Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.
Ülésnapok - 1922-325
A nemzetgyűlés 325. ülése 1924. évi október hó 24-én, pénteken, Scitovszky Béla, Huszár Károly és Zsitvay Tibor elnöklete alatt. Tárgyai : Elnöki előterjesztések. — A székesfőváros törvényhatósági bizottságának újjászervezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapitása. — ' Az ülés jegyzőkönyvének hitelesitőso. A kormány részéről jelen vannak : Rakovszky Iván, Vass József, Bud János. (Az ülés kezdődik délelőtt 10 óra 55 perckor.) (Az elnöki széket Scitovszky Béla foglalja el.) Elnök: Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Forgács Miklós jegyző ur; a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Héjj Imre jegyző ur, a javaslatok ellen felszólalókat pedig Bartos János jegyző ur. T. Nemzetgyűlés ! A magyar; és az olasz királyi kormányok között létrejött egyezmény értelmében folyó hó 23-ika és 28-ika közötti időben 17 hősi halottunk földi maradványa fog Budapestre érkezni, melynek kegyeletes ünnepség keretében való fogadtatására a székesfőváros tanácsa a nemzetgyűlés tagjait meghívja. Javaslom, hogy ezen ünnepségen való képviseletére a nemzetgyűlés Huszár Károly alelnök urat kérje fel. Méltóztatnak ehhez hozzájárulni i (Igen!) Ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Napirend szerint következik a székesfőváros törvényhatósági bizottságának újjászervezéséről szóló törvényjavaslat (írom 345, 485) folytatólagos tárgyalása. Szólásra következik 1 Bartos János jegyző: Kiss Menyhért! Kiss Menyhért: T. Nemzetgyűlés! A nyári félbeszakítással már több hét óta egy rendkivül fontos törvényjavaslat fekszik a nemzetgyűlés színe előtt, amely „a székesfőváros törvényhatósági bizottságának újjászervezéséről" címet viseli, s amely a maga fontosságában egyike azoknak, amelyek a legnagyobb érdeklődésre tarthatnak számot. Az a vita, amely e törvényjavaslat felett eddigelé a nemzetgyűlésben lefolyt, mutatja azt, hogy ez a törvényjavaslat nemcsak egyszerű közigazgatási törvényjavaslat, hanem egy nagy politikai kérdésnek a megvitatása is. A szónokok ugy a jobb-, mint. a baloldalról egyformán foglalkoznak a törvényjavaslat közigazgatási részéveli s foglalkoznak annak politikai hatásával és kimenetelével is. Csak egy sajátságos tünetre mutatok rá, amelyet én nem tudok megérteni és amelyről nagyon különösnek tartom, hogy mégis megtörtént. Ezt a törvényjavaslatot, bár ellene egyformán kifogásokat emelt a szélsőbaloldal ás a középoldal, mégis ugy a középoldalnak NAPLÓ xxvi. eddig felszólalt szónokai, mint a demokrata szónokok egyformán elfogadták tárgyalási alapul. (Lendvai István: Nem egyformán, csak egyaránt!) Ugy látszik, e törvényjavaslat bírálatánál tulajdonképeni ellenzék csak mi maradunk: a szociáldemokrata párt és a fajvédő párt, legalább is én. a magam részéről kénytelen vagyok ezt a törvényjavaslatot el nem fogadni, bár ez párthatározattá nem tétetett. Megérteni azt nem tudtam, hogy lehet egy törvényjavaslatot elfogadni Wolff Károly, Rassay Károly és Vázsonyi Vilmos t. képviselőtársamnak egyaránt. Ök elfogadták ezt a javaslatot tárgyalási alapul, amiből azt állapítom meg, hogy ez politikai kompromisszum eredménye, amelytől, ugy látszik, mindkét oldalon eredményeket várnak. Hibájául rovom fel a jelenlegi gyenge alapokon ingadozó kormányzatnak azt, hogy ezt a törvényjavaslatot ilyen későn hozta a nemzetgyűlés elé és hogy a székesfőváros törvényhatósági közgyűlését autonómia-ellenes helyzetbe sodorta, mert ahelyett, hogy alkotmányos életet engedne élnie, most, miután megszűnt a törvényhatósági közgyűlés jogköre, a maga befolyását és irányítását egy kormánybiztos kinevezésével igyekezett biztosítani. A kormánynak elég idő állott rendelkezésére, hogy ezt a fővárosi törvényjavaslatot már a múlt nemzetgyűlésben olyan időpontban mutassa be, hogy letárgyalható lett volna. Állandóan húzódoztak azonban ettől, nem jöttek vele, úgyhogy a mai helyzet a törvényhatóságok szellemével és különösen a magyar autonóm élet szellemével homlokegyenest ellenkezik. A székesfővárosról két törvény rendelkezik: az 1872. évi XXXVI. te. és az 1920. évi IX. te. Már most leszögezem azt az álláspontomat, hogy szemben tegnap felszólalt igen t. képviselőtársammal, nagyon hibásnak tartom, hogy amikor 1920-ban az első nemzetgyűlés szükségét találta annak, hogy a székesfővárosra vonatkozólag uj törvényt hozzon, tehát hogy foglalkozzék a székesfőváros törvényhatóságának közgyűlésével, ugyanakkor nem gondoskodott a magyar faluról, a vidékről, a vármegyékről, ugyanakkor, ha rendeleti utón is, nem gondoskodott arról, hogy az összes vármegyékben meglévő törvényhatósági közgyűlések szintén megujittassanak. A kormánynak csak a székesfővárosra volt gondja, hogy ilyen javaslatot nyújtson be, és itt a székesfővárosi törvényhatóság csakugyan megkez^ 59
