Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.

Ülésnapok - 1922-327

A nemzetgyűlés 327. ülése 1924. De azután ez a pikantéria a sorozatos összhangtalanságot eredményezi a további pontokban — mert hiszen a további pontok oda igazodtak az eredeti tervezethez —, minthogy azonban a kormány észretért és hirtelen biztosította a maga többségét, ennélfog va a további pontok megmaradtak eredeti szövegükben. Itt a legnagyobb diszharmónia van. Ilyen szörnyű javaslat még nem került a törvényhozás elé. Ha a kormány adna egy kicsit a presztízsére, ez a javaslat igy nem jöhetett volna a nemzetgyűlés elé, mert ez a tehetetlenség bizonyitványa. Ami a kerületi beosztást illeti, 1920-ban Budapest csakugyan 10 választókerületre osztatott, minden választókerület 20 tagot küldött a törvényhozásba. Ez azonban már maga roppant igazságtalan. (Petrovácz Gyula: Es 1872ben f) Négyszázan voltak: 200 választott és 200 virilista jogon bekerült tag a legtöbb adót fizetők közül. De azóta őrült változáson ment keresztül Budapest. (Rothenstein Mór: Azóta több mint 50 év múlt el! Maguk még mindig oda akarnak vissza menni!) Ezen az u. n. geometriai, mértani beosztás következtében történt meg az, hogy a 15.000 szavazóval biró Belváros ugyanannyi törvényhatósági képviselőt küld be, mint a 82.000 szavazóval biró Terézváros és a 82.000 szavazóval biró Erzsébetváros. Itt tehát — mint Vázsonyi t. képviselőtársam mondotta — a pluralitás jutott érvényre, s egy csomó szavazótól elvették azt a jogot, hogy a törvényhatósági bizottságban megfelelő számú képviselővel bírjanak. Hogy miképeü fog kialakulni a törvényhatósági bizottság képe, azt megtaláljuk a mostani kerületi beosztásban, mert annak teljesen a tükörképe lesz s igy i'gazságtalan lesz. Megáfepitom tehát, hogy a kerületi beosztásnak ez a módja igazságtalan, minek következtében kell hogy bizonyos kerületek számára nagyobb képviselői létszámot biztosítsunk. E tekintetben rendelkezésemre áll a belügyminist er ur tegnapi nyilatkozata, amely bizonyos kerületeknek premiumot ad intelligencia szempontjából, a sűrűségi viszonyok szempontjából stb., de azt nem tudjuk, hogyan fogják megoldani ezt a kérdést. Egészen biztos, hogy pártpolitikai tendenciákkal fogunk találkozni. Végül még a névjegyzék szempontjából kívánom kritika alá venni a javaslatot. Ez a névjegyzék itt is unos-untalan szőnyegre került s a sajtóban is hónapokon keresztül keserves feljajdulásokra adott alkalmat. A fővárosban uralkodó regime jónak látta biztosítani magát a jövőre nézve olyképen, hogy a fővárosi választópolgárok közül bizonyos technikai mesterkedésekkel a lehetőség szerint kihagyjon olyanokat, akik az ő érzése és felfogása »szerint az elkövetkezendő választáson nem az ő szavazóik létszámát fogják emelni. (Petrovácz Gyula: Akik hibásan voltak felvéve!) Egészen tárgyilagos kívánok maradni. (Petrovácz Gyula: Ez nem tárgyilagosság!) Legalább is különös véletlen, hogy a kihagyottak nevei rendszerint olyan nevek, hogy abból jogosan lehet következtetni az illetők felekezeti viszonyaira. Hogy épen az önök terminológiájával éljek, abból a mentalitásból származott a névjegyzéknek ez a fogyatékos összeállítása, amely egész uralmukat jellemezte, hogy t. i. felekezeti mérlegre tették ezt a kérdést is és Budapest lakosságáegy rétegét felekezeti szempontból igyekeztek elütni attól, hogy a város ügyeinek intézésében résztvegyenek. Pedig ez a réteg a város adófizető polgárai közé, még pedig a legtöbb évi október hó 29 én, szerdán. 443 adót fizető és legproduktivabb polgárai közé sorozható, mert hiszen a kereskedő és iparostársadalomból kerültek ezek ki, amely rétegek tudvalevően jelentékeny mértékben hozzájárulnak a közterhek viseléséhez. Nem kívánom sokat feszegetni ezt a kérdést, mert hiszen már közkeletű dolog, kiket hagytak ki, hogy egész nevetséges módon diplomás embereket azon a címen hagytak ki, hogy nem volt meg az elemi iskolai végzettségük, vagy, hogy nem tudták ezt kimutatni. Egyetemi magántanárokat, osvosokat hagytak ki igy és megtörtént az is, hogy Vázsonyi Vilmos t. képviselőtársamat azon a címen hagyták ki, hogy nem lakik Budapesten, holott csak Terézköruti lakásáról a Lendvai uccába költözött át. Ezek tréfák voltak, ezeket nem is lehet komoly dolgoknak tekinteni. Komolyabb azonban az a herodesi munka, amely azt eredményezte, hogy egy csomó embert, a választói jogosultak egész tömegeit hagyták ki, akik joggal el lehetnek keseredve amiatt, hogy a város ügyeinek intézői és testületei ilyen kegyetlenül bántak el velük akkor, amikor ők ennek a városnak becsületes, adófizető polgárai. Mit várhatnak ezek azoktól, akiknek gondviselésére vannak bizva, ha már elemi jogaiktól is megfosztják ezeket az adófizető polgárokat? (Petrovácz Gyula: Olyanokat hagytak ki, akiknek nem volt meg a jogosultságuk! Hiszen fellebbeztek!) Fellebbeztek és a fellebbezés eredménye az volt, hogy a központi választmánynak a kihagyottak közül negyvenegynéhányezer választót fel kellett vennie, azonkívül a közigazgatási biróság a további fellebbezések során felvétetett még körülbelül 4000. Mintegy 50.000 uj választót tehát mégis kénytelen volt eltűrni ez az uj rezsimé, azok közül, akiket teljesen ki akart irtani. Jobb kritikája nincs annak a műveletnek, amelyet ezen herodesi munka révén elvégeztek, mint az, hogy a közigazgatási biróság is korrigálta ezt bizonyos mértékben s a központi választmány is azon pótrendelet alapján, amelyet a belügyminister ur kiadott, kénytelen volt a kihagyottak közül negyvenegynéhányezret felvenni. (Petrovácz Gyula: Addig még nem volt névjegyzék!) A pótrendelet tisztán arra szorítkozott, hogy ezeket a jogcímeket el ne lehessen konfiskálni és hogy az adminisztráció közelebb jusson ahhoz, hogy valakinek a jogát megállapíthassa, vagyis, hogy ne mindig bizonyos választó legyen kényszerítve arra, hogy megszerezze azokat a bizonyítványokat, amelyek az ő választói jogosultságát igazolják, hanem bizonyos körülmények között a központi választmány maga' állapítsa meg a választói jogosultságot anélkül, hogy az illető választónak kellene szaladgálnia bizonyítványai után. (Petrovácz Gyula: Az optálásnál volt ez!) Az optálásnál és az iskolai végzettség bizonyításánál is. Azon a tanácskozáson, amely megelőzte ezt a pótrendeletet, Wolff Károly t. képviselőtársam is vett részt, és az én szerény személyem is, bár nem egyldőben voltunk ott a belügyminister urnái tartott tanácskozáson. Nagyon jól tudom tehát, hogyan született meg a pótrendelet. Általánosságban ezek volnának kifogásaim a törvényjavaslattal szemben. Vannak ugyan még kisebb, jelentéktelenebb kérdések, aminő pl. a plakáttilalom kérdése, amely jelentéktelennek látszik ugyan, de az agitáció szabadsága és kimélyitése szempontjából veszedelmes. Méltóztassanak megengedni, hogy rámutassak arra, hogy a t. belügyi kormányzat Budapest NAPLÓ XXVI. íit