Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.

Ülésnapok - 1922-327

A nemzetgyűlés 327. ülése 1924, évi október hó 29-én, szerdán. 441 Ez eddig soha nem érvényesült, most először történik meg, hogy a kettő között a disztinkció a paritás rovására érvényesül, és hogy az iparososztály nagyobb képviseletet nyer, mint a kereskedelmi osztály. Hiszen magában a kereskedelmi és iparkamarában is egyformán vannak képviselve, mindegyiknek 48 beltagja van., még pedig 24 budapesti, 24 vidéki, akik közül a budapestiek között 12 kereskedő és 12 iparos, tehát a paritást végig minden intézményen keresztül érvényesítette a törvény. Most először történik, hogy ezen rés üttetik igazságtalanul a jogegyenlőség megcsúfolásával. Legyen szabad arra is rámutatnom, hogy veszedelmes lehetőségek rejlenek a javaslat egyes intézkedéseiben, mert az illető szakmákban, amelyeknek képviselőit be akarja juttatni a törvényhatóságba, a legnagyobb belső villongásra nyújt lehetőséget. Rámutatok itt egy különös dologra. Azt mondja ugyanis a 13. § egyik bekezdése, hogy az első bekezdés a)—f) pontjában enilitett testületeik mindegyike budapesti tagjai közül négyszer annyi jelöltet hoz javaslatba, mint ahány tag a testület kebeléből kinevezés alá esik. Csak az imént emiitettem, hogy a kereskedelmi és iparkamarának 24 budapesti tagjai közül ötöt nevez ki az államfő, a 24 tag közül 20 jelöltet kell a kamarának kiválasztani. (Petrovácz Gyula: Miért 24-ből és miért nem az összes tagok közül!) Csak a budapestiek közül lehet kiválasztani. (Petrovácz Gyula: A kereskedelmi kamarának csak 24 budapesti tagja vanl) Budapesti beltagja ennyi van. A beltagok közül választják ki. (Petrovácz Gyula: Az nincs ott. hogy beltag!) Engedelmet kérek, mégis csak a beltagok közül kell kiválasztani; a gyakorlat majd bizonyítja, hogy ezek közül kell .kiválasztani. Ennélfogva a 24 tag közül 20-at kell jelölni, vagyis ki legyen az a négy... (Petrovácz Gyula: Húszezerből húszat!) Dehogy fogják azokat 20.000-ből kiválogatni, szó sincs róla. Először is mindenesetre az ipari és kereskedelmi érdekeltség legkiválóbbjait kell kijelölni, hogy a szakértelmet képviseljék a törvényhatóságban. Ezt a szelekciót pedig már megcsinálta a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara, amikor a legkiválóbb erőket a maga vezetőségének élére állitotta. Egészen kétségtelen tehát, hogy itt nem fognak a 20.000 főnyi tömeg leghátulsó soraiból keresni jelölteket, hanem a legelső soraiból. Egyébként ez a szakmák szerinti kinevezés már kisértett az 1872. évi törvény megalkotásánál is. Akkor Podmaniczky Frigyes báró volt az, aki azt ajánlotta, hogy 400 bizottsági tag közjil 350 választassék meg, 50 pedig szakmák szerint jelöltessék és választassék. Abban az időben Horn Ede szólalt fel ez ellen és azt mondta, hogy a kormány eredeti községi törvényjavaslata európai reakciót jelent, Podmaniczky Frigyes javaslata pedig kinai reakciót. Ez a _ kinai reakció most belekerült ebbe a törvényjavaslatba. Ezt kell mondanom, bár az én felfogásom nincs ellene annak, hogy megfelelő szakértelem jusson be a főváros törvényhatóságába, sőt ellenkezőleg, szükség van erre. Azonban mi biztosit bennünket arról, hogy csakugyan a szakértelem és nem a pártpolitikai mérlegelés fogja eldönteni, ki kerüljön be a szakértők közül a törvényhatóságba. Megtörténhetik pl. az iparkamara, vagy az ügyvédi kamara, elnöke, alelnöke pártpolitikai szempontból nem fog megfelelni az uralmon lévő kormányzatnak, úgyhogy azok, akik primusok a maguk szakmájában mint szakértők — hiszen ezért kerültek ilyen pozícióba —, nem juthatnak be a törvényhatóságba, mert a jelöltek közül nem őket fogja kinevezésre ajánlani a t. belügyminister ur. Tehát pártpolitikai elfogultságokra nyújt alkalmat ez a törvényjavaslat és ezért is perhorreszkálom. A törvényhatósági bizottság ama tagjainak száma, akik állásuknál, tisztüknél fogva kijelöltetnek^ harminchatot tesz ki ós ezek a következő székesfővárosi tisztviselők: a polgármester, az alpolgármesterek, az alpolgármesteri címmel és jelleggel felruházott tanácsnok, a tanácsnokok, a tanácsnok-főjegyző, a kerületi elöljárók, az árvaszéki elnök, a főügyész, a főorvos, a főszámvevő, a székesfőváros statisztikai hivatalának igazgatója és a .főlevél tárnok. Hivatásuknál fogva tizen kerülnek be a törvényhatóságba, ezek a törvényjavaslat szerint a Műemlékek Országos Bizottságának elnöke, az Országos Testnevelési Tanács elnöke, az Országos Közegészségügyi Tanács elnöke, a Fővárosi Közmunkák Tanácsának elnöke, illetőleg ennek megszűnése esetén az Országos Középitési Tanács elnöke, a m. kir államvasutak elnökigazgatója, a m. kir. államrendőrség budapesti főkapitánya, a budapesti m. kii. pénzügyigazgató, a budapesti m. kir, adófelügyelő, a budapesti tankerületi m. kir. főigazgató és a budapesti kir, tanfelügyelő. Ha összeadom azoknak a törvényhatósági bizottsági tagoknak számát, akik egyrészt kinevezés utján, másrészt pedig állásuknál, hivatásuknál fogva tagjai a törvényhatósági bizottságnak, ezek együttvéve 66-ot adnak ki. A törvényhatósági bizottság választott tagjainak létszáma 250. Most rámutatok egy különös lehetőségre, arra. hogvan lehet megsemmisíteni a közönség akaratát, azt az akaratot, amely a választások alkalmával a többségrejutás révén kifejezésre jutott. Mondjuk, hoey a fővárosi választások után be fog kerülni akármelyik oldalról 150 főnyi többség és ezzel szemben áll 100 főnyi kisebbség. A 150 főnyi többség kifejezi a főváros közönségének többségi akaratát, vagyis azt, hogy a főváros ugy kormányoztassék, ahogyan a közvélemény megnyilatkozott, amikor többséget adott a 150 főnyi pártnak. Itt van azonban a törvényhatósági bizottságnak kinevezett és állásánál fogva ott működő 66 tagja. Tegyük fel, hogy olyan kérdés kerül szőnyegre, amikor a 150 főnyi többségi akarat népi nyilvánulhat meg, mert a vele szemben álló 100 főnyi kisebbség kiegészül ezzel a 66-tal, vagyis a 150 főnyi többségi akaratot a kisebbségnek a kinevezettek pluszával megtoldott szavazata lebillenti 16 szavazatkisebbségre, tehát egyáltalán illuzorius, hogy ott a többségi akarat érvényesüljön. Nagyszerűen operálhat ezzel egy kormány mindig akár jobbra, akár balra, hogy ezzel a 66-tal a mérleg... (Petrovácz Gyula: Ugyan kérem, mindis" együtt szavaz az a hatvanhat ember?) A világért sem állítom, de viszont igen kardinális kérdésekben ez is megtörténhetik. Szóval a többségi akarat nem fog érvényesülhetni, mert abban a pillanatban, amikor a kinevezett, illetőlee hivatásánál fogva ott ülő &ß tas; a 100 mellé áll, tényleg ez a számarány jut kifejezésre, hogy a 150 főnyi többséget a 166 főnyi kisebbség — mert ez csak számban többség, de alapjában véve a közönség akaratából kisebbség — majorizálni fogja. Ebben mutatkozik meg a javaslatnak nem-