Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.

Ülésnapok - 1922-325

3&Ö À nemzetgyűlés 325. ülése 1924, dette az uj életet az uj idők szellemének meg­felelően, a vármegyékben ellenben mindenütt megmaradtak a régi törvényhatóságok. Na­gyon jól tudják igen t. képviselőtársaim, hogy igazságot mondok, amikor megállapitom, hogy az a törvényhatósági közgyűlési többség, amely ma a vármegyékben megvan, amely ma a vármegyékben él és ott határoz, homlok­egyenest ellenkező véleményt táplál a várme­gyék lakosainak felfogásával szemben ugy az egyes szociális törvények végrehajtásának mint a föld birtokreform törvény végrehajtásá­nál, úgyhogy nem tudunk számítani sem a közigazgatás támogatására, sem a törvény­hatóságok támogatására, ami nézetem szerint nem következett volna be, ha a kormány 1920­ban gondolt volna a vármegyék törvényható­ságának megváltoztatására és uj vármegyei törvény megalkotására is. De most már post festa vagyunk ezzel a kérdéssel, késő bánat, eb gondolat, most már csak kritikai jogunkat gyakorolhatjuk, véle­ményünket nyilvánithatjuk, a kormány azon­ban természetesen nem is igen mentegeti ma­gát azért, hogy befejezett tények elé állított minket. Az 1920. évi IX. te, amely a székesfővárosi törvényhatóság mostani kereteit állapította meg, természetesen olyan* törvény, mint min­den törvény: annak az időnek gondolkozását és felfogását viseli magán, amelyben születeti. Épen azért, mert tudatában vagyok annak, hogy 1920-ban milyen erkölcsi, politikai és tár­sadalmi atmoszféra volt Budapesten és az országban, teljesen elismerem és átlátom azt, hogy azok a törvényhatósági bizottsági tagok és azok a tisztviselők, akik ma Budapest szé­kesfőváros élén állanak, akik az úgynevezett Keresztény Községi Pártnak tagjai, bizonyos idegenkedéssel és bizonyos elővigyázatosság­gal vannak és félnek attól, hög-y olyan törvény­hatósági közgyűlés következzék el, amely azo­kat az alapokat ingatja meg, amelyet ők a leg­szélesehb demokrácia nevében raktak le. Ez nemcsak közigazgatási, hanem elsősor­ban politikai törvényjavaslat. Hiszen ha nem politikai törvényjavaslat volna, akkor vitája már régen befejeztük volna, akkor már a nyári szünet előtt kész törvény lett volna eb- , bői a törvényjavaslatból. Azonban igenis, ez két világfelfogás birkózása, a keresztény nem­zeti eszme birkózása a radikális demokrata és szociáldemokrata felfogással. Rassay Károly képviselőtársunk, aki a na­pokban mondotta el beszédét, rámutatott arra, hogy ez a javaslat a keresztény felfogással tulajdonképen nem áll ellentétben, mert a ke­resztény felfogástól ő egy olyan általános, hu­mánus gondolkodást és törvényszellemet vár, amely nem zárja ki azt, hogy ez a törvényja­vaslat letárgyaltassék és_ hogy különféle világ­felfogásu emberek egy politikai plattf ormon érvényesüljenek» Rassay képviselő urnák ezt a definicióját két okból nem fogadom el. Nem fogadom el először is azért, mert ő a kereszténységről szóló felfogását — hogy parlamentáris kifejezéssel éljek — revizió alá vette, ő az első nemzetgyű­lésben olyan felfogást képviselt — és ennek a felfogásnak volt pregnáns kifejezője, mint államtitkár is —, amely felfogás teljesen egy volt a keresztény nemzeti felfogással. Később ezt a felfogását megváltoztatta és ma is ezen a megváltoztatott meggyőződésen van. Egy olyan keresztény politikusnak a keresztény politika jelentőségére és értelmére vonatkozó évi október hó 24-én, pénteken. fejtegetéseit tehát, aki a keresztény politikának lényegére vonatko_zólag revizió alá vette felfo­gását, nem fogadhatam el. Én sokkal szimpa­tikusabbnak, egyenesebbnek és férfiasabbnak tartom azt a felfogást, amelyet Vázsonyi kép­viselő ur tegnap hangoztatott, aki nyiltan kife­jezte azt, hogy. ennél a törvényjavaslatnál ő a szabadelvű álláspontot képviseli és mindenféle felekezetiességet kizár felfogásából. Természe­tes dolog tehát, hogy nem Rassay képviselő ur felfogáséval fogok vitázni — mert azzal nem kívánok vitázni —, hanem vitázni fogok Vá­zsonyi t. képviselőtársam felfogásával. A szociáldemokrata párt tagjai és a jobb­oldali képviselő urak is állandóan a demokrá­ciáról tartottak itt előadást és rámutattak arra, hogy ebben a törvényjavaslatban mennyire van megmentve a demokrácia. Én olyan tételt» olyan törvényt, törvényszerűséget, jogi felfo­gást, amely felette állana egy népnek ós egy nemzetnek, nem: ismerek. Én azt vallom, hogy minden politikai tétel, minden politikai hitval­lás arra való, hogy egy nemzet életét meg­hosszabbítsa, annak gazdagodását, politikai fejlődését lehetővé tegye, ezért tehát a demo­kráciáról való felfogást is természetesen alá kell rendelnünk a magyar nép érdekeinek. Ha a magyar nép érdeke azt kivánja, hogy egy vég­sőkig radikális demokráciát valósítsunk meg, akkor én azt a végsőkig radikális demokráciát hajlandó vagyok a legnagyobb végletekig meg­valósitani, mert csak egy szempontom van : a magyar nép jövendője. Ellenben, ha a magyar nép létérdeke azt kivánja meg, hogy ezzel a de­mokráciával vigyázva, óvatosan bánjunk* mert ebből károk haramiának a magyar, népre, a magyar állami életre, akkor én ezt a demok­ráciát — bármilyen nagyszerűen hangozzék is az és bármilyen tökéletes felfogás legyen is —• nem fogom elfogadni. A demokrácia ekként való felfogásában engem történelmi tanulmányaim is megerősítenek. Mert volt demokrácia, amely a római birodalmat naggyá és hatalmassá tette, de volt császári intézmény is, amely szin­tén szolgálta a római nép nagyságát, ami más szóval azt jelenti, hogy egy nemzet nagyságát, vagyoni fejlődését és világhatalmát egyfor­mán szolgálhatja a demokratikus felfogás és a nem demokratikus felfogás is, mert nem a de­mokrácián, nem ezen a konstitución, ezen a fo­galmon nyugszik egy népnek jóléte és boldogu­lása, hanem nyugszik azokon a tömegeken, ame­lyek abban az országban élnek, nyugszik annak a nemzetnek törvényszerkezetén, nyugszik a gazdasági életen, a nemzet faji életének tiszta­ságán, szóval számtalan olyan dolgon, amely nem jön összeütközésbe sem a demokráciával, sem a császárság intézményével, amely fel tud fejlődni és naggyá tud lenni akkor is, ha csá­szárság intézménye alatt vagy demokratikus intézmények alatt van az a nép. Nekem a demokrácia azóta gyanús és külö­nösen Budapest székesfővárosában azóta kell bizojiiyos idegenkedéssel, félelemmel és gánccsal fogadni a demokráciát, amióta 1918-ban szemé­lyesen láttam és tapasztaltam azt, ami Buda­pest székesfővárosában történt. Teljesen tár­gyilagosan fogom ezt fejtegetni és egy német szerzőnek munkáját is fel fogom használni fej­tegetéseim során arra» hogy bebizonyítsam, hogy egy rajtunk kivül álló történetirónak in­dokait is elfogadom és ismertetem. Nem kivá­nok ezzel a kérdéssel elfogultan és pártpoli­tikai szempontból foglalkozni. Egyik képviselő­társam elmondotta a XV» századtól kezdve Bu-

Next

/
Thumbnails
Contents