, akárhány Offener Brieffei fogják is zavarni a magyar közvélemény nyugalmát, nekünk mégis minden körülmények között győznünk kell. (Élénk helyeslés és taps a balközépen.) Elnök: A honvédelmi minister ur kivan nyilatkozni. (Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Halljuk a fegyvereket! Halljuk a kinevezéseket!) Csendet kérek képviselő urak. Gróf Csáky Károly honvédelmi minister: Méltóztassanak megengedni, hogy szólhassak, mert a zajban nem beszélhetek! (Halljuk! Halljuk!) T. Nemzetgyűlés! Én nem arrogálom magamnak azt a jogot, hogy igazságot tegyek a két képviselő ürnak eltérő álláspontja között. (Horváth Zoltán: Két kebelbéli!) Én itt felfogásbeli, temperamentumbeli különbségeket látok (Szeder Ferenc: Csak!), politikai nézetkülönbségeket, amelyek erős összeütközésbe kerültek. Én a magam részéről ugy fogom fel a dolgot, hogy mind a két részről egy kicsit talán többet mondtak, vagy többet láttak, vagy többet látszottak mondani, mint amennyi tényleg rejlik a tények mögött. Gömbös igen tisztelt képviselő urnák azt a bizonyos kijelentését, amely előidézte a nyilt levelet, az én nézetem szerint határozottan messzebbmenőleg magyarázták, mint ahogyan azt a képviselő ur értette és ahogy azt tegnap meg is magyarázta; másrészt Wild képviselő ur állásfoglalását az ő gondolatmenetéből kifolyólag szintén értem: egy aggódó hazafiúi szív, amely lehet hogy többet lát, mint amennyi van, lehet, hogy nem lát többet, de tényleg őszintén, nyiltan azt mondja, amit lát. Én a magam részéről szomorúnak az egész dologban csak egyet látok, azt t, i., hogy ebben az országban ma még lehetséges az, hogy ilyen dolgokkal, ilyen állításokkal komolyan foglalkozzanak. (Ugy van! Ugy van! Taps a bal- és a szélsőbaloldalon.), ugy állítván be a kérdést a nagy publikum és a külföld előtt, mintha ez egyáltalában lehetséges volna, hogy valakinek az agyában megszülethetnék az a rém-idea, hogy fegyveresen Budapest felé vonuljon. (Rassay Károly: Onnan hirdették a barátai! — Gömbös Gyula: Nem hirdették! — Rassay Károly: Héjjas Iván mondta! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Gr. Csáky Károly honvédelmi minister: Kérem ha Héjjas Iván valamit hirdet, abból még nem következik, hogy az valóság és hogy az lehetséges is. (Zajos felkiáltások a szélsőbaloldalon: Gyilkos! ötvenháromszoros gyüNAPLÓ XXYI. in