Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.

Ülésnapok - 1922-314

32 A nemzetgyűlés 314. illése 1924. évî október hó 7-ên, kedden. harmadik személyt korrekt, tisztességes "úriembernek tartom, — mert különben nem hivatkoznám; példájára. — (Igazi TJgy van! jobbfelől. Nagy zaj a baloldalon.) Eszemágában sem volt az angol ministerelnök urat megtámadni, ellenkezőleg, irigylem őt, mert olyan közvéleménnyel áll szemben, amely nem ragad meg minden alkalmat arra, hogy tisztességes emberek becsületébe gázoljon. (Taps a jobboldalon!) Elnök: Nagy Vince képviselő ur a házszabályokhoz kivan szólani. Nagy Vince: T. Nemzetgyűlés! A házszabályok 221. §-a alapján kér.tem szót és e szakasz harmadik bekezdése alapján akarom megindokolni, rövid felszólalásomat. Azt mondja a házszabályoknak ez az intézkedése, hogy ha valamelyik szónok a Ház tekintélyével össze nem férő kifejezést használ, az elnök őt rendre utasithatja, sőt amennyiben nem közbeszólás formájában, hanem beszédben mondta volna, akkor a szót már az első alkalommal megvonhatja tőle. Annak ellenére, hogy a belügyinmister .ur itt egy magyarázatot adott az ő közbeszólásáról, fennáll az én felszólalásom indoka, mert a belügyminister ur közbeszólása olyan értelmű volt, hogy MacDonald részvényügyét a saját részvényügyével azonosnak mondotta. Már pedig ebben a tekintetben disztingválnunk kell nekünk és fel kell tennünk a kérdést, vájjon azokban a részvényügyekben, amelyeknek egyik szereplője a belügyminister ur volt és ámeneket itt adatokkal feltártak a nemzetgyűlés előtt, vájjon ezekben a részvényügyekben való szerepe a belügyminister urnák olyan-e, hogy önmagához hasonlitva az angol ministerelnök részvényügyét : nem sértő és bántó-e ez az angol ministereinökrei (Kiss Menyhért: A legsúlyosabban! — Gr. Bethlen István ministerelnök (a padot verve): Disznóság! Hogy mer gyanúsítani? Gyalázat! — Hebelt Ede: Igaza van! Ugy van! — Felkiáltások a jobboldalon: Kendre ! Kendre ! — Nagy zaj a Ház minden oldalán.) Elnök (csenget): Minden képviselő jogosult a saját szavait interpellálni. A belügyminister ur épen azért, mert magam is félreértést láttam a közbeszólásban fenforogni, megmagyarázta szavainak értelmét. Most, hogy ez megtörtént, a képviselő urnák nem lehet joga arra, hogy ezen illetékes interpretálás után más célzatot és értelmet tulajdonitson a közbeszólásnak, mint amit a minister ur kifejezni akart. A minister ur a gyorsirói feljegyzések szerint a következőket mondotta : „MacDonald kapta az ingyenrészvényeket !" Ez volt az első kijelentése. A közbeszólások folyamán pedig a következőket mondotta : „Már, régen megkapta az elégtételt Angliában !" Már akkor is látni lehetett tehát, hogy a legtávolabbról sem volt célja az ő ügyét bármiféle más üggyel kapcsolatba hozni, még kevésbé az angol ministerelnök urat sérteni. (Derültség a balközépen. Felkiáltások : Ezt jól megvédelmezte!) Kérnem kell tehát a képviselő urat, szíveskedjék a házszabályok megszabta keretekben maradni és tartózkodni a belügyminister ur szavainak interpretálásától, amelyekre egyedül a belügyminister ur jogosult. (Helyeslés a jobboldalon.) Nagy Vince: Annak vizsgálatába akarok csupán bocsátkozni és azért kérdő formába tettem fel azt, amit mondtam, hogv vájjon összhangzásba hozható-e, hasonlitható-e 'âz angol ! ministerelnök esete a belügyniinister úréhoz, mert a belügyminister úr nem spontán, nem minden provokálás nélkül dobta bele a vitába azt a közbeszólást, hogy az angol ministerelnök ingyen részvényeket kapott, hanem felelt egy közbeszólásra. (Ügy van! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Méltóztassanak megengedni, de mi a kormányzat_ egyik tagjának szájából elhangzott ezt a kijelentést igen is, fontosnak tartjuk, hogy a rektiíikáció után is megbeszélés tárgyává tegyük. A baloldalról, a gyorsirói jegyzetek tanúsága szerint, az a közbeszólás hangzott el, hogy egyesek ingyen részvényeket kaptak. Erre azt mondta a belügyminister úr, hogy: „MacDonald kapott ingyen részvényt." Nem akarom elölről kezdeni az itt már ismert magyar részvények dolgát, de jól méltóztatnak tudni, hogy Nagy Emil volt igazságügyminister úr volt az, több más képviselőtársunkkal együtt, aki azt mondta, hogy egy lista áll rendelkezésükre, mely listában foglalt képviselő urak és a kormányzat egyik tagja a bankoktól erkölcsileg meg nem engedhető módon — mondotta a volt igazságügyminister (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon. Zaj jobbfelől.) — kaptak kedvezményes részvényeket. Mi a baloldalon, igenis, magunkévá tettük az akkori igazságügyminister urnák azt a megbélyegző kijelentését, hogy „kedvezményes részvények elfogadását az erkölcsökkel összeegyeztethetőnek nem tartom." (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélsőbaloldalon. Zaj jobbfelől.) Nem tartjuk ezt az erkölcsökkel összeegyeztethetőnek képviselők részéről sem, annyival kevésbbé a kormányzat egyes tagjai r részéről, (Ulain Ferenc: És családtagjaik részéről, mert ime, azt kellett megérni, hogy a _ bankoknak, amelyek — sajnos — kezükben tartják a gazdasági élet irányitását, és közvetett befolyásukat már a különböző kormányzati ágakra is éreztetik, a lista bizonysága szerint a nemzetgyűlésre is lényeges és közvetlen befolyásuk van. (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélsőbaloldalon. Zaj a, jobboldalon.) Amikor a bankokrácia ilyen módon . . . Elnök: Figyelmeztetnem kell a képviselő urat, hogy a házszabályok 215. §-ának c. pontja alapján kapott szót, az pedig a következőképen szól (olvassa): „A Ház szabályaira azoknak helyes alkalmazása érdekében hivatkozni akarnak, mely alkalommal azonban magához a vita tárgyához nem szólhatnak." A képviselő urnák abban az értelemben kell felszólalnia, hogy mennyiben sértettek meg a házszabályok. Kérem tehát, méltóztassék a házszabályokhoz alkalmazkodni. Nagy Vince: A házszabályok 221. §-a arról szól, hogy „ha valamelyik szónok a Ház tekintélyét sértő kifejezést használ." Én azt akarom bebizonyítani, hogy a belügyminister ur közbeszólása nem volt méltó a magyar nemzetgyűlés tekintélyéhez. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon. Nagy zaj jobbfelől.) Elnök: A képviselő urnák nem azt kell bizonyitania, hogy nem volt méltó, hanem azt, hogy sértette a ház tekintélyét. A képviselő ur felszólalása nem a belügyminister ellen irányul, hanem az elnök eljárása ellen, hogy t. i. nem utasitota rendre a belügyminister urat. Ilyen irányban méltóztassék bizonyítani. Nagy Vince: Nem akarom helyreigazítani a mélyen t. elnök urat, mégis kénytelen vagyok fi házszabályoknak idevonatkozó részét felolvasni. Nem arról van ugyanis szó, hogy sértő