Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.

Ülésnapok - 1922-324

A nemzetgyűlés 324. ülése 1924. < Wolff t. képviselő ur beszédének a további folyamán azt mondja» hogy mi nem emeltük fel annak idején a pótadót. Szemrehányást tett nekünk, hogy mi nem emeltük fel iái pótadót. Azt mondja, hogy (olvassa): „A pénzügyi elv más volt, bizonyos népszerűségi politikát követtek és nem akarták emelni a pót a dót". Hát erre én egyszerűen azt mondhatnám: Budapest népe nagyon boldog volna (Ugy van! a szélsőbaloldalon), ha a képviselő ur pártja is követte volna ezt a népszerűségi politikát, ő sem emelte volna az adókat. A népszerűségnek ezt a módját azonban nem kereste. De ez nem is felel meg a tényeknek és a valóságnak. Épen én javasoltam a pótadó felemelését annak idején, én javasoltam a pótadó felemelését 25%-róí 33%-ra. Volt azonban hozzá egy kikötésem;, az a kikötésem, hogy a kisadózók, a 100 koronáig adózók mentesittessenek. Ha a t. képviselő ur lapozni fogja a főváros történetét, akkor meg fogja találni azt is, hogy ezen ai ponton repedt szét darabokra az a nagy községi párt, amelynek élén állottam, mert nemi voltam hajlandó arra, hogy hozzájáruljak egy adóemeléshez, amely egyformán sújtja a nagyobb adózókat és a kisadózókat. Az adóemeléshez magához azonban nemcsak hozzájárultam!, hanem magam foglaltam állást a tengés-lengés politikája ellen, amely a városnak nem ad semmit, uj terheket nem mer a lakosság vállaira rakni, de viszont ezért nem produkál semmit. Ez a legrosszabb politika: a tengés;4engés politikaija, amely uj terheket nem rak a váltakra, viszont azonban a lakosságnak nem; ad semmit, hogy azt az élettel való harcában támogassa. T. Nemzetgyűlés! Elismerem, hogy mi nem voltunk olyan bátrak és nem olyan gyorsan emeltük az adókat, mint amilyen gyorsasággal és bátorsággal emelték fel a pótadót, emelték fel a házbérkrajcárokat, amihez mi nem mertünk hozzányúlni, mert lakásadónak tekintettük, amely mindenkit egyaránt sújt, a legszerényebb sorsú' lakását is megdrágítja átháritás következtében. Nem mertük olyan gyorsan felemelni a vitel dijakat, nem járultunk ehhez hozzá akkor, amikor még nem voltak kezünkben a közlekedési vállalkozások. Nem voltunk hajlandók a légszesz-, villany- vagy esryéb üzemek árait olyan könnyen felemelni. (Petrovácz Gyula: E helyett kölcsönt vettek fel!) Nem

1 e helyett, hanem más helyett, amit meg fog hallani a képviselő ur, ha szíves lesz türelmével megajándékozni! Miért nem akartuk mi olyan könnyedén a pótadót, vagy házbérkrajcárokat emelni? Azért, niert a programunk, amellyel szívesen (megajándékozom a képviselő urat, egy nagyon plutokratikus program és én egész életemben mindenkor a plutokráciának óriási támogatásában részesültem, a Hieronymji-választástól kezdve, ahol a bőrömön a magyar nemesek és udvari tanácsosok sokasága sarjadzott ki a válsztásnál. (Élénk derültség.) Hát miért nem akartunk hozzájárulni ezekhez az adóemelésekhez? Azért, inert^ nekünk más volt az ideálunk. Mi a város pénzügyi önállóságáért harcoltuk; amiért önök is harcolnak, mert hiszen aki az önkormányzati életbe beleéli magát, annak lehetetlen észre nem vennie, hogy egy városi háztartás másképen, mint a városok pénzügyi önállóságával nem rendezhető. Nekünk mi

1 volt az ideálunk! Felterjesztéseinkben követeltük az önálló városi jövedelemadót. Akkor még nem volt állami jövedelemadó. Felterjesztésünket a kormány egyszerűen elutasította. Követeltük vi október hó 23-án, csütörtökön. 375 a városi örökösödési ill eteket. Az örökösödési illeték akkor még nem volt olyan nagymértékben kihasználva mint most. Nekünk az volt a felfogásunk, hogy nekünk jogunk van a városi örökösödési illetékhez, mort mindenki tulajdonképen abban a társadalomban, abban a városban vagy községben, amelyben él, szerzi meg a legnagyobb mértékben a maga vagyonát, ha tehát elhuny, akkor kell hogy annak a városnak lakossága hozzájusson szegény-célu és más szociálpolitikai kiadások fedezésére, ennek a hagyatéknak bizonyos százalékához. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A kormány amely akkor nem nagyon szeretett minket, ehhez sem járult hozzá. Követeltük a városi tüzkár-biztositó intézetet; követeltük a tűzoltási járulékot, mint plutokratikus intézményt, ezzel akartuk inagUnkat a tőkeerős biztosító társaságok kegyeibe behizelkednil (Derültség a szélsőbaloldalon.) Ott van a felterjesztésünk, a határozatunk; abban követeltük, hogy árbiztosító társaságok bruttó jövedelmük 5%-ával járuljanak htiizzá a tüzkárbizítositáshoz, ami természetes, hiszen Londonban ugy fejlődött ki a tűzoltás intézménye, hogy a biztositó társaságok csinálták a tűzoltó intézményt, mert az ő érdekük, hogy mennél kevesebb objektum égjen le, az ő érdekük, hogy mennél kevesebb tüzeset legyen. A kormány sem a tüzkárbiztositó intézethez, sem a tűzoltási járulékhoz hozzá nem járult. Minthogy nekünk más volt az álláspontunk — mi azon, az állásponton állottunk, amelyen a porosz Kommunal Abgabengesetz! áll —, mi azt követeltük, hogy a városnak adassanak át az ingatlanadók, amint Poroszország átadta a kommunitásoknak, az önkormányzati testületeknek, hogy a vidéken a földadó a községeké, a városokban a házadó a városoké legyen, és hogy az állani a jövedelemadót és a vagyonadót munkálja ki a maga javára. Miként azt az akkori porosz adóreform megcsinálta: nekünk ez volt az ideálunk. Mi nem akartunk egy általunk igazságtalannak felismert adórendszer alapján emelni adókat, emelni pótlékot, emelni házbérkrajcárokat". El kell azonban ismernie a képviselő urnák magának is, mindenkinek, hogy 15-rg, míg a háború ki nem tört, teljes volt a pénzügyi 1 egyensúly, vagyis fedezte a kiadásokat, amikből a kölcsönök törlesztési részletei a mi időnkből nem voltak kikapcsolva, mert ilyen aritmetikai tréfákkal költségvetést nem lehet csinálni. (Petrovácz Gyula: 15-től ki volt kapcsolva!) Én beszélek a 15-ig terjedő időről! Ez idő alatt a pénzügyi egyensúly teljesen helyre volt. állítva s a kölcsönök törlesztési részletei a költségvetésbe be voltak állítva és szintén teljes fedezetet nyertek. T. Nemzetgyűlés! A különbség a jelenlegi rendszer között és a múlt rendszerek között az, hogy mi a kormánytól akkor semmiféle támogatást nem kaptunk, eltekintve a 908. évi egyszersmindenkorra adott igen csekély kis hozzájárulásoktól, amelyekre rátérhetek; ennek dacára a pénzügyi egyensúly teljes megóvásával 1912-ben megcsináltuk a tisztviselői státus- és fizetésrendezést és megcsináltuk az uj nyugdijszabályzatot. (Friedrich István: Csak eery kormánypárti van jelen! — Pikler Emil: Egyszer hallhatnak egy értékes beszédet, amelyből tanulhatnának, s egy ember van a túloldalon! — Pakots József: Beteg a párt, ez nedig egészséges beszéd! — Propper Sándor: Karlsbadi kúrát w