Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.

Ülésnapok - 1922-326

A nemzetgyűlés 326. ülése 1924, évi október hó 28-án, kedden. 419 falánk imperialisták szétszaggassák ennek a népállamnak a testét; karoljátok föl a mi ügyünket, tegyétek a nemzetközi proletárság ügyévé, ne tűrjétek a rajtunk elkövetett erő­szakot, mert hiszen ti igazságos békét akartok. — Bizunk benne, hogy a nemzetközi szociál­demokrácia magáévá fogja tenni egy olyan ál­lamnak az ügyét, amely a szocializmus utján halad. És ha a párisi konferencia igazságtalan békét erőszakolna ránk: bizunk benne, hogy a föltámadó Internacionálé jóvá fogja tenni az igazságtalanságot. — Jó békét akarunk, mert csak az lehet állandó béke. Azt akarjuk, hogy ne kelljen többé háborúra készülő hadsereg; ne vigyék el többé a fiainkat erőszakkal kato­nának; önkéntes néphadsereget szervezünk, amely nem ismeri a volt cs. és kir. hadsereg embertelen szellemét. Azt akarjuk, hogy ezentúl minden anya örülhessen a fiának és ne kelljen attól remegnie, hogy öregsége támaszát a csá­szár és király nevében a vágóhidra terelik." T. Nemzetgyűlés! Ez az a része, amelyet Viczián képviselő ur egyszerűen és közönsége­sen elsikkasztott (Viczián István: Ugyan! Ugyan!) a maga felolvasása során, amelyben ennek egyetlen betűje nincs. Azután következnek a többi pontok: a nem­zetközi összeköttetések, a földbirtokreform, a földbirtokreformnak az a formája, minősége és mennyisége, amely miatt most már majd­nem összeomlott a hazugságok vára, amelyet csak ujabb Ígéretekkel és ujabb hazugságok­kal lehetett néhány hétre újra összetákolni. (Ugy van! a szélsőbalodalon.) Itt van azután a többtermelés kérdése, a tudomány és művelt­ség felkarolásának kérdése: itt van — hogy senki ne szoruljon másnak irgalmára — a szo­ciálpolitika kiépitése. Mindebből egyetlen betűt nem olvasott fel Viczián képviselő ur. (Viczián István: De ott van a fenyegetés: hogy ha szép­szerével nem lehet, jön a tüz- és a vértenger!) Viczián képviselő ur! Ha ön ezt nekem ebből kiolvassa, akkor itt nyiltan ki fogom jelenteni, hogy önnek igaza van. Ezzel a résszel külön­ben még néhány mondatban foglalkozni kívá­nok. T. Nemzetgyűlés! Méltóztassék nekem meg­mondani, mióta bűn az, ha egy eleven, élő poli­tikai párt a maga programjának propagandát csinál? Mióta lehet azt kifogásolni, ha egy párt a deklarációjában nyilatkozik és azt kéri, hogy az ország többsége ajándékozza meg a bizalmával! Ezt önök nem tették-e meg? Az Egységes párt máskép beszélt'? (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Persze, hogy máskép beszélt! — Malasits |Géza: Tehenek, csendőr szurony ok!) Nincs még öt perce, hogy Gömbös Gyula képviselő ur kijelentette: természetes, hogy ő a politikai felfogását és irányát diadalra akar­ja juttatni. (Budai Dezső: De ő nemzeti alapon áll!) Ez csak Gömbös Gyulánál, csak Bethlen Istvánnál természetes és nem természetes egy másik pártnál, amely ellenzéki? T. Nemzet­gyűlés! így vitatkozni, igy dolgozni, igy al­kotni nem lehet! Önkényes magyarázat az, amit Viczián kép­viselő ur hozzátett; önkényes kombináció, amely hozzá még egy kicsit későn is jön, mert hat esztendő múlt el azóta. Már pedig Viczián képviselő ur 1918-ban aktiv férfiú volt (Ugy van! a szélsőbaloldalon.), államtitkár volt, a Károlyi-kormánytól kapta az államtitkári ki­nevezést (Ugy van! a szélsőbalodalon), politi­kus volt, sőt nagy ember volt: hivatalvezető volt (Viczián István: Nem volt politikus!) Vi­czián István ur! Ha önnek bátorsága van, ha önnek annyi bátorsága van, mint egy patkány­nak, akkor 18-ban kellett volna ezeket a kom­binációkat ehhez hozzáfűzni és illetékes helyre eljuttatni! (Viczián István: Nem az én hatás­körömbe tartozott! — Peyer Károly: Hát a kommün alatt nem szolgált? — Viczián István: Nem szolgáltam! A Károlyi-korszakban pedig gyámügyeket intéztem, mint tisztviselő! Politi­kával akkor sem foglalkoztam.) T. Nemzetgyűlés! Tudni kell, hogy akkor 1919 márciusa volt; tudni kell, hogy a felbom­lott hadsereg, a zöld káderek, a háború nyomo­rúságától megtört tömegek türelmetlenül sür­gettek valami ujat, valami jobbat. Itt pedig utalnom kell arra, hogy szemenszedett hazug­ság, valótlanság, rágalom az, hogy a szociál­demokrata párt uralmon volt. Nem igaz, nem yolt uralmon; mert három párt tartotta az uralmat: az egyik a szociáldemokrata párt, a másik a radikális polgári párt, a harmadik a kisgazdapárt volt. Egy harmadrészben volt tehát kezünkben a hatalom. Tudni kell azon­ban, hogy a tömegek várakozása és reménye mihozzánk adresszálódott. (Nagy Ernő: Na, nem egészen!) Nagyobbrészt! Tudni kell azt, hogy a felbomlott katonakötelékek, a zöld ká­derek, elégedetlen tisztviselők és munkástöme­gek sürgették és radikálisabbak voltak min­denkinél, túllicitáltak mindent, egyszerre akarták mindent felhabzsolni, egyszerre akart mindenki államtitkár lenni, mint Viczián kép­viselő ur. (Viczián István: Hallatlan! — Taps a szélsőbaloldalon. — Nagy Vince: Tombolt az egoizmus! — Viczián István: Valótlanság! Ilyenekkel elő lehet állani, de nem erről van szó, másról beszél Bodóné, mikor a bor árát kérik!) Tudni kell azt, hogy az ország a leg­hallatlanabb helyzetben volt stratégiailag, föld­rajzilag, gazdaságilag, politikailag, itt volt rajta a háború szerencsétlen kimenetelének borzalmas következménye és akkor adatott ki ez a deklaráció, amely ma is, mai szemmel nézve is mérsékeltebb, becsületesebb, mint azok a deklarációk, amelyeket mostanában ad­nak ki, tehát nem forradalomban, hanem kon­szolidációban azok, akik a konszolidáció jel­szavával kelnek és feküsznek. Akik keresztény nemzeti demokráciát hirdetnek, azok ma ennél sokkal bolsevistább, sokkal élesebb, sokkal meggondolatlanabb kijelentéseket és deklará­ciókat bocsátanak világgá. Kérdezem Viczián képviselő urat, aki ferdített és hamisított . . . (Farkas István: Nem érdemes vele foglalkozni! — Viczián István: Kikérem magamnak!) Elnök: A képviselő urat kénytelen vagyok ezért a sértő kifejezésért rendreutasítani ^ és amennyiben beszéde folyamán hasonló sértő kifejezést használna, a képviselő úrtól a ház­szabály értelmében kénytelen volnék a szót is megvonni. (Rothenstein Mór: Az igazat nem szabad megmondani? — Viczián István: Kiké­rem magamnak! — Farkas István: Nem érde­mes vele foglalkozni. — Zaj.) Propper Sándor: Nem sértő szándékból mondtam. Beszédem folyamán megállapitot­taotn, hogy Viczián képviselő ur ebből a dekla­rációból kiszaggatott és mondatokban félbe­szakított részeket olvasott fel, ami az én termé­szetes jogi felfogásom szerint a hamisitás krité­riumát kimeriti. Elnök: A képviselő urnák képviselőtársá­val szemben sértő kifejezést használnia nem szabad. Ezt mondja a házszabály, méltóztassék ehhez alkalmazkodni. NAPLÓ XXVI. 63

Next

/
Thumbnails
Contents