Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.

Ülésnapok - 1922-324

372 Ä nemzetgyűlés 324. ülése 1924. évi október hó 23-án, csütörtökön. alapja csak az lehet, hogy a pártok egyenlő feltételek mellett vivják meg a harcukat. Ezen listák alapján nem lehet választást csinálni (Zaj a középen. — Halljuk! Halljuk! baljelöl.). mert e listákhoz hozzátapad az a mi gyanúnk és állitásunk, hogy ezek a listák valótlanok és fogyatékosak. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ezekből! a listákból nagymértékben hiányoznak azok, akiknek megvan a választójoguk és akiket a maguk közömbössége, hogy nem reklamálták a választójogukat, rekeszt ki a választók sorából. Mi tehát a teendő? Ha egyszerűen toldozni foldozni akarunk, akkor a javaslatnak átalakítása olyirányban, hogy az első összeirás alkalmával mindenkit fel kelljen venni, aki jelentkezik s aki igazolja, hogy van nemzetgyűlési választójoga, amely alapja a községi választójognak, dacára annak, hogy az illető nincs benn a nemzetgyűlési választók névjegyzékében. Ez csak toldozgatás volna, mert ismét a jelentkezésre utalná az embereket, a jelentkezés pedig nem vezethet célra a polgári társadalom sajnálatos szervezetlensége és közömbössége miatt (Rupert Rezső: És elfoglaltsága miatt!). s a mostani nagy kenyérgondok miatt, amikor az emberek azt mondják; bánom is én, nem tu dorn, hogy holnap miből fogok megélni, miből fizetem a házbéremet és adómat, nekem más gondjaim vannak. Ez a jelentkezés nem vezet célra. Azon az alapon állok, amit egy olasz választójogi reform ugy fejezett ki: ponton una alla porta del elettore oda kell vinni, oda kell állítani a választási urnát a szavazó küszöbéhez. Itt a polgári demokrata kormány számított az emberek közömbösségére és azt mondotta: én nem akarom senkinek sem megköny nyiteni, hogy elkerülje azt, hogy közdolgokban leadja a vótumát; ugy irom össze a választókat és ugy csinálom meg a választás rendjét de centralizációval — mert ennél a pontnál alkalmazta az olasz választási javaslat ezt a kife jezést —, hogy a választók kényelmesen és könnyen gyakorolhassák a maguk választójogát. (Propper Sándor: Az adóivet elviszik a küszöbre!) Ez pedig nem lehetséges máskép, csakis uj összeirás által. A Friedrich-féle választójogi rendelet ebben a tekintetben teljesen mintaszerű. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Tisztességes választójogi rendelet volt, amely valóban belevitt a választók sorába mindenkit, amely egyszerű összeirást statuált, összeiró biztosokkal s egyszerű reklamációt szintén reklamációs biztosokkal, úgyhogy három hónap leforgása alatt likvidálva volt az egész összeirás s az egész reklamáció. Ott, ahol ezek a listák megtámadtatnak általunk vagy a másik rész által is, amely azt mondja, hogy ezek a listák már eredetileg helytelenek, mert házmesterek és viceházmesterek befolyásolták e választási listák összeállítását, ez az egyedüli remédium arra, hogy mindkét oldalról megszűnjék az aggodalom és panasz. (Ugy van a szélsőbal-oldalon.) Legyen egy oly tisztességes választási névjegyzékünk, amelyben mindenki megnyugodhat; a pártok mérkőzése elvi alapon, a maguk világnézete, a mag*uk programja alapján történjék meg, ne pedig a corriger la fortune alapján! (Rassay Károly: Nagyon helyes! Ennek miért nem helyeselnek? — Buday Dezső: Mi nem kifogásoljuk! — Zaj.) Ez a javaslat nem közigazgatási javaslat — amint már bátor voltam rámutatni —, mert hiszen ennek semmiféle része sincs, amely a közigazgatást javítaná, amely az autonómiában tenne változtatást. Fentartja pl. azt az autonómiát, amelynek már alig van értelme, amely választott szaktisztviselőkej; tesz meg tanáccsá, akik jogokat gyakorolnak és több jogot gyakorolnak, mert több esetben .gyakorolják, mint maga a közgyűlés, ahelyett, hqgy ezek helyébe a nem szakférfiakból, hanem törvényhatósági bizottsági tagokból alakiiott városi választmányt tenné és a tanácsot pusztán a végrehajtó hatalom hatáskörével ruházná fel, vagyis igazi önkormányzatot teremtene, amelyet nem szaktisztviselők, hanem polgárok végeznek. Ez a javaslat nem szolgálja az autonómiát és nem szolgálja a közigazgatás javítását. Egyetlen ujjitást látok benne és ez az, hogy kiköti magának a törvényhatósági közgyűlés feloszlatásának jogát, amely a magyar törvényhatósági jogban mindig teljesen ismeretlen volt. Miért ? A magyar törvényhatóságok mindenkor mint az alkotmányosság bástyái szerepeltek. A törvényhatóságok alá voltak rendelve a közigazgatásban a kormánynak, amely ellenőrző hatáskört gyakorolt, másfelől azonban ők maguk kontrollálták a kormányt politikai jogaiknak, felirati joguknak gyakorlásával. Teljesen lehetetlen gondolat volt tehát a régi magyar önkormányzati felfogás szerint az, hogy a kormány feloszlathassa a törvényhatóságokat, amelyeknek ellenállási joguk is volt a meg nem szavazott újoncok ós adók tekintetében s ez az ellenállási jog soha sem töröltetett el. Képzeljük el, hogy a meg nem szavazott újoncok, meg nem szavazott adók tekintetében egy törvényhatóság gyakorolja alkotmányban biztcsitott ellenőrzési jogát s ha erre feloszlatással lehet válaszolni, vagy ezt feloszlatással lehet megelőzni, vájjon ezentúl micsoda biztosítékai a törvényhatóságok az alkotmánynak? (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ez az egyedüli változtatás tehát, amelyet a javaslatban találok, nem az autonómiának, hanem a centrális kormányhatalomnak erősítése. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ez tehát egy szervezési javaslat, amely nagy mértékben politikum, politikai javaslat. Hiszen ez a gyanakvás, a félelem szelleme, amely keresztül vonul rajta, mutatja, hogy itt politikai ténnyel és nem közigazgatási reformmal állunk szemben. (Igaz! Ügy van! balfelől.) Azért beteg e

z a javaslat. Beteg az az atmoszféra is, amelyben ezt a javaslatot tárgyaljuk, és beteg az egész helyzet. Mert lehetséges-e az, hogy meg legyen az a kettősség, hogy t. i. valaki önkormányzatilag ellenzéki, országos politikában pedig kormánypárti. Lehetséges-e egy kormány, amely országosan felkarol irányzatot, önkormányzatilag pedig ezen irányzat ellen kivonul. Lehetséges egy helyi érdekű budapesti liberalizmus, amely országosan marad engesztelhetetlen keresztény nemzeti alapon. Bocsánatot kérek, ez teljesen lehetetlen helyzet, ezt a kettősséget nem lehet fentartani. Nem lehet az, hogy önkormányzatban ellentétes pártok — "ellenzék és kormánypárt — együtt legyenek és hogy a kormány továbbra is nyugodtan elfogadja és követelje azok támogatását, akik egy ilyen közösségben bent vannak. Nem lehet támogatni másfelől azt a kormányt, amely a leghatározottabban állást foglal — legalább is a fehér asztal mellett az asztalkendőt, mint harci lobogót tűzve ki — azok irányzata ellen, akik az ő pártjához és az őt támogató pártokhoz tartoznak. (Buday Dezső: Nem vonatkozik mireánk, mert mindkét, helyen megmaradunk keresztény alapon.) Kérem, az egységes pártnak is vannak tagjai, akik tagjai a keresztény községi párt-