Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.

Ülésnapok - 1922-327

A nemzetgyűlés 327. ülése A házszabályok 215. § a) pontja alapján Wil'd József képviselő ur kér szót. A képviselő urat a szó megilleti. (Mozgás. Halljuk! Halljuk ! a szélsőbaloldalon J Wild József: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk !) Itt állok a nemzet első fóruma előtt. (Lendvai István: Gömbös Gyula kegyelméből!) Itt állok és először szólalok fel ebben a Házban. Minden képviselőnek szent pillanata ez és nekem kétszeresen szent, mert országos fontosságú ügyben vagyok kénytelen felszólalni. J Elnézést kell azonban kérnem a Háztól, hogy | tekintettel a tárgy fontosságára, egyes kijelentéseimet olvasni fogom. (Halljuk! Halljuk!) Nyilt levelet irtam Gömbös Gyulának. írtam ezt vezéreim és pártom tudta nélkül. Amit tettem, azért helytállók. Azért választottam ezt J az utat, mert nem akartam a mentelmi jog j mögé elbújni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) • Mint egyszerű polgár, nyilatkoztam, és mint egyszerű polgár akarom ezért a teljes felelősséget vállalni. (Helyeslés, — Lendvai István: Rendben van, de miért nem tud magyarul? — Zaj. — Bassay Károly: Micsoda Ízléstelen dolog ez ? — Halljuk ! Halljuk ! jobb felől.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Wild József: Gömbös képviselőtársam ismeri a németajkú Cellder Orbánok szellemét. Amit tettem, azt tettem! Amit irtam, az meg van irva ! Ahhoz nem kell semmit hozzátenni, abból nem kell semmit elvenni ! Tegnap nem jelentem meg a Ház előtt, de nem azért, mintha ki akartam volna térni a képviselő ur támadása elől. A képviselő ur, engem a múltból nagyon jól ismer és tudja azt, hogy ilyen gondolat méltatlan hozzám és tudja azt, hogy őhozzá se volna méltó. Egyszerűen nem akartam ebből a kérdésből szócsatát csinálni. Nem akartam, hogy akár a képviselő ur, akár én továbbmenjünk egy lépéssel is, mint ahogy azt a

z ország érdeke megkivánja. (Helyeslés jobbfelől.) T. Nemzetgyűlés ! 1918-ban, a forradalom előtt mindenki azt mondta, hogy rémképeket látok, hogy pesszimista vagyok. Akkor Gömbös Gyula kapitány ur Bécsből Hughes-táviratokban buzdított, hogy ne engedjék, mert mindent el lehet érni, mielőtt az ellenfél a tettek mezejére lépett és a lavina megindul. ((Gömbös Gyula: Ez igy van!) Én most is megfogadom ezt a tanácsot. Látom ma is az előkészületeket. (Lendvai István: Miért nem tud magyarul?) Kedves képviselőtársam ! Nem a nyelv a fontos* hanem a magyarság itt a szivben. (Zajos taps jobbfelől és a szélsőbaloldalon.) Tanulja meg ezt. Isten segítségével önnek gyönyörű a nyelvkifejezése, de az ördög tudja, hogy milyen fekete szive van ! (Felkiáltások jobbfelől és a szélsőbaloldalon : Igaza van ! Zaj a balközépen.) Látom ma is az előkészületeket, nem várom be tehát a tetteket. Erről volt szó levelemben is. Nézzük meg, mi állt abban a levélben! (Olvassa:) „Ihr seid bestrebt, die Polizei der Provinz, die Eisenbahn und den Telegrafen, die niedere Administration mit Euerer Idee zu durchtraenken". „Ti a vidék rendőrségét, a vasutat, távirdát és az alacsonyrendü adminisztrációt eszmétekkel átitatni igyekeztek". „Ihr habt sogar; versucht die Politik in die Armee zu tragen". „Sőt megkiséreltétek a politikát a hadsereg közé is bevinni". Állítom és fentartom ma is ! Nem fogok részletekbe belemenni ; aki látni akar, az láthat. Méltóztassanak egyszer meggyőződni l évi október hó 29-én, szerdán. 449 arról, hogy az emiitett állami hatóságoknál a különböző pozíciókban kik működnek, (ügy van! a szélsőbaloldalon,) Győződjenek meg egyszer arról, mely szempontok szerint történik a elbocsátandók szelektálása (Lendvai István: Az én szivem lehet fekete, de az öné vörös ! Most látom !), az állások betöltése a hadseregben és a hadseregen kivül. (Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Peyer Károly: Ki véleményezi? — Horváth Zoltán: Ezt a kormánynak mondja meg! A kormány csinálja! — Szilágyi Lajos: Hogyan lehet támogatni ezt a kormányt? — Meskó Zoltán: A kormányt tessék felelősségre vonni ! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Wild József: Vagy talán arról beszéljek (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon. — Horváth Zoltán: Ez a legsúlyosabb kritikája a kormánynak !), hogy a képviselő ur, egyik barátja itt a nemzetgyűlésben már nyiltan hirdette, hogy majdnem minden biró ébredő ? (Lendvai István: Ki?) Hogy igy van-e, nem tudom (Lendvai István: Ha nem tudja, miért mondja ?), az azonban bizonyos, hogy a szándékot, amivel én önöket megvádoltam, önök nein is tagadják. Nyiltan hirdetik, hogy a legfontosabb állami szervek alkalmazottait máisikerült megnyerniük politikai eszméiknek. (Peyer Károly: Az ő véleményezésük alapján történnek a kinevezések! Minden kinevezés először oda megy le ! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Wild József (tovább olvassa): „Wir werden dem Raum zwischen Donau und Theiss unsere Aufmerksamkeit widmen", és azt mondtam továbbá : „Wir werden es nicht dulden, dass vom Alföld her ein Marsch auf Budapest inszeniert werde". „Figyelmünket a Duna-Tisza közének fogjuk szentelni és nem fogjuk megengedni, hogy az Alföld felől rendezzenek felvonulást Budapest felé". (Szilágyi Lajos: Újra a zsidókat akarják ijesztgetni? — Lendvai István: Gratulálok a vöröskapitánynak !) Ezt t. képviselő ur nem én mondottam először. (Zaj. Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) Az ön politikai barátai és azok fenyegettek ezzel, akik vasárnap felkelő egyenruhában állottak ön mögött (Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Lendvai István: Szombat este volt !), _katonás rendben, amikor, ön a DunaTisza közén a királykérdést felvetette. (Gömbös Gyula: Mikor? Hogyan? Hol?) Közismert, hogy nem Budapest és nem a Dunántúl fognak ilyen dolgot szervezni (Horváth Zoltán: A Duna-Tisza közén sem fognak!), hanem ott, ahol még remélik, hogy egy pár jó, becsületes magyar parasztembert ennek a gondolatnak nieg lehet nyerni, ott, ahol a szép függetlenségi zászló alatt állt Kossuth, ott akarnak álf ügge tien ségi jelszóval fellépni. (Zaj a balközépen.) Elnök: Csendet kérek. (Horváth Zoltán: Ne féljen ettől, képviselőtársam, sokkal józanabbak a Duna-Tisza közi emberek ! — Zaj.) Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak nyugalmukat megőrizni, mert kénytelen leszek névszerint megnevezni a rendzavarókat. Wild József: Ha valakit érdekel, hogy mi történik odalenn, akor legyen szives egy kevéssé odafigyelni. Ki utazik innen Budapestről oda le? (Lendvai István: Akinek jegye van! — Derültség. — Rassay Károly: Sőt, akinek szabadjegye van!) Ki küldi azokat ki? Hová mennek azok? Mit mondanak azok ott ? Ha valakit érdekel ez' a kérdés, nézze,