Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.
Ülésnapok - 1922-324
374 A nemzetgyűlés 324. ülése 1924. évi október hó 23-án, csütörtökön. ralis, sem nem demokrata hagyomány. A városháza a háborúról nem tehetett, ott egyetlen államnak sem üzentünk hadat, ellenben reánk szakadt a háború. Ha az 1915. évi költségvetésben hiány mutatkozik, 1915-ig pedig nincs hiány, ez megmond mindent. Bárki lett volna uralmon, a háborús kiadások, a háborús közigazgatás többletkiadása, a bevételek elmaradása, a növekedő drágaság, a tisztviselők számára a város zsebéből adott drágasági pótlékok mind annyira megnövelték a kiadásokat és csökkentették a bevételeket, hogy a háború következonényeképen szükségszerűen előállott ez a differencia. Aki objektive birál, annak ezt meg kell állapitania. (Ugrón Gábor: Minden városban megvolt! — Buday Dezső: A kölcsön felvétele is hozzájárult!) Tessék nyugodt lenni, beszélek arról is a magam logikája keretében. Most arról beszélek, hogyha objektivek vagyunk és azt mondjuk, hogy 1915-ben már deficit van, de addig nem volt deficit, illik megmondani azt is, hogy 1914-ben kezdődött a háború és a háborús közigazgatásnak, a drágaságnak minden terhe a fővárosra szakadt. Mint szaktértők, méltóztatnak tudni, a drágaság mutatkozott a nyersanyagok árában és minden egyébben, a tisztviselői drágasági pótlékok képében és a hiány a feltornyosult közigazgatási teendők nagy kiadásai miatt is szükségképen állott elő. Ezek után a csökkenő bevételekre is reá kell mutatni. A városnak a múltban is volt egyre automatikusan növekvő jövedelme. Ez az automatikusan növekedő jövedelem a házbérek után befolyt pótadó volt. A budapesti háztulajdonosok t. i. szívesek voltak helyettünk nvnrlig gondoskodni aftról, hogy a házbéradópótlék, amely a város pénztárába folyik be, mindig több és több legyen. Emelték a házbéreket és ennek következtében változatlan adópótlék mellett is mindig több adónak kellett befolyni a felemelt házbérek után. Ez a kapitalista városháza,, vagy amint a képviselő ur mondta, plutokratikus városháza — mert úgy kellett felfognom beszédét, mintha azzal vá_dolna bennünket, hogy plutokratikus politikát követünk — mit csinált 1 ? Ebből a plutokratikus városházából indult ki az a követelés, hogy a háború alatt a házbéremeléseket a törvény kényszerével meg kell szüntetni. (Petrovácz Gyula: Elég hiba volt! — Zaj a szélsőbaloldalon. — Fábián Béla: Hadiözvegyeket lakásból kitenni! — Zaj balfclől.) Elnök: Csendet kérek, képviselő ur! Vázsonyi Vilmos: Leszegezem, hogy ez a plutokratikus városháza igenis örömmel és öntudatosan mondott, le erről a jövedelemről. (Zaj a baloldalon.) Ez a plutokratikus városháza elkövette azt a hibát... (Állandó zaj a szélsőbaloldalon,) Elnök: Rothenstein képviselő uratoké—"n, méltóztassék csendben maradni! Mindkét oldalon ülő képviselő urakat kérem, méltóztassanak a szónokot; nyugodtan meghallgatni. Vázsonyi Vilmos: ...elkövette azt a bibit, bogy nein engedte meg a hadbavonultak kilakoltatását, nem engedte meg, hogy a hadbavonultakat bázb érhátra lék ok miatt lakásaikból kidobják és a kormánynál sürgette azoknak a rendeleteknek elkészítését — később meg is jelentek —. amelyek a házbéremeléseket és a kilakoltatásókat tilalmazták. A képviselő ur erre azt mondja, hiba volt. Ma ezt nagyon könnyű mondani, de ha a képviselő ur annakidején mondotta volna, szemben állott volna Budapest egész népével és szemben állott volna különösen azokkal, akik a háború kezdetén a jelenlegi munkanélküliségnek rémével küzdöttek. A Tisza-kormány, amely annakidején ezt a rendeletet kiadta, azt hiszem, nem volt forradalmi kormány és nem is volt antikapitalista kormány, de a rendeletet ki kellett adnia, mert máskép nem lehetett megmenteni Budapest lakosságát. (Propper Sándor: Mindenütt megcsinálták!) Különben, ha ez hiba volt, akkor kérem a képviselő urat, legyen kegyes elolvasni a g'enfi munkaügyi hivatalnak a lakásügy védelméről szóló jelentését, amely egész Európára vonatkozólag tartalmaz adatokat ós akkor látni fogja, hogy a háború idején nemcsak a háború által sújtott országokban, de a neutrális államokban: Belgiumban, Hollandiában, Norvégiában, Dániában, Svédországban is kénytelenek voltak a lakásbérek dolgában rendelkezéseket tenni egyszerűen azért, mert az építkezések megakadtak és lehetetlen volt odadobni a lakosságot a kizsákmányolásnak. Miért hozom ezt fel? Azért, mert ez a plutokratikus városháza, amikor a házbér emelését megakasztotta, önmagát fosztotta meg egyre növekedő jövedelemtől, mert hiszen, ha a házbérek emelkednek, természetesen a házbérek után kivetett pótadó is automatikusan növekszik. önök mindenesetre sokkal előnyösebb helyzetben vannak, még pedig azért, mert először is már 60%-os pótadóval dolgoznak és nem 33%-os pótadóval. (Petrovácz jGyiila: Nem is népszerűségi politikával!) Előnyösebb helyzetben vannak is, mert hozzá vannak csatolva a szanálási programhoz. A szanálási programnak van egy része, amely megmondja a példaköltségvetésben, hogy mit remél az állani bizonyos bevételi forrásokból. Itt találjuk a házadót, amelyből 1924. év első felére még csak 0.7 millió aranykorona bevételt remél, de ez fokozatosan emelkedik, úgyhogy 1926-ban már 20 millió aranykorona a bevétel. Miközben tehát Budapest lakosságának terhei a t házbérekben egyre emelkednek, miközben elérjük az 50%-os aranyparitást, a város automatikusan élvezi a pótadó alapján e kimutatás szerint 1924 első felében még csak a 700.000 aranykoronának 60%-át, ellenben 1926 második felében már 20 millió aranykoronának 60%-át. Tényleg igaza van, elitélt bennünket az igen t. képviselő ur. Mi nem akartuk Budapest lakosságának elsőrendű szükségleti cikkem a lakásán a városi háztartást rendezni. Pénzügyi érdekeink ellenére követeltük azt, hogy az állam kényszererővel szüntesse meg a lakásbérek emelését. Ellenben az igen t. képviselő urak egyrészről támogatnak olyan kormányt, amely a szanálás alapjául egy elsőrendű szükségleti cikket, a lakást, jelölt meg, és eg*yszerüen részt kérnek maguknak ebből a szanálásból és a 700.000 aranykoronából most szedik a 60%-ot és szedni fogják a 20 millió aranykoronából is a 60%-ot. Igaza volt tehát a képviselő urnák: helytelenül jártunk el a pénz szempontjából, az emberiesség és a demokrácia szempontjából azonban a helyes utat követtük. (Petrovácz Gyula: Csináltak egy nagy munkanélküliséget! Tönkretették az építési ipart!) Mi csináltuk a munkanélküli sé get 1 Hogy mondhat a képviselő ur ilyet? Mindent a maga idején, majd fogok foglalkozni azokkal a kérdésekkel is, csak egy kis türelmet kérek! (Friedrich István: Mi van a kormánypárttal 1 ? — Fábián Béla; Csak nem oszlottak még feli)
