Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.
Ülésnapok - 1922-325
398 A nemzetgyűlés 325. ülése 1924. évi október hó 24-én, pénteken. lehet jutni, mint arra, hogy a tömeges kihagyásnak igenis helye volt. Wolff Károly t. barátom csak egyetlen egy szavazókörből hosszú sorát olvasta fel azoknak a hölgyeknek... (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon,) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Viezián István: ...akik régi jogon, vagyis azon a jogon kerültek a választói névjegyzékbe, hogy nekik már 1918-ban is volt szavazati joguk, holott köztudomású dolog, hogy 1918-ban a nőknek még egyáltalában nem volt szavazati joguk. (Lendvai István: Moskovitzné megelőzte Friedrieh választójogát!) Petrovácz t. barátom pedig egész hosszú sorát, de nem teljesen kimerítő sorát olvasta fel azoknak a hajadonoknak, akiket a jó Isten három törvényes gyermekkel áldott meg: és akik ezen a jogcímen szavaztak önökre. (Lendvai István: Zsidóknál minden lehetséges! — Malasits Géza: Ezért hagytak ki önök fiskálisokat! — Pakots József: Egyetemi magántanárokat! — Zaj. — Elnök csenget.) Nem is szólók arról a lipótvárosi Regina úrhölgyről, aki azt képzelte, hogy neki Károly-esapatkeresztje van. (Derültség a jobboldalon és a középen.) Károly-csapatkereszt alatt bizonyára azt a csapatot értette, amely Wolff Károlyt szívesen keresztre feszitené (Mozgás a szélsőbaloldalon.), és ezen a jogcímen szavazott önökre. (Pikler Emil: Becker Babynek hány gyermeke van"? Azt jobban tudja ön! — Malasits Géza: Stead ezredes hogyan szerzett vitézségi érmet ? — Zaj.) Ilyen Ízléstelen kifejezésekre természetesen választ nem adhatok. (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon : Ön az az ízléstelen !) Elnök: Csendet kérek. Viezián István: Ez jellemzi önöket, ez jellemzi azt a pártot, amely a kemény igazsággal szemben csak botrány csinálással és aljas gyanúsítással tud védekezni. (Folytonos zaj a bal- és a szélsőbaloldalon,) Vázsonyi képviselő ur megállapította, hogy igaz, hogy abból a temérdek kihagyottból a legfelsőbb fórum, a közigazgatási bíróság csak négyezeregynéhány választót helyezett vissza, vagyis aránylag elenyésző csekély részét a kihagyottaknak. (Fábián Béla: Negyvenkilencezret visszahelyezett a központi választmány!) Ez azt bizonyítja, hogy az a munka, amelyet a központi választmány végzett, habár, természetesen lehettek benne egyes elvetések, alapjában véve mégis alapos, becsületes munka volt. (Malasits Géza: Akárcsak a mozirendelet! — Propper Sándor: Az ön ministere adott ki korrigáló rendeletet ! — Zaj.) Elnök: Propper képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Pakots József: Miért hamisítja meg a tényeket!) Viezián István: Azt mondja azonban Vázsonyi képviselő ur, hogy ő 45.000-ről tud, akit kihagytak. Én azt hiszem — bár sajnos, most nem rendelkezem az erre vonatkozó adatokkal (Propper Sándor: Szóval hasból beszél!) — sokkal kisebb szám volt az, akiket a központi választmány helyezett vissza a névjegyzékbe. Ezeket az összeíró küldöttség hagyta ki, s a központi választmány visszaiktatta őket. Ha azonban már 50.000 kihagyásról van szó, legyünk tárgyilagosak, emlékezzünk vissza arra, hogyan történt ezeknek a visszaiktatása. Ugy, hogy az uraknak sikerült kiverekedniük egy rendeletet, amely részben uj jogszabályt teremtett és ennek az uj jogszabálynak alapján a központi választmány kénytelen volt sokakat — igenis, talán tízezrével is — visszaiktatni azok közül, akiket az első fokon eljáró tényezők, az összeíró küldöttségek kihagytak. (Zaj a szélsőbaloldalon. —- Klárik Ferenc: Akiket jogtalanul hagytak ki! — Fábián Béla: Mégis volt valami hiba a kréta körül!) Ebből nem az következik, hogy hiba volt a kréta körül, mert ha uj jogszabály keletkezik, annak alapján a hatóság kénytelen másként cselekedni, mint a régi jogszabály alapján. (Propper Sándor: Erre majd a minister ur fog válaszolni!) Ha valaki ennek ellenére megtámadja az illető hatóságot, ezzel nem tesz jó szolgálatot a köznek (Propper Sándor: Ön most gyanúsítja a ministerét!), nem tesz jó szolgálatot senki másnak, mint legfeljebb a saját pártérdekének. (Pikler Emil: A belügyminister ur nem a mi pártunkban van! — Barthos Andor: Nem is lesz!) Elnök: Csendet kérek. Viezián István: Nagyon csodálom a szociáldemokrata képviselő uraknak ezt a nyugtalanságát és most is megismétlődő kitörését, amikor arról van szó, hogy állítólag meghaniisitották a névjegyzéket. Miért hamisítás a névjegyzékből való kihagyás Budapesten, ha nem hamisítás Bécsben, ahol az önök elvtársai (Egy hang a szélsőbaloldalon: Nem létezik!), vannak uralmon a városházán és ahol a folyó évben szintén 55.000 egyént hagytak ki. (Propper Sándor: Ezt is hasból mondja! Minden adata hasból való ! — Zaj és derültség a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Viezián István: Hasból Propper képviselő ur szokott beszélni, aki a nemzetgyűlésen egyszer azt merészelte állítani, ho_gy a keresztény kormányzat tízezer munkást kivégeztetett. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Legalább! Több áldozata van! — Úgy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Malasits Géza: Nem sokkal kevesebb van! — Rothenstein Mór: Nem cáfolták meg, csak megvonták tőle a szót! — Lendvai István: Elég cáfolat az, hogy maguk mondták, akik mindig hazudnak! — Malasits Géza: Hazudik maga! — Folytonos zaj a bal- és szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Viezián István: Persze Bécs, az egészen más. Bécsben jogrend van. Igaz, hogy előfordulnak afféle események, hogy az egyik elvtárs kissé mellbe puffantja a ministerelnököt. De a ministerelnök ebből meggyógyult, tehát semmiféle jogrendi sérelem nem történt. Az is előfordult, hogy a szociáldemokrata párt vezére a vendéglőben odament a ministerelnök asztalához és egy kicsit agyonlőtte. (Malasits Géza: De az odaállt a bíróság elé! — Pikler Emil: Kövessék Somogyi gyilkosai a példát! — Propper Sándor: Kunschak esetét nem ismerik? — Folytonos zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Szabó József: Kunschak öccse szociáldemokrata volt! — Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak. Viezián István: Koncedálom önöknek, hogy mindez csekélység, hiszen az agyonlőtt ministerelnök gróf volt, a mostani pedig, akit az elvtársak majdnem halálra sebesítettek, pap volt, már pedig igazi jogrendes államban, ahol a nyugati demokrácia dühöng, grófnak és papnak nincs joga élni. (Lendvai István: Csak a rabbiknak! Jaj annak, aki esry rabbit agyonlő! — Propper Sándor: Gróf Viezián! — Zaj a szélsőbaloldalon. — Rothenstein Mór közbeszól.) Elnök: Rothenstein Mór képviselő urat kérem, méltóztassék csendben niaradni,
