Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.

Ülésnapok - 1922-326

4lő A nemzetgyűlés 326. ülése 1924. mint az ő genfi demokratikus deklarációjában. (Ugy van! Ugy vanï a szélsőbaloldalon.) Viczián István képviselő ur egy rendkivül ritka okmányt hozott a nemzetgyűlés elé. Valami ritka múzeumi példány lehet ez, amely 1919 márciusában csak egymillió példányban jelent meg, s azonkívül 250.000 példányban a Népszava is kinyomatta. Viczián képviselő ur, sajnos, nincs itt. Jóllehet tudta, hogy felszólalok, és neki válaszolok (Felkiáltások a szélsőbaloldalon; Azért nincs itt!) —> mert gondoskodtunk róla, hölgy ezt megtudja, hisz a lapok közölték, hogy én fogok felszólalni —, s még sincs itt, de talán valamelyik elvbarátja a túlsó oldalon lesz oly szíves és ezt a ritka múzeumi példányt, amely, mint mondottam, egymillió példányban jelent meg, és a Népszava is 250.000 példányban hozta, ellenőrzi, hogy az én felolvasásom fedi-e az ő példányának a szövegét, mert valamelyik délutáni kurzuslap ímegirta, hogy a szociáldemokraták valószínűen egy másik okmányt fognak elővenni és azt akarják a nemzetgyűlés elé terjeszteni. Épen ezért felhívom a túloldalon ülő t. képviselő urakat, akiknek a birtokában van egy ilyen ritka, múzeumi példány, vegyék a kezükbe ós ellenőrizzék felolvasásomat. Előrebocsátom, hogy Viczián képviselő ur az olvasásánál azt! a rendszert használta, amelyet a keresztény községi párt a névjegyzékek összeállításánál használt, t. i. kihagyásokkal dolgozik. Ami neki kényelmetlen és kellemetlen volt, azt átugrotta és kihagyta. Nemcsak egész, tételeket hagyott ki, hanem mondatokat szakitot't félbe. Én ezt neki azzal fizethetném vissza, ha én Viczián képviselő urnák egy nem is legszebb darabka részét felmutatnám, és azt mondanám, hogy ez Viczián István nemzetgyűlési képviselő és volt Károlyi-forradalmi államtitkán Ezt senki se hinné el. Ahhoz, hogy őt kellőképen megismerjük, az egész Viczián Istvánt látni kell, mert különben néni teszi azt a benyomást, hogy teljes egész. Ebben a módszerben én őt követni nem óhajtom. Ö nein olvasta fel mingyárt annak a deklarációnak a kezdetét. Meg kell itt jegyeznem, hogy ez a deklaráció 1919 március 13-án, csütörtökön látott napvilágot és a szociáldemokrata párt választási programját és felhívását tartalmazta. A felhívás igy kezdődik (olvassa): U

A régi Magyarország 1918 október 31-én megdőlt, az uj Magyarország pedig még nem épülhetett fel. Sötét bizonytalanságban élünk, nem vagyunk még urai sorsunknak, nem tudjuk, mit hoz a holnap, mi lesz velünk, gyermekeinkkel? Országunk nagyrészét falánk hódítók tartják megszállva, csonka hazánkat köröskörül ellenséges tenger hullámai csapkodják. Belül a fekete és vörös ellenforradalom szervezkedik mi ellenünk, akik ezt a vérevesztett országot talpra akarjuk állitani, virágzóvá és boldoggá akar-* juk tenni". Ez a bevezetés. Ebből Viczián képviselő ur egyetlenegy interpunctatiót sem tartott szükségesnek felolvasni. Végigolvasta aztán „a fekete ellenforradalom táborában" kezdetű bekezdést. Ezzel nem akarom a nemzetgyűlés idejét rabolni. Azt azonban, amibe belekezdett és amit félbeszakított, szükségesnek tártomi, mint kerek egészet előterjeszteni. Ez a rész igy hangzik (olvassa): „Meg vagyunk győződve, hogy a háborútól tönkretett magyar népet csak ugy adhatjuk vissza az életnek, az egészséges fejlődésnek, ha: félretakaritjuk az útból az ellenforradalmi törekvéseket és ha megalkuvás évi október hó 28-án, kedden. nélkül, a maga teljes egészében megvalósíthatjuk programunkat. — Erőszak nélkül, törvényes eszközökkel ezt csak ugy érhetjük el, ha az ország népének többségbe megadja nekünk rá a fölhatalmazást, az utasítást és mellénk áll egész erejével, minden akaratával, és lelkesedésével". Itt a képviselő ur félbeszakította a felolvasását. Elnök: Kénytelen vagyok a képviselő urat beszédében félbeszakítani és a házszabályok értelmében arra kérni, méltóztassék a napirenden lévő tárgyhoz szólani! (Farkas István: Viczián két óra hosszat olvasta ezt!) Propper Sándor: Én beszédem elején kijelentettem, hogy a napirenden levő törvényjavaslathoz kívánok szólani, tekintettel azonban arra, hogy itt heteken keresztül kesztyüdobások és keringőre való felhívások történtek mifelénk, és hogy Viczián képviselő ur két óra hosszat csak mivelünk foglalkozott és pártunkat tehát igen súlyos sérelem érte: kénytelen vagyok ezeket a támadásokat helyreigazítani és visszautasítani. Mihelyt ezzel végzek, áttérek magára a tárgyra. Elnök: Én a házszabályokra való utalással kértem a képviselő urat, hogy a tárgyhoz szóljon; a képviselő urnák legalább is oly terjedelemben ismernie kell a házszabályok vonatkozó rendelkezéseit, hogy milyen módon és utón kérheti esetleg a tárgytól való eltérésre az engedélyt. Propper Sándor: Kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék hozzájárulni, hogy a tárgytól eltérhessek! Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e hozzá járulni ahhoz, hogy a képviselő ur a tárgytól eltérhessen'? (Igen.) A nemzetgyűlés hozzájárul! Méltóztassék folytatni! Propper Sándor: Igy folytatja (olvassa): „Ezért kívánjuk, hogy az ország népe szabad akarata szerint megválassza a nemzetgyűlést és megmutassa, melyik irányban akar haladni: azt az Utat választja-e, amelyet mi helyesnek tartunk, vagy nem? — Négy-öt hét múlva megtörténik a választás. Az ország népének tudnia kell, melyik párttól mit várhat. Azért küldjük most ezt az üzenetünket minden férfinak és minden nőnek, aki ebben az országban él és dolgozik és aki köteles lesz szavazatát ugy leadni, hogy azzal a maga és az egész nép boldogságát szolgálja. Tudja meg tehát mindenki, hogy mit akarunk mi, szociáldemokraták?" T. Nemzetgyűlés! Ezután jön a program kifejtése. Ezt sem fogom teljes egészében felolvasni, különösen azt a részt nem, amelyet én most fogok itt előterjeszteni (olvassa): „A népek önrendelkezési jogán alapuló béke az, amit legelső sorban akarunk. Nem nyugodhatunk bele abba, hogy Magyarországból területeket szakítsanak el az illető lakosság megkérdezése nélkül. Döntse el a lakosság általános, titkos szavazással, hová akar tartozni. Mi bizunk benne, hogy ha az egész érdekelt lakosság szabadon szavazhat, akkor Magyarország mellett fog dönteni, mert a magyar népköztársaság már életének pár hónapja alatt is sokkal több politikai szabadságot, gazdasági és szociális reformot biztositott lakosainak, mint bármelyik szomszédos állam. Emelt fővel lépünk a népek ítélőszéke elé: az uj Magyarország nem tömlöctartója akar lenni a dolgozó osztályoknak, hanem gondozó, szerető édesanyja. Emelt fővel lépünk a világ szocialistáinak nagy nemzetközi nagy Ítélőszéke elé: íme, testvérek, mi igazi népállamot teremtettünk; ne engedjétek, hogy