Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.
Ülésnapok - 1922-323
360 A nemzetgyűlés 323. iUése 192i. évi október hó 22-én, szérMn. ceseket !) A bíróság elé került esetben arról volt szó, hogy a munkástanács tagjai feljelentés folytán elmentek egy lakásba, hogy fényszóró készüléket keressenek. Nem találtak. Akkor ugyanezek a munkástanács tagok letartóztattak két embert. A letartóztatást elrendelték — ez az akkori jogi felfogás szerint hatáskörükbe tartozott — a bekisérést azonban a kíséretükben volt közrendőrökre bizták. Pápai Vincével és egy másik vörösőrrel kisértették be ezt a két embert. Az egyiket aznap elbocsátották, a másikat öt nap múlva. Pápai Vince vörösőr azonban parancsot teljesített csupán, nem tett mást, mint amit ma is megtenne minden közrendőr, ha felsőbbsége erre utasítaná. Az ötöstanács mégis magánlaksértésért Ítélte eh amiért felsőbbsége kíséretében bement a lakásba és személyes szabadság megsértéséért, amiért hogy felsőbbsége rendeletére bekísérte a két embert. A harmadik bűncselekménye az volt, hogy hogy úgynevezett házkutatók kiséretében, akiket a munkástanács kiküldött, — nincs megnevezve a házkutató, — fegyvereket ment rekvirálni. El volt rendelve a fegyverrekvirálás; a fegyvereket mentek beszedni. Pápay Vince közrendőr megint csak kisérőképen szerepelt, kisérte csak a munkástanács által kiküldött házkutatót. És hogy hogyan működött ez a házkutató akkor, amikor Pápay Vince volt a kiséretében, azt pontosan megállapítja az ítélet, amikor elmondja, hogy (olvassa): „Előbbi három egyéntől forgópisztolyt, illetve kardokat szedett össze, Szöllösy Elemér azonban forgópisztolyának átadását megtagadta". Egészen pontosan, megvan az Ítéletben, hogy (olvassa): „A fegyveres megjelenés nem képezett olyan fokú erőszakot, amely a sértettek ellenálló erejét teljesen lenyűgözte volna, sőt mint a Szöllösy esete is mutatja, az ellenállásnak semmi következménye nem volt". íme igy történt "a fegyverek rekvirálása; Szöllösy megtagadta ; a házkutató semmit nem tett ellene. Pápai Vince közrendőr segítségét igénybe nem vette. Egyszerűéi! elmentek onnan'. És ezért, mivelhogy két kard és egy forgópisztoly rekvirálása uál közrendőri minőségben — minden hígcsekély ebb beavatkozás nélkül — jelen volt, ezért megint három rendbeli zsarolásban mondta, ki bűnösnek a bíróság Pápai Vincét, a Szöllösy-féle esetben nedig magánlaksértést állapított meg terhére. Összesen egy évi és tíz hónapi börtönre ítélte. Vannak azonban emberek, akiket az ötös tanácsok ugyanilyen bűncselekményért sokkal súlyosabban Ítéltek el, akik ilyen állítólagos bűncselekmények miatt ma is börtönben sínylődnek még. Az én jogi felfogásom szerint az ilyen itélet, amely súlyos büntetést szab ki egy közrendőrre, aki csak kisérte a rendelkező hatósági személyt, aki igazán nem tett mást. mint hogy a legtisztességebben teljesítette felsőbbségének, vagy vélt felsőbbségének parancsát, az ilyen ítélet — véleményem szerint — durva arculcsapása a jognak és az igazságnak. Lehet, hogy a minister ur ebbeli a kérdésben máskép vélekedik (Pesthy Pál igazságügyminister: Bízza rám a képviselő ur, hogyan vélekedjem !), hiszem azonban, hogy a következő kérdésben nem lehet köztünk véleményeltérés. Ez az ítélet ugyanis kimondja a következőket (olvassa): „Nem fogadható el azon védekezés, hogy vádlottak parancs folytán ténykedvén, nem tudták, hogy a vádbeli cselekmények elkövetése bűncselekményt képez, A vádlottak feleleteiből és védekezéséből a bíróság az értelmiség oly fokára vont következtetést, melynél fogva tudriiók kellett, hogy a Tanácsköztársaság jog- és'•' töryényellehés uralom (Derültség a szélsőbaloldalon.), tehát szerveinek rendeletei, intézkedései és parancsai érvénytelenek, kötelező erővel nem bÍrhatnak. (Pikler Emil: Tomcsányi is tudta, mégis Kun Béla titkára volt! — Horváth Zoltán: Forgács Miklós képviselőtársunk direktóriumi elnök volt!) így tudni ok kellett azt is, hogy azok jog- és törvénysértő rendeletei, parancsai, úgyszintén azok végrehajtása -bűncselekményt•••képeznek-, amelyekért á büntetőjogi felelősségét el nem kerülhetik." (Horváth Zoltán: Miért nem lett minister, vagy képviselő? — Ügy van! a szélsőbaloldalon.') Ezt a közrendőrt tehát a zo il a címen, hogy tudta, neki tudnia kellett, hogy a "Tanácsköztársaság törvénytelen uralom, el meri ítélni egy olyan bíró, áki ugyancsak szolgálta ezt a Tanácsköztársaságot, és el meri ítélni egy olyan tanács, amelyben egy ilyen bíró ül bent! (Pikler Emil: Borzasztó! Ez igazán példátlan!) Kérdeni a minister urat, nem tartja-e ezt hallatlan destrukciónak, nem gondol-e arra, hogy a bíróságnak ez a viselkedése abban a hat védőügyvédben, abban a hallgatóságban, amely ott ült és azokban a vádlottakban a bíróság iránti bizalmat és tiszteletet a legnagyobb mértékben megrendítette. Azt gondolja a ihtnister ur, hogy annak a hat védőnek, annak a ! hallgatóságnak és annak a hat vádlottnak a lelke ma már meg tudott nyugodni abban, hogy akkor igy ítélkezett a biróság ? Ezek az 'emberek felháborodással mondották el, hogy: „Engem elitéltek azért, mert én mint közrendőr voltam ott és a bíró, aki feljebbvalóm volt, bent ült az itélő tanácsban!" Nem azon akadtak meg, hogy őket elitélték, mert mindenki \ tudta, hogy ártatlan embereket is elitélnek. ] Ez a munkásság körében köztudomású volt; « nemcsak a magyar munkásság körében tudták \ ezt, hanem egész Európában, az egész világon | tudták, hogy Magyarországon az ötös tanáji csók a legigazságtalanabb ítéleteket hozzák. t Ezt mindenki tudta. Nem is ez a baj. A belügy» minister ur és az igazságügy minister ur ismé\ telten kifejtették, hogy a francia kommün után • és más ellenforradalmakban is hoztak igazságtalan ítéleteket Mondom, nem ez a haj. Az a súlyosabb baj, hogy olyan biróság ítélkezett, amelynek egyik tagja ugyanilyen cselekményt követett el, mert ez a bíróságok iránti bizalmát : rendíti meg. Hogy embereket elitéltek ártatia\ nul, az a közfelfogásnak, a kurzus züllött köz\ erkölcseinek volt a következményé. Itt azonban egyéni erkölcsi fogyatékosságról van szó. \ (Pikler Emil: Ráth Zsigmond, a Curia alelnöke \ is felesküdött a köztársaságnak. Vér Imrét \ mégis elitélte! Ez a legnagyobb abszurdum! ' Őrület! — Zaj,) Elnök: Csendet kérek! Hebelt Ede: Nem akarok többet egy szót : sem szólni, csak bátor vagyok interpellációmat felolvasni (Olvassa): ,j „1. Van-e tudomása az igazságügy minister s urnák arról, hogy 1920 május hó 5^én a budapesti kir. büntetőtörvényszék ötös tanácsának tárgyalásán — melyen a biróság részéről dr. : Csengey Kálmán tanácselnök, dr; Horváth Géza, dr. Bérezy Géza, dr. Olescher Emil és dr. Bui'ián Imre bírák, a vádhatóság részéről pedig dr. Felfökly Emil ügyészségi alelnök veti tek részt —, hogy ezen a tárgyaláson az egyik l vádlott, Pápay Vince, a hozzá intézett kérdéj sekre előadta, hogy a diktatúra alatt az itélőtanács egyik tagjával, dr. Horváth Géza bíró
