Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.
Ülésnapok - 1922-326
422 A nemzetgyűlés 326. ülése 1924. évi október hó 28-án, kedden. nem okoztak. Alkotni ugyan nem tudtak, mert erre rövid volt az idő, de nem is romboltak és nem is hárítottak a fővárosra olyan terheket, mint amilyen terheket önök háritanak most a fővárosra. (Petrováez Gyula: Be milyeneket! — Peyer Károly: Nem fogadtak el sine euraállásokat! — Zaj.) Ezért a rövid kis periódusért vállaljuk a felelősséget. Tessék elővenni az akkori aktákat! Annak a néptanácsnak én is tagja voltam és mondhatom, hogy mindössze kétszer voltam benne; harmadszor azért nem mentem oda, mert utáltam azt a szervilizmust, amely ott a városházán a forradalmi néptanáccsal szemben a vezető tisztviselők részéről megnyilvánult. (Petrováez Gyula: Azért kellett kidobni őket!) Nem azokat dobták ki. (Peyer Károly: Zilahi-Kiss volt a legalázatosabb!) Akik ezt cselekedték, azok m;a is ott vannak és ugyanolyan undoritóaii szervilisek az önök uralmával szemben is. (Peyer Károly: Gerinctelen puhányok! Kun Bélát ép ugy szolgálták, mint most Wolffot! — Zaj a bal- és a szélsöbaloldalon.) Bizonyos azonban az, hogy senkinek a hajaszála sem görbült meg az alatt a négy hónap alatt (Petrováez Gyula: Nem volt restauráció!), ellentétben az önök uralmával (Petrováez Gyula: Akkor tisztújítás volt), akik azzal kezdték, hogy szerzett jogokat szüntettek meg, vettek el és exisztenciákat romboltak össze. (Zaj a középen.) Akinek nem tudták összetörni az exisztenciáját, annál kerestek más megoldást, elbocsátották 'végkielégítéssel, végelbánással és ezzel az ország fővárosának népére olyan terhet róttak, amelyet az nem bir el; egy hónapban 34 milliárd csak a tisztviselők illetménye, ami azt jelenti, hogy még a csecsemőre is 34.000 korona jut havonta a főváros terheiből csak a tisztviselői illetményekre. (Homonnay Tivadar: Kevesebbet akar nekik adni?) Nem erről van szó, hanem arról, hogy nem kellett volna embereket munkabírásuk teljében kiszórni, azok a pénzért dolgozhattak volna, nem kellett volna nekik nemzeti ajándékot adni. (Peyer Károly: Mit csináltak a villamosnál Földessel? Kidobták és olyanok jöttek a helyébe, akik nem értenek a dologhoz, nem dolgoznak semmit és veszik fel a magas fizetést! Ez a sine cura-állás!) Buday képviselő ur egy tréfás monológot adott itt elő a budapesti villamos vasútról és annak borzasztó olcsóságáról. Azt mondotta egy mondatban, hogy a világ legolcsóbb villamosa a budapesti. Azt készséggel elismerem, hogy Budaynak a budapesti villamos a legolcsóbb, mert egészen bizonyos, hogy ha kint járt Parisban vagy ^Berlinben és felült a villamosra, ott meg-fizette a taksát, amely ugyan kevesebb, mint a pesti, Pesten azonban nem fizeti meg. Ez egy relativ igazság. T. i. Budaynak a budapesti villamos a legolcsóbb, a fizetőközönségnek azonban a legdrágább és legroszszabb, amit, ha volna rá időm, adatokkal tudnék kimutatni. (Zaj a középen.) Nekem ajSötnban sokkal fontosabb mondanivalóim vannak az önök részére 1 , mint a villamos vitel díj, amit mindeuki tud. Hiszen, aki volt Bécsben és utazott a villamoson 1700 osztrák koronáért három órán keresztül, mig itt Budapesten 3500 koronáért csak egyszer szállhat át, azt látja a különbséget, az előtt meg van a kép, annak nemi kell sokat bizonyítani. (Zaj.) Többet kell azonban foglalkoznom Wolff Károly képviselő ur beszédével, aki itt kitűnő \. ékesszólással feltárta a Keresztény Községi .(Párt lángoló nagy szivét. Ha ezt a nagy Iángoló szivet az ember közelebbről megnézi, kénytelen sajnálattal konstatálni, hogy bádogból van, belül üres, és a lángnyelvek, amelyek körülnyaldossák, rózsaszínű selyempapírból készültek, és azokat színpadi fújtatóval fujtatják oda. (Buday Dezső: Ez gyerekes dolog! —- Petrovácz Gyula: Önök így látják, a keresztények nem! — Peyer Károly: Magának szabadalma van a kereszténységre? Van még egy pár keresztény, aki azt nem helyesli! — Friedrich István: Még vagyunk páran, hála Istennek!) Az egész attól függ — mondja Petrováez t. képviselőtársam —, hogy ki hogyan látja. Hát mi már megtettük az ajánlatot: gyerünk a választók elé! De nem ugy ám, hogy meghamisitjuk a névlajstromot és kiirtjuk a szavazati jogát annak, akinek csak lehet. (Zaj.) Tessék választatni az 1920:IX. te alapján! (Petrovácz Gyula közbeszól. — Peyer Károly: Ki hamisított ? — Petrovácz Gyula: Önök! — Peyer Károlyt Hazudik! Ki hamisított, azt mondja meg! — Petrovácz Gyula: A szociáldemokrata irodák! — Peyer Károly: Adós marad a felelettel! Azt hiszi, hogy ez Fővárosi Orfeum! — Állandó zaj a szélsőbaloldalon és a középen.) Elnök: Csendet kérek! Propper Sándor: Hogy ki hogyan látja, erre csak azzal felelek, hogy ki fél a választóktól. (Petrovácz Gyula: Mi nem!) Akkor miért nem járulnak hozzá egy becsületes, demokratikus, széleskörű választójoghoz? (Petrovácz Gyula: Mi hozzájárulunk!) Tessék felállani és ezt megmondani! (Peyer Károly: 10 évi ittlakás! — Eckhardt Tibor: Csak nem lehet minden galiciánernek szavazati jogot adni, aki a háború alatt idejött! — Peyer Károly: Jó kifogás! Olyan is van öt darab! — Eckhardt Tibor: Bár igaz volna, hogy csak öt van! — Peyer Károly: Jó, van ötven, de azért nem kell törvénytelenséget csinálni! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Propper Sándor: Lássuk ezt a lángoló nagy szivet közelebbről. 1919-ben, amikor a kurzus átvette az uralmat, a következő hónapokbatn, esztendőkben és még ma is Budapest gyermekei közül tízezer és tízezer éhezett és koplalt, nem volt meg a meleg teája, nem volt meg a darabka kenyere; idegenek jöttek, t. keresztény községi párt, hollandusok és amerikánusok, akik hoztak ennivalót és ruhadarabokat. A keresztény községi pártnak nem volt egy szíves gesztusa az éhező Budapest felé. (Zaj .és ellentmondások a középen.) De ez nem volt elég. Az önök vezére volt az, aki felállott és Pedlow kapitányt elgáncsolta, aki kiskapitányról és rongyos harisnyákról beszélt. (Peyer Károly: Ez a magyar lovagias hála!) Le kell szögeznem, hogy az éhező Budapest, ahol a jövendő virágai satnyultak és pusztultak (Eckhardt Tibor: Pusztulnak ma is a bankkap italizmuis miatt!), nem kapott semmiféle segitséget a kapitalizmustól, a bankokráciától, a földbirtokosiságtól; nem volt egy darjabka kenyér Budapest éhezői számára. (Zaj a középen.) Ez az önök bűne. Magyarország történelmének legsötétebb lapjai lesznek ezek, ha majd megörökítik azt, hogy a hármas pillérnek, a kapitalizmusnak, a bankokráciának, a nagybirtoknak és a nagypapiságnak nem volt egy font lisztje sem az éhező Budapest számára (Nagy zaj a középen és a jobboldalon.), az idegeneket pedig, akik jöttek, elijesztették. (Zaj.—Reisinger Ferenc közbeszól. — Lendvai István: Szappanpótló svihák, ez a parlamenti hangi Aljas piszok! — Zaj.)
