Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.

Ülésnapok - 1922-323

A nemzetgyűlés 323. ülése 1924. mam máskor. Csak azért hozom! fel ezt az Ítéletet, mert annak a meghozásában résztvett dr Horváth Géza kir. törvényszéki biró ur, az a kir. törvényszéki biró, aki a kommün után a nagy purifikáló szerepét játszotta... (Zaj a szélsőbaloldalion.) Elnök: Csendet kérek! Hebelt Ede: ...és azokat az ügyvédkollégákat, akik vele a Károlyi-rezsim és a kommün alatt együtt dolgoztak a lakáshivatalbau, megvádolta azzal, hogy a kommunizmus szolgálatában állottak, ugy hogy emiatt fegyelmi eljárás is indult meg azok ellen» Ezt az Ítéletet nem azért ismertetem, mintha meg akarnám szólaltatni a kormánypárt lelkiismeretét, hogy azokat az igazságtalanságokat, amik az ötöstanácsok által hozott Ítéletekben foglaltatnak, hogy ezeket megszüntesse. Hiszen tudom, hogy az egész egységespártnak nincsen elég lelkiismerete. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Hebelt Ede: Az 1920 május 5-én tartott bírósági tárgyaláson, amelyen Csengey Kálmán kir. törvényszéki tanácselnök elnökölt és dr. Olescher Emil, Bérczy Géza, dr. Horváth Géza, dr. Burrián Imre törvényszéki bírák voltak az ötöstanács szavazó bírái és a vádat dr. Felföldi Elemér ügyészségi alelnök ur képviselte, hat úgynevezett kommunista vádlott állott a bíróság előtt. Amikor az egyik vádlottól megkérdezte az elnök: maga lakásokat is rekvirált? — az illető rámutatott az egyik szavazó bíróra, dr. Horváth Gézára és azt mondta: Kérem, én vörösőr voltam, éti is ott voltam a lakásrekvirálásná], de nem én rekviráltam, hanem ez a biró ur rekvirálta a lakásokat, én csak az ajtónál álltam, mint vörösőr. Nem azért említem fel ezt az esetet, mintha megakadnék rajta. Nein akadok meg azon, hogy Horváth Géza kir. törvényszéki biró a lakáshivatalnál lakásokat rekvirált, annál kevésbé, mert Horváth kir. törvényszéki biró nagyon lelkiismeretesen teljesítette kötelességét. El kell ismerni, hogy ő az akkori rendszernek, az akkori politikai felfogásnak megfelelően járt el ennél a lakásrekvirálásná! is. A Pápay Vince vádlott által felhozott esetben egy Bécsbe költözött ezredes Villányi uti II. emeleti fürdőszobás, parkettás, kétszobás uccai lakásának a rekvirálásáról volt szó. Többen pályáztak a lakásra, úgynevezett polgári emberek, úgynevezett uri emberek is (Horváth Zoltán : Burzsujok !), azonban Horváth kir. törvényszéki biró ur — ugy látszik sok szociális érzéssel — felhozatta a pincéből a négy gyerekes viceházmester családját és a II. emeleti parkettás uccai, fürdőszobás lakásba ezt a vieeházmester családot tette be. Én ezt helyesnek tartom fKuna P. András: Szociális érzékkel cselekedett !). de ebből le akarom vonni a konzekvenciát. Ha Horváth kir. törvényszéki biró ur sem tudta magát kivonni az akkori szellem alól, akkor neki és kollégáinak megértéssel kellett volna viseltetniök azok iránt a kisemberek iránt is, akik nem tudták magukat kivonni az akkori szellem alól. És. uery érzem, hogy a legmagasabb köröknek. — különösen a kormánynak is — megértéssel kellene viseltetniök azok iránt, akik nem tettek mást, mint hogy olyan dolgokat cselekedtek a forradalmak alatt, amelyek akkor megengedettek voltak, amelyekért legalább is ma, öt esztendő után kijárna már a megbocsátás, nem pedig a börtön. (Nagy Ernő: Degré árvizsgálóbiztos volt a Károlyi forradalom alatt !) • .'Én' nem azrm akadok fenn. hosrv Horváth törvényszéki biró ur a lakáshivatalnál műkőéin október hó 22-én, szerdán. 359 dött a diktatúra alatt — még pedig értesülésem szerint egészen addig, amíg Szamuelly ki nem tette őt a lakáshivatalból, tehát nem né-, hány napig, hanem április végéig. Én ezen nem akadok meg, hanem igenis megakadok azon, hogy 1920 május 5-én, amikor a tárgyaló teremben azt mondotta az egyik vádlott hogy: „Én csak vörösőr voltam, én csak ott álltam az ajtóban, hanem a biró ur volt az", — és rámutatott az ujjával — „aki rekvirált", hogy akkor az egész ötös tanács és a királyi ügyészségi alelnök is, aki ott a vádat képviselte, nem érezték abban a pillanatban azt a morális inkompatibilitást, hogy nem szabad nekik, hogy lehetetlen annak a bi rónak, aki intézkedő fórum volt a diktatúra alatt, afelett a szerény, szegény kis vörösőr felett Ítélkezni (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.), aki ott volt ugyan, de parancsra volt ott, akinek azonban nem volt intézkedő joga, aki nem volt a kom münnek intézkedő hatósága, hanem csak parancsot hajtott végre, sőt még ezt sem tette, mert hiszen azért volt csak ott, hogy ha azt, aki ott intézkedik, valami kellemetlenség érné hivataiOiS funkciója közben, hogy akkor esetleg megvédje azt. Én nemcsak azon akadok meg, hogy Horváth kir. törvényszéki biró ur nem érezte ezt az erkölcsi inkompatibilitást, hanem egyenesen megdöbbentőnek tartom, hogy az egész tanács, a tanácselnök és a többi birák sem érezték ezt az erkölcsi inkompatibilitást. (Pikler Emil: Karrikaturája a bíráskodásnak!) Nem fontos ebben a kérdésben az, hogy ez az ítélet igazságtalan. Itt egy morális, erkölcsi inkompatibilitásról van szó. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Hogy hozzá még igazságtalan ítéletet is hoztak, az csak súlyosbítja az erkölcsi megítélést. Még egyszer hangsúlyozom, hogy nem arra kivánok választ az igazság ügyminister úrtól, hogy igazságtalannak tartja-e ezt az ítéletet ; én annak tartom, lehet, hogy a minister ur nem tartja annak : — ez nem fontos ebben a kérdésben. Arra kivánok csak választ, elismeri-e a morális inkompatibilitást és hajlandó-e megfelelő intézkedéseket tenni, hogy a jövőben ilyen erkölcstelen Ítélkezés ne fordulhasson többé elő. Egészen mellékesen akarom csak, mint az ötös tanácsok Ítélkezésének egy példáját bemutatni ezt a? Ítéletet és mellékesen akarok csak rámutatni igazságtalanságára. (Rupert Rezsőr(jobboldali közbeszólásra; Ne legyen erkölcsbiró!) Elnök: Rupert képviselő urat kérem, méltóztassék megengedni, hogy a szónok is beszélhessen ! Hebelt Ede: A vádlott Pápay Vince egyszerű vörösőr volt, vagyis közrendőr — mert a rendőröket akkor vörösőröknek nevezték — Be volt osztva az I. kerületi munkástanácshoz. A munkástanács volt abban az időben a kerületi elöljáróság, azt illette ugyanaz az intézkedési josr, ami azelotfés ina is a kerületi elöljáróságokat illeti. Pápay Vince vörösőr tehát ugy volt beosztva az I. kerületi elöljáróság mellé, mint ma is vannak oda beosztva rendőrök. Pápay Vince aztán a munkástanácsnak, vagyis az elöljáróságnak a parancsára kiment a munkástanácsnak, vagyis az elöljáróságnak tagjaival, azok kíséretében, hogy vigyázzon reájuk, épníry, mint a rendőr tenné ma, ha kiküldenék. Nem csinált semmit, esetles:, akkor kellett volna csak szerepelnie, ha baj lett volna, pl. ha a munkástanács kiküldöttjét nem engedték volna be a lakásba, akkor ennek az esetleges parancsára kellett volna közbelépnie. (Horváth Zoltán: Ö volt a lictor, vitte a fas-