Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.

Ülésnapok - 1922-324

A nemzetgyűlés 324. ülése 1924. évi október hó 23-án, csütörtökön. 373 nak. (Rassay Károly: Meg- varrnak elégedve a kormánnyal 1 —- Buday Dezső: Nem erről van szó.) Nekem ehhez semmi közöm, ez tulajdonké­pen az, urak dolga, én abszolúte nem avatkozom bele és nem is törődöm vele. Én a zavart az ellentáborokban mindig kedvelem, (Derültség a bal- és a szélsőbaloldalon.) tehát ennek a za­varnak a megszüntetése nem az én dolgom, ha­nem azoknak a dolga, akiket illet. Csak azért hozom fel ezt a lehetetlen helyzetet, hogy indo­koljam, hogy ez a javaslat azért rossz, hogy ilyen atmoszférában születik. Ez egy olyan po­litikai javaslat, amely nem tudja, merre men­jen. Inog, botorkál, nem tudja, jobbra vagy balra menjen, egy lépést tesz jobbra, egy lépést tesz balra, egy Ígéretet tesz balra, másik Ígé­retet tesz jobbra, ha csókot int ide. csókot int amoda is, (Derültség.) és ezt nevezik arany középútnak és a kiegyenlités politikájának. (Ügy van! Ügy van! a bal- és szélsőbaloldalon,) Tisztelt Nemzetgyűlés! Ez a politikum a javaslatnak a szelleme és lelke, ezért van az, hogy amikor tárgyaljuk itt a fővárosi javas­latot, úgyszólván, bocsánatot kell kérnie egy szónoknak, hogy olyan unalmas, hogy magá­hoz a javaslathoz is hozzászól (Derültség), mert ha figyelemmel kisérem a vitát, azt lá­tom, hogy a vita tisztára politikai vita. amelyben azok, akik jelenleg bent vannak a városházán dicsérik és védik a maguk rend­szerét és cselekedeteit, akik pedig még nincse­nek bent a városházán (Felkiáltások a szélső­baloldalon: Még!), támadják ezt a rendszert s dicsérik és védik a maguk irányát. Én szerin­tem tulajdonképen ez nem tartoznék a székes­fővárosi törvényjavaslat tárgyalásához, nem pediglen' azért, mert méltóztassanak elhinni, hogy a választást itt mi nem fogjuk eldönteni, sem az itteni szavazás nem döntheti el. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a, szélsőbaloldalon.) Ne­künk nem lehet az a feladatunk, hogy itt be­szédeket tartsunk a községi választókhoz, akik még nincsenek és akik nem is tudom, hogy hogy fognak megszületni és micsoda heródesi mészárlások között fognak ezek a választási kisdedek még felnövekedni és hányan fognak megmenekülni. Mondom, nekünk nem ez a fel­adatunk. Nekünk a javaslattal kellene tulaj­donkép foglalkozni. Ebben az atmoszférában született meg az­után Wolff Károly t. képviselő ur beszéde, amely nagyjában és egészében apológiája az ő és pártja városházi működésének, és mind­azoknak^ az adatoknak az elmondása, amelye­ket a városházán — ahol hála Istennek, nem voltam» s nagyon Örvendek ennek, s nem is nagy óhajtásom a jövőben sem, hogy ezt is mindiárt tisztázzuk — az 1922. évi költség­vetési vita alkalmával elmondott. Mondom, a t. képviselő ur támadások után apológiáját mondja el rendszerének és pártja uralmának. Ezt én jogosnak és természetesnek találom. A képviselő ur azonban ennél is tovább ment és a maga uralmának védelmében kitért a mul­takra is, a multakra.. 8mikor én voltam a vá­rosházán, amely multakban nekem is volt egy kis részem. (Egy hang a balközénen: Nincs öröm, a Wbultban!) Hogy mennyi öröm lehet a múltban, ha a t. képviselő ur megtisztel azzal, hogy nyugodtan meghallgatja, amit maid el­mondok, meglátja, hogy mennyi öröme lehetett benne és mit élvez: ma is abból a múltból. Wolff t. kénviselő ur elsősorban a ielen­leai rendszer érdemeit sorolja fel és kijelenti, hogy ennek a rendszernek elsősorban az a nagy érdeme, hogy helyreállította a pénzügyi egyensúlyt. Erre ugyan azt "mondhatja a né­met versben: Und ich habe es doch getragen, fraget aber nur nicht wie! Helyreállitotta a pénzügyi egyensúlyt, de beszéljünk arról, hogy milyen eszközökkel és áldozatokkal? (Úgy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Erről én nem szólok, hanem egyszerűen a következőket vagyok bátor meg­jegyezni. A t. képviselő ur ezt az állítását már 1922-ben a városi költségvetés vitájában is megkockáztatta és amikor: ott figyelmeztették, hogy a pénzügyi egyensúly nincs helyreállítva, mert hiszen nincs beállítva a költségvetésbe a külföldi kölcsönök amortizációs kamata (Petrovácz Gyula: Azelőtt se volt! —- Buday Dezső: Nem is lehetett! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Dehogy nem volt!), tehát nagyon könnyű igy egy pénzügyi egyensúly helyreállításáról beszélni, ha a legnagyobb és legnehezebb terheket egyszerűen kikapcsolom a költségvetésből, erre a képviselő ur kijelen­tette a rendelkezésemre álló gyorsírói fel­jegyzések szerint, hogy ő a pénzügyi egyen­súly helyrállitását ugy érti, hogy a folyó ki­adások és bevételek között az egyensúly helyre­állíttatott. Hogy a pénzügyi egyensúly dacára az üzemek dijainak és az összes dijak és ille­tékek emelésének, a házbérkrajcárok # emelésé­nek és az állam által megnyitott jövedelmi forrásoknak, mennyire nincs helyreállítva, er­ről még szólok. Hogy mennyire nincs helyre­állítva a pénzügyi egyensúly, azt mi sem bi­zonyítja jobban, minthogy a tanács ildomos­nak tartja — dacára az 1920. évi törvény ti­lalmának, amely ebben a javaslatban is meg van ismételve —, a tanács ildomosnak tartja az adóemelés gondolatával való foglalkozást, és az 5%-os kereseti adót 10%-ra akarja fel­emelni s a jövedelmi adóhoz pedig pótlékot akar kivetni. Amikor a tanács ilyen adótörvé­nyeken töri a fejét, szerintem teljesen tör­vénytelenül... (Viezián István: Nem Wolff Ká­roly a tanács!) A közgyűlést pótló tanács.» (Vi­ezián István: Wolff nincs is ott! — Fábián Béla: Ki beszél Wolffról!) Ne tessék abba a monomániába beleesni és azt másra is át­plántálni, hogy itt csak Wolffról lehet szó. Én nem Wolffról beszélek, hanem arról, hogy a pénzügyi egyensúly nincs helyreállítva, mert a közgyűlést pótló tanács ma is adóemelésen töri a fejét. Csak az utolsó percben vették le adóemelési javaslatait a napirendről. És maga a képviselő ur is „elismerte — bent a városhá­zán, de nem itt —, hogy a pénzügyi egyen­súly helyreállítását csak ugy érti, hogy a folyó bevételek és kiadások között az egyen­súly helyreáll itta to tt. Ez azonban nem pénz­ügyi egyensúly, mert ha én a legjelentéke­nyebb kiadásokat kihagyom, akkor bármelyik városnak vagy orszásrnak pénzügyi egyensú­lyát ilyen aritmetikai tréfával helyreállít­hatom. A képviselő ur beszédének további folya­mán azzal kívánt enyhíteni a helyzeten, hogy elmondotta, hoey ők micsoda, hagyatékot vet­tek át a liberális rezsimtől vagy amint ő mondja, a demokrata uralomtól. Azt mondta (olvassa): „Az előttünk leA^ő demokrata ura­lomra megyek vissza,. 1910-től 1912-ig felesleg A^olt a háztartásban — és itt elősorolja a feles­legeket —, 1914-ben uiabb felesleg volt. Ezzel bezáródik a felesleggel záruló évek sorozata, 1915-ben már men-van a hiány". Igaza, van a képviselő urnák, 1915-ben meg­van a hiány. Csak egy kis csekélységet méltóz­tatik elfelejteni, hogy a hábofxi sem nem libe­NAPLÓ XXVI. -

Next

/
Thumbnails
Contents