Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.

Ülésnapok - 1922-326

420 A nemzetgyűlés 326. ülése 1924. évi október hó 28-án, kedden. Propper Sándor: Kérem Viczián képviselő ur, amidőn azt mondom, hogy semmivel sem taksálom többre és semmivel sem tartom komolyabbnak felszólalását, mint amennyire taksálom Gömbös képviselő ur kijelentését . . (Viczián István: Nem is várok öntől elismerést! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Propper Sándor: ...azt kérem, legyen szives nekem megmondani, hogy vájjon a Károlyi-kormány által történt kinevezése után járó nyugdijösszegeket felveszi-e, igen vagy nem? (Farkas István: Na ná, nem veszi fel! — Peyer Károly: A pénz, az más! — Farkas István: A pénznek nincs szaga!) Én Viczián képviselő ur helyébe, ha ilyen vehemensen neki tudok menni egy politikai iránynak, amelyet szolgáltam, nem venném fel azokat az összeg-eket, amelyeket ez a kormányzat különös és soh ronkivüli előléptetés formájában juttatott. Nemi tehetek róla, hogy kettőnk között az erkölcsi felfogás ilyen nag-y divergálást mutat. Ez nem az én hibám. Azt hiszem, Viczián képviselő ur ezek után meg fogja irni azt a levelet, amelyben lemond arról a nyugdíjról, amely az októberi kormány szolgálata után őt megilleti. (Viczián István: Nem is kapok nyugdijat, nincs miről lemondani. Azt sem tudja, miről van szó! Össze-vissza beszél mindent! Fogalma sincs róla. — Fábián Béla: Felvette-e a fizetési különbözetet, vagy sem? — Viczián István: Puszta címért nem jár fizetés, a helyettes államtitkári kinevezést pedig nem onnan kaptam.) Kijelentem, állítom és bizonyítom, hogy Viczián ur a Károlyi-kormánytól kapott kinevezést. (Viczián István: Mint minden tisztviselő. — Malasits Géza: Vannak egypáran, akik ismerik az urat!) Nekem különösképaii nem szokásom a személyeskedés, de amikor valaki egész politikai karierjét és működését arra épiti fel, hogy személyeskedjék, mint ahogyan ezt Viczián képviselő ur tette, egészen természetes, hoigy a jó ízlés határait bizonyos mértékben nekem is túl kell lépnem. Mondom és ismétlem, Viczián képviselő ur felszólalásának csak annyiban van komolysága, amennyiben ezek a szálak is a ministerejnökhöz vezetnek. A történtek után egészen bizonyos, hogy a ministerelinök ur nyilatkozata erre a deklarációra vonatkozott, egészen bizonyos, hogy ő adta ezt Viczián kezébe és talán még ki is eeruzázfa azokat a részleteket, amelyeket neki fel kell olvasnia (Viczián István: Olyan bizonyos, mint a többi állítása.), hogy ezzel ijessze meg és próbálja a szociáldemokráciát hitelképtelenné tenni, kompromittálni. Emlékeztetek arra, hogy a nemzetgyűlésbe történt bevonulásunk alkalmával azt mondtuk, ne rendezzünk hitvitákat, miközben az ország elpusztul. Alkotni, dolgozni kell az ország érdekében. Kijelentem ma is, hogy mi álljuk ezt és szívesen követjük, szívesen kapcsolódnánk bele az alkotó munkába és szivesen várnánk a leszámolással bizonyos ideig, amire az ezzel járó lázát az ország" kiheverte, de méltóztassék meg-engedni, ezekre az állandó provokálásokra, ezekre a mesterkélt és fenyegető kihívásokra mi sem tehetünk egyebet, mint hogy elhagyjuk azt az alapot, amelyen való működésre válíalkoztuink. Kijelentem, hogyha önök ezt így látják jónak, mi szívesen állunk elébe, hozzanak ide mindent, aimât tudnak, állunk elébe, felvesszük a kesztyűt, de mi is ide fogjuk hozni a kurzus-gazdálkodás és garázdálkódás minden szennyét, piszkát és gyalázatát. (Zaj a középen. — Peyer Károly: Orgovány, Siófok! Fővárosi Orfeum! — Petrovácz Gyula: Gyerünk csak ide!) Ha önök ezt jónak látják, mondom, mi nem zárkózunk el előle. Ennek a deklarációnak minden szavában az izzó hazaszeretet nyilvánul meg, amelynek a szociáldemokrata párt és az akkor uralmon levő radikális polgári párt és kisgazdapárt a gyakorlatban is kifejezést adott azzal, hogy nem fogadta el Vix — jegyzékét. Ez megfelel a deklarációnak. Önök pedig elfogadták, mert az önök álláspontja az, hogy bár legyen Magyarország akkora, mint a Csepelsziget, csak a kurzus maradjon fenn rajta. (Buday Dezső: Mese! — Peyer Károly: Miért fogadták el Trianont! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Állandó zaj balfelől.) Eothenstein képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Eckhardt képviselő urat hasonlóan kérem, méltóztassék csendben maradni. Propper Sándor: Néhány mondatban csupán, de kénytelen vagyok válaszolni Szabó József képviselő urnák, aki szintén beleesett abba a hibába, hogy itt felállt, hogy a törvényjavaslathoz szóljon, de beszédének minden moindatát hozzánk intézte. Szabó József képviselő ur, megtámadta a bécsi szocialista községtanácsot. Én erre nem. fogok reflektálni. Ez én belőlem derűt váltott ki. Szabó József magyar nemzetgyűlési képviselő megtámadja a bécsi szocialista községtaiiácsot. Azt hiszem, nem fogják ők ezt túlságosan zokon venni és nem-szorulnak hogy én védelmezzem ínég őket. De egy-két furcsa dolgot mondott. Azt mondta t. i., hogy Bécsben megadóztatják az automobilokat és ezt kifogásolta. Szememre vetette nekem, hogy egyik beszédemben kifogásoltam a fényűzési adónak azt a rendszerét, amely a fényűzést a komisz gulyásnál kezdi el. Kijelentem, hogy én valóbam tettem ilyen kijelentést és kértem a pénzügyin inister urat, hogy a valóban fényűző cikkekre, az igazi fényűzésre a lehető legmesszebbimenő, legnagyobb terheket rakja rá, de a gulyást, amelyet az éjszakai munkás megvacsorázik, az Istenért, szabadítsa fel a fényűzési adó alól, mert nem fényűzés az, ha valaki éjszakai munkája közben egy másod- vagy harmadrangú vendéglőben egy gulyást, vagy valami másféle húsételt megeszik. Szabó József képviselő ur ellenben tagja volt annak a községtanácsnak, amely megadóztatta a villamost, a gázt, a villanyt és mindent a világon, amire a dolgozó embernek kora reggeltől késő estig álandóan szüksége van. A legelsőrendübb élelmezési és közszükségleti cikkeket súlyosan, nehezen megadóztatták. (Eckhardt Tibor: Még a szociáldemokrata pártadót is ők vetették ki!) Nem: szedheti mindenki a Brittknniábaii _ a pártadót (Peyer Károly: Mi nem szedhetjük a lengyel zsidóktól' a Brittanniában, tisztességes emberektől kell szednünk!) ízlés dolga, hogy a Brittanniában szedjük-e, vagy a párttag-októl. (Petrovácz Gyula: Ki szedi a Brittanniában? — Peyer Károly: Csak ne jelentkezzék! Megírták az újságban, olvassa el! — Zaj.) Egyébként Szabó József képviselő beszédéből két alapmotívum hangzott ki igen élesen: az egyik a félelem, a másik az irigység hangja. Ami az irigységet illeti, beismerem, hogy ez indokolt. Valóban a keresztényszoeiálisok is tömegekre aspirálnak és appellálnak, a tömegeket azonban nem tudják elérni. Irigylik tehát