Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.

Ülésnapok - 1922-325

A nemzetgyűlés 325. ülése 192í. évi október hó 2â-én, pénteken. 391 mert a vezetés és irányítás az októberi forradalomban nem a nyám-nyám és tehetségtelen Károlyié volt, és a kommünben sem Garbai Sándoré, hanem volt azoknak a koímtaranistáknák és a forradalmat előkészítő azoknak az embereknek, akik a szellemet, a lelket és a tettrekészséget adták a forradalomhoz. (Pikler Emil: Miért irta Prohászka Ottokár, hogy üdv az árkászoknak, akik rombadöntötték a rothadt királyi trónt!) Felelni fogok Pikier képviselőtársam: közbeszólására. Olvastam a Katolikus Szemlében Prohászka Ottokárnak ezt a cikkét. Azon az állásponton vagyok, hogy minden forradalom jogosult, amely sikereket tud elérni és amely a hatalmat kezébe tudja venni. Azonban azi októberi forradalomnak ott van a tragédiája, hogy nem tudott megállani, nem tudta magát stabilizálni, hanem állandóan napról-napra és óráról-órára (Meskó Zoltán: Szanálta magát!) a legnagyobb szélsőségekre ragadtatta magát, úgyannyira, hogy azokat a vívmányokat, amelyek a magyarság szempontjából feltétlenül jók lettek volna, nem tudta megtartani, hanem intézményesen és okszerűen előkészítette a bolsevizmust, amely az ország feldarabolását, az oláh megszállást és a trianoni békét eredményezte. A szociáldemokrata párt nagyon helyesen tette, hogy amikor bevonult a második nemzetgyűlésbe, maga megtagadta ezt a kommunizmust és kijelentette, hogy nem ért egyet azoknak az embereknek szellemével, politikájával és felfogásával, akik ezt a forradalmat és később a kommunizmust csinálták. Megszakította az; összeköttetést vele s ezzel egy bázist kívánt a magyar társadalom felé építeni, hogy ő magát parlamentárisán is elfogadhatóvá tegye. ! " ' ! Prohászka Ottokár, a forradalom tekintetében el akart menni egy határig, de nem addig a határig, ahol már az ország rombolása, destruálása és századokon át bevált mindenféle intézmények elpusztítása következett. Kunfiek, Jásziék, Bíró Lajosék és társaik azonban ezt a határt nem tudták megtartani, hanem mentek maguk után, és ők, akik kozmopolitává, nemzetietlenné tették Budapestet, természetesen azután nagyon könnyen tették kommunistává is. Először kozmopolitává, azután atheistává, majd végül kommunistává tették a fővárost. Ezért a felelősséget viselniök kell, és ez alól a felelősség alól nem lehet őket kiengedni, mert mindenféle bűnt és politikai hibát meg lehet bocsátani, csak egyet nem lehet megbocsátani: ha valaki egy egész ország jövőjét és történelmi hagyományait pusztítja el. (Propper Sándor: A sikertelenséget nem lehet megb ocsátani ! ) Most majd bátor leszek rámutatni egy uj ténykörülményre. 1870-től 1880-ig 68.157 volt a zsidók szaporodása. 1881-től 1890-ig 117.629. És ha azt nézem, hogy mely kerületekben volt ez az óriási nagy szaporulat (Meskó Zoltán: Ahol szegény zsidók laknak!), azt találom, hogy nem a legszegényebb zsidóknál, hanem a VI., VII. és VIII. kerületekben, ahol 88.548 volt a lélekszaporulat, tehát 15%-a az összlakosságnak, szemben a budai L, II. és III. kerületekkel, ahol a magyarság és németség szaporodása 17.764, tehát 19% volt. Ha pl. tagadná valaki azt, hogy Budapesten getthóban élnek a zsidók, abban az esetben is ez a szám azt bizonyitauá, hogyha ez a. gettho abban az éntelemben nincs is meg Magyarországon, amiÍven értelemben megvan Oroszországban és Lengyelországban, de mégis e tekintetben meg van, hogy a VI., VII. és V. kerületeknek olyan törzsökösségét, olyan központját, olyan nagy részét alkotja a zsidó lakosság, hogy rá lehet mutatni, hogy a zsidóság központja, centrálja itt ebben a három kerületben van. (Lendvai István: Maholnap egész Budapest egyetlen gettho lesz! — Meskó Zoltán: Ezen a téren igazán nem lehet a konkurrenciát felvenni velük, ez egészen bizonyos !) Az a kimutatás, amely felekezetek szerint mutatja ki Budapest lakosságát, amint voltam bátor rámutatni, nem tökéletes kimutatás, mert sem a kikeresztelkedett zsidók nincsenek benne (Meskó Zoltán: Már visszakeresztelkedtek azóta!), sem pedig azok nincsenek benne, akik a zsidósággal vérségi összeköttetésben állanak. Azt az általános számot, amely a magyarság számát Budapesten az összlakosság 85.1%-ában állapítja meg,

t a németség számát 9.4%-ban és az egyéb faiu népeknek számát 23.927%-ban, kevésnek találom, mert aki Budapest gazdasági és szellemi életét ismeri, feltétlenül sokkal magasabbra taksálja a zsidóság számát Budapesten. Amit Propper Sándor t. képviselőtársam felvetett, hogy a kereszténység megbocsátást jelent és nem zárja ki azt, hogy a zsidóság együtt működjék a kereszténységgel és ami Rassay képviselő urnák azt a felfogását illeti, amelyet ő Szent János evangéliumának az idézetével jelzett, ahol az! van elmondva, hogy a kereszténység a felebaráti szeretet, a megértés és megbocsátás vallása, ezzel szemben megállapíthatom, hogy a kereszténység jelleme, karaktere valóban abban a parancsban foglaltatik, hogy szeresd felebarátodat, mint tenmagadat. Azonban a kereszténység kezdetén a világ felfogása inkább szenvedés volt, és tökéletesen kifejezte egy magyar

1 író is, aki azt mondotta, mikor a pogány vallással kellett szembeállitani a keresztény vallást — Reviczky Gyula állapította meg a Pán halálában: ..Ki szomorú nem volt, az mind pogány, Ö rendelte ezt így a Golgothán, Ő, aki jámbor, irgalmas, szelid És elvette a világ büjteit". Ebben a szerencsétlen, szenvedő, elnyomott és katakombákba szorított kereszténységnek a lelke nyilatkozik meg, amely természetesen módosult. Ma mi olyan kereszténységet, amely bő köpönyeg ahhoz, hogy a magyarságot vagyonából, gazdasági és szellemi pozíciójából kiszorítsák, néni ismerünk el : Mi olyan

1 kereszténységet akarunk, amely a felebaráti szeretet alapján áll és legalább a szabad versenyt biztosítja a keresztényeknek és nem keresztényeknek. De feltétlenül leszögezzük azt, hogy kenyérhez, megélhetéshez, boldoguláshoz elsősorban azoknak az embereknek, annak a törzslakosságnak van joga Magyarországon (Malasits Géza: Aki dolgozik!), aki dolgozik, és aki az ország jellegét megőrzi. (Malasits Géza: Miért verték véresre a keresztény munkások tízezreit a zsidó kapitalizmus érdekében 1919b^n? — 7,m. — Elnök csennet. — Meskó Zoltán: Kii — Malasits Géza: A kurzus!) Én Malasits Géza képviselőtársamnak ezt a kifakadását meg tudom érteni, én csak egyet tartok szomorúnak, hogy a zsidó kapitalizmusnak mi keresztény emberek nem hajthatjuk a munkásokat szolgálatába (Malasits Géza: Tízezrével0, ellenben csodálatos, hogy ahányszor akár sztrájkról, akár politikai kérdések vitatásáról vafv állásfoglalásából van szó itt a nemzetgyűlésen, a szociáldemokrata párt, mint kimondott munkáspárt mündig sokkal hamarább