Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.
Ülésnapok - 1922-327
440 A nemzetgyűlés 327. ülése Í92i kodjam az előttem fekvő törréiryj avaslathoz és a törvényjavaslat egy kardinális hibájára mutassak rá. Ez a törvényjavaslat a székesfőváros törvényhatósági bizottságának újjászervezésé" ről szol. Szerintem) nagy mulasztás történt a belügyi kormányzat részéről, amikor nem magát a törvényhatóságot! kívánta megszervezni. 1872-ben az egyesitési törvényben még egy egészen más főváros alakult ki. Egy kezdetleges, közgazdasági, közigazgatási értelemben is egészen más berendezkedésű fővárosról volt szó, amikor a két szabad királyi városból, Pestből és Budából és a mezővárosból, Ó-budából, megalakult Budapest székesfőváros. Azóta ötvenkét esztendőn keresztül Budapest hallatlan, szinte meg nem álmodott fejlődésen ment keresztül. Ennek a városnak talajából szinte álomképei szökkentek ki a fejlődés épületeinek, közgazdasági, kulturális, pénzügyi, gazdasági téren. Ha csak a főváros külső szemlélete áll is előttünk, látjuk, hogy egy 1872-ben megalkotott törvény szerint nem lehet Budapestet közigazgatni és gazdasági ügyeit intézni. (Upy van a szélsőbaloldalon.) Hiszen azóta a községesités révén gazdasági üzemek vétettek magánvállalkozásoktól a főváros tulajdonába és olyan hallatlan nagy.gazdasági üery vitele van a városnak, amelyet a mai közgyűlési szervezet mellett lebonvolitani képtelenség. Ma az a furcsa helyzet áll fenn, hogy a fővárosi közgyűlése foglalkozik egészen jelentéktelen dolgokkal, mint pl. egy csőrepedés, vagy korengedély, ellenben nem foglalkozik a nagy gazdasági üzemek számvitelével. Ha az európai államok városi törvényhatóságait nézzük, azt látjuk, hogy ott a városok fejlődésével maga a községi törvény is kellő átszervezésen ment keresztül. Csak Bécs városának adminisztrálására utalok, amelyben a kérdések kettéosztattak és jelentőségük szerint a nagyobbak magának a közgyűlésnek ügykörébe tartoznak, a kisebbek pedig a víírosi választmány utján intéztetnek el. E kitűnően bevált módszer szerint kellett volna a szervezést itt a fővárosi törvényhatóságnál is végrehajtani. Ezt azonban ez a törvényjavaslat elmulasztotta, holott nálunk a fejlődésnek számszerűen is óriási mérvét látjuk a lakosság szaporodásából. 1872-ben 280.000 lakosa volt Budapestnek, mig most az 1920-as népszámlálás adatai szerint 930.000 a lakosok száma. A főváros területi arányai is a fejlődés hihetetlen fokát mutatják, hiszen Budapest terület dolgában London után a második legnagyobb városa Európának, 20.000 hektáron terpeszkedik el. A lakosság számaránya tekintetében Budapest ma már nyolcadik városa Európának és az 1872. évi viszonyokhoz képest bizonyos városokat hihetetlen mértékben túlhalad a lakosság szaporodása tekintetében, mert 1872-ben a tizenhatodik helyen állott, azóta pedig túlszárnyalta Amsterdam, Lissabon, Milano, Lyon, Antwerpen, Stockholm és Drezda lakosainak számat* Nem akarók részletesebben foglalkozni Budapest fejlődésének történetével, hiszen erről már Bassay és Vázsonyi t. képviselőtársam beszéltek. Tisztán abból a szempontból kivántam idevetiteni ezt a hihetetlen fejlődést, hogy ezen az alapon is bebizonyitsam, hogy a törvényjavaslat egy kardinális hibában szenved, amenynyiben nincs reászabva Budapest mai nagy arányaira, minthogy voltaképen semmi mást nem tervez^ mint a törvényhatósági bizottság újjászervezését, holott magát a törvényhatóságot kellett volna immár újjászerveznie, '. évi október hó 29-én, szerdán. Most méltóztassék megengedni, hogy pontokra szedjem a törvényjavaslatnak azokat a kiáltó hibáit, amelyek jogegyenlőség szempont" jából sérelmesek reánk nézve. Négy ilyen szem pont domborodik ki a törvényjavaslatból, amelyek miatt teljesen reakciós és elhibázott a belügyi kormánynak ez a javaslata: az önkormányzat, a kerületi beosztás, a domicilium és a névjegyzék kérdése. Ami az önkormányzati szempontot illeti, méltóztassék abból kiindulni, hogy mi az önkormányzat. Az önkormányzat a közönség akaratának megnyilvánulását jelenti a maga testülete utján, vagyis azt jelenti, hogy a társadalom saját magát kormányozza a maga választott testülete utján. Ha ebből a szempontból vizsgálom a törvényjavaslatot, látnom kell, hogy ennek hihetetlenül veszedelmes kijátszá" sät rejti magában a 13. §, amely a kinevezési rendszert csempészi bele az önkormányzati i*endszerbe. Ennek a 13. §-nak az előzményei még veszedelmesebbek voltak, a bizottsági ülésen azonban ezek korrigáltattak. Tudniillik az TI. n. örökös tagok kinevezésének gondolatával is megpróbálkozott a t. belügymini ster ur. örökös szenátorokat akart kineveztetni a városházára. Ez azonban a bizottsági tárgyalás során mar nem kerülhetett bele az u.i előterjesztésbe, mert a sajtó és a közvélemény hihetetlen felzúdulása végre, józanabb meggondolásra késztette a kormányt. A 13 § azt mondja, hogy az államfő a belügyminister előterjesztésére három évenként három évre összesen 20 bizottsági tagot nevez ki bizonyos testületek és intézmények jelöltjei közül. A szakasz felsorakoztatja ezeket a testűleteket és intézményeket. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara jelöltjei közül öt tagot — még pedig hármat a kamara iparosztálya, kettőt a kereskedelmi osztáls r a által javaslatba hozott személyek közül —, a Budapesti Ügyvédi Kamara jelöltjei közül három tagot, a Budapesti Mérnöki Kamara jelöltjei közül három tagot, a Budapesti Orvosi Kamarának, illetőleg annak megalakulásaié: az Orvosszövetség budapesti fiókjának jelöltjei közül három tagot, a Duna-Tiszaközi Mezőgazdasági Kamarának jelöltjei közül két tagot, a Budapesti Közjegyzői Kamara jelöltjei közül egy tagot nevezne ki az államfő a belügyminister ur előterjesztésére. Azt is niegállapitja a szakasz, hogy a tudománnyal, irodalommal és művészettel foglalkozó testületek képviseletében hány tagot nevez ki az államfő a jelöltek közül a törvényhatósági bizottságba. Ezek együttvéve összesen 20 tagot jelentenek. íme. máris megterheltetik a törvényhatósági bizottság 20 olyan taggal, akik nem a választók akaratából ülnek bent a közgyűlésben, hanem az államfő akarata, illetőleg a belügyminister ur kijelölése alapján. De én ebben még egy óriási jogsérelmet látok, főként a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara jelöltjeinek számát, illetőleg, mert a törvényjavaslat azt mondja, hogy ennek az intézménynek öt jelöltje közül hármat a kamara iparosztálya és kettőt a kamara kereskedelmi osztálya hoz javaslatba. Már maga ez is a jogegyenlőség egyenes tagadása és ellentétben áll az 1868. évi törvénycikk szellemével, amely a kereskedelmi és iparkamarákról szól. mert az felállítja a teljes paritást a két szakosztály, illetőleg a két szakma között. (Az elnohi széket ZsUvay Tibor foglalja el)
