Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.

Ülésnapok - 1922-325

406 A nemzetgyűlés 325. ülése 1924. nak, törvénytelen beavatkozásnak látom az illető állami tisztviselő részéről a nemzetgyűlési képviselők munkakörébe és hatáskörébe való belenyúlást, azért bejelentem a mentelmi jog sérelmét és kérem a belügyminister urat, hogy az illető tisztviselő ellen a fegyelmi eljárást inditsa meg. Elnök: A bejelentés a házszabályok 188. §-ának második pontja értelmében vita- nélkül kiadatik a mentelmi bizottságnak abból a célból, hogy arról jelentést tegyen. A vitát megszakítom s megteszem napirendi javaslatonlat. Javaslom, hogy legközelebbi ülésünket f. hó 28-án, kedden d. e. 11 órakor tartsuk s annak napirendjére tűzessék ki a székesfővárosi törvényhatósági bizottság újjászervezéséről szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. A napirendhez szót kért? Héjj Imre jegyző: Rupert Rezső! Rupert Rezső: T. Nemzetgyűlés! A kormánypárt, de a kormány részéről is folytonosan halljuk a szemrehányást, hogy a nemzetgyűlés nem dolgozik, hogy a nemzetgyűlésnek hátralékai vannak (Egy hang jobb felől: Mert nem hagyják dolgozni.) és ezzel igyekeznek megokolni azt, hogy a házszabályrevizióra szükség van. Ezt a szemrehányást nem tartom jogosultnak és pedig azért nem, mert az ilyen napirendi javaslatok, mint amilyet most az igen t. elnök ur előterjesztett, járulnak hozzá más egyéb okok mellett ahhoz, hogy a Ház nem dolgozik. Itt, akik tanúi vagyunk a Ház munkájának, megállapíthatjuk, hogy egy héten körülbelül 12 órát dolgozunk. Minthogy egyrészről a szemrehányás megvan és másrészről igaz az, hogy tényleg igen nagy hátralék van, ezért a szövetkezett demokrata ellenzéki blokk nevében szólva, inditványozom, hogy az elnöki napirendi javaslattal szemben a holnapi napot, vagyis szombatot és a következő hétfőt is szánjuk és forditsuk munkára (Helyeslés a baU és szélsőbaloldalon.), hogy ez alatt az idő alatt is dolgozzunk, hogy a hátralékokat annál előbb feldolgozhassuk. T. Nemzetgyűlés! Szinte uzussá vált már itt az, hogy a szombati napot a parlament munkájából egyszerűen kirekesztik. Ugy látjuk, hogy ennek fő oka az, hogy az interpelláció s nap elveszvén, itt a kényelmetlen és kellemetlen problémákat — amelyek azonban a nemzetnek élet- és halálkérdései — tárgyalni ne lehessen. Ezért is inditványozom az elnöki napirendi javaslattal szemben a holnapi ülést és ezenkivül az elnöki napirendi javaslattal szemben még azt az indítványt teszem, hogy minden szombati — ezt minden pénteken meg fogjuk itt ismételni — és minden hétfői naoot használjunk fel azoknak a legfontosabb kérdéseknek megoldására, amelyektől függ állami létünk, függ egész gazdasági életrendünk, függ az, hogy ebben az országban végre biztositva legyen mindenki számára a mindennapi kenyér. Ezért inditványozom, hogy — bár elismerem a fővárosi törvényjavaslat sürgősségét — kivételesen szombaton és hétfőn mindig — most csak a szombati napról beszélek, mert konkrét _ javaslatot kell tennem — a napirend 1. pontjául tűzessék ki az általános, egyenlő, titkos választójog kérdése. Mióta az 1922 június 16-ra összehivott nemzetgyűlés együtt ül, az inditványkönyvbe 51 elintézetlen indítvány van bejegyezve, amely indítványokat már régen napirendre kellett évi október hó 24-én, pénteken. volna tűzni, hiszen ekkora hátralékot elképzelni sem lehet; de napirendre kellett volna tűzni azért is, mert ezekben az indítványokban égetően fontos kérdések foglaltatnak. így pl. már 1923 július 25-én, tehát több mint egy éve bejegyeztem egy indítványt az inditványkönyvbe arra vonatkozólag, hogy a nemzetgyűlés utasítsa a kormányt, hogy haladéktalanul terjesszen be törvényjavaslatot a választójogról és a választási eljárásról s azt sürgősen tárgyaltassa le, mert szinte lehetetlen, hogy Magyarországnak még mindig nincs törvényben kodifikált választójoga és választási eljárása. Azóta több mint egy év múlt el és az igen t. elnök ur még alkalmat sem nyújtott arra, hogy ez az indítvány megokoltassék. Azt hiszem, hogy ennek a sürgős kérdésnek több mint egy éve tartó prolongálása elég hosszúi idő volt arra, hogy végre megérjen és az elnök ur javaslatot tegyen ebben a tekintetben, vagy ha javaslatot nem tesz, a Ház napirendre tűzze, hogy ezt a fontos kérdést megindokoljam. Nem lehet titok előttünk, de azok előtt sem, akik más állásponton lehetnek, látva a romlást, amJely politikai és gazdasági téren jelentkezik, hogy bajaink főforrása az, hogy nincs meg a szilárd alkotmányos rendünk. Provizóriumban élünk, amelyet minden nap feldönthet és ez aggodalommal tölti el az egész közvéleményt, úgyhogy senkinek sincs kedve ahhoz, hogy munkához, vállalkozáshoz fogjon, hogy a helyzetet véglegesnek tekintse. Ha véget vetünk ennek ia függőségnek, akkor kezdődhetik el majd az a munka, amellyel ezt a nemzetet és társadalmat megmenteni lehet. Ezenkívül napjainkban nagyon különös, veszedelmes jelenségek merülnek fel, amelyek izgatják a magyar közvéleményt és annak bizalmát megrenditik. Ezeknek a kérdéseknek tárgyalására is szükség volna. Ilyen javaslattal kapcsolatban, mint amilyen a fővárosi javaslat — tehát szakjavaslat —, nem lehet azokról a problémákról, veszedelmes jelenségekről beszélni, amelyekről pedig beszélni kellene. Épen ezért szükséges, hogy a Ház szombaton is ülést tartson, hogy a. szombati nap beiktatásával az interpellációk kapcsán ezekkel a kérdésekkel foglalkozni lehessen. Itt látunk most már hetek óta vajúdni egy kormányválságot. Azt látjuk, hogy a ministerek egymásután lemondanak. Lemondott a földmivelésügyi minister ur, lemondani készül a pénzügyminister ur és lemondott a külügyminister ur is. Mindezeket a ministeri állásokat Bethlen István a ministerelnök a maga személyében kumunálja. Ez nem engedhető meg azért sem, mert ezek a ministeri lemondások mind olyan motívumokon nyugszanak, amelyek a lehető legnyugtalanitóbbak. A pénzügyminister csak most, a legutóbb, jelentette ki egy nyilatkozatában teljesen hitelesen azt. hogy a szanálási terv bázisa összeomlott (Mozgás a jobboldalon. — Huszár Dezső: Meg is cáfolta!), mert itt szovjetizáló rendszerek vannak. Amikor a kormányelnök ur kijelentette, hogy Magyarország számára nincs más mentség, mint ez, mert az öszszeomlás előtt áll, ha a szanálás nem sikerül és mégis fenforognak ezek a jelenség'ek^ úgyhogy a pénzügyminister ur, aki a legteljesebb ootimizmussal fogott hozzá ehhez a munkához, kénytelen a világ előtt nyiltan megmondani, hos-y ÍR szanálási bázis és mindaz, amit annak előfeltételéül vettek, most már összeomlott (Ellentmondások a jobboldalon.), hogy az egész szanálási tervet veszedelem fényes-eti (Ellentmondások és felkiáltások a jobboldalon: Nem