Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.

Ülésnapok - 1922-323

356 A nemzetgyűlés 323. ülése 192 kat tárt a magyar kormány elé, melyek kétségtelenné tették, hogy ezek az emberek gyilkosok. Itt tehát nem lehetett szó arról, hogy politikai bosszú műve az egész és ha kiadjuk őket, akkor (;gy idegen állam politikai bosszúállásának szolgálatába szegődtünk. (Zaj a jobboldalon. Elnök csenget.) De nem lehet analógia a Csernyák-eset, s a Létay-Leitner eset azért sem, mert hiszen — s mast a magyar kormány jogi álláspontjára helyezkedem —, azt méltóztatik mondani, hogy a felfordulások... (Pesthy Pál igazságügyminister : Dehogy !) Akkor annak a nemzetközi jognak álláspontjára helyezkedem, amelyre hivatkozni méltóztatott, amelyet én nem ismerek el, mert becsületes állam gyilkosokat nem pártfogolhat — ez a nemzetközi jog megmondja, hogy politikai bűncselekménynek lehet tekinteni azt a gyilkosságot, amely forradalmak dúlása közben követtetík el. Csak nem lehet kétségeg a magyar kormány jogi álláspontja szerint sem — bármennyire fájdalmasan essék is nekem az a distinkció, amely nem politikai és csak a kormány nézőpontjából disztingvál —, hogy a Tisza-gyilkosság politikai gyilkosság volt, inert azt is közönséges gaztett- : nek tartom. De ha mégis a magyar kormány álláspontjára helyezkedem s elfogadom azt a nemzetközi jogot, amelyre hivatkozott, amely e tekintetben dirigál, akkor is azt mondja, hogy j az efféle bűncselekmények forradalom dúlása idején elkövetve nyilváníttatnak politikai bűncselekményeknek. Azonban 1921, augusztus : 26-án amikor Erzberger Mátyást meggyilkol- : Iák, N érne tor szagban már a legteljesebb nyugalom volt, aminthogy nyugalom volt ott kezdettől fogva, még a forradalom alatt is. Konszo- : lidált állapotok voltak és egyáltalán nem kel- \ lett félni a német hatalmi rendszernek attól, , hogy az felborulhasson, és semmi körülmények I között sem borulhatott fel rendszer Német- ; országban, mert megszilárdult volt, nem boríthatta fel az, hogy Erzberger Mátyást, a csöndes passzív embert, a volt birodalmi pénz- . ügyministert, a birodalmi gyűlés tagját meg- ' gyilkolták. Ellenkezőleg előre látható volt, hogy megerősáti az akkori hatalmi rendszert, j mint ahogy Rathenau meggyilkolása is megerősitette. Ebben az esetben még jobban megerősítette, mert azt a katholikus centrumot, amelynek kezében volt nagyjában Németország* sorsa, még- inkább demokratikus irány felé terelte. Ez előre látható volt, mert az ilyen gyilkosság felháborította annak a pártnak tagjait és sok milliónyi hivét, amelybe a meggyilkolt tartozott. T. igazságügyminister ur, ne : futballozunk a gyilkosokkal. Egyikünknek se, se Németországnak, sem másnak nem lehet érdeke, hogy ilyen rongy gyilkosokért bármi te- ; kintetben, akár belső életünkben is a mi erkölcsi érzésünk felháborittassék, akár pedig ; közöttünk diplomáciai bonyodalmak keletkezzenek. Ha a minister ur is szükségesnek tartja a viszonosságot, és ha Németország vagy j Franciaorzág nem akarja elkezdeni, méltóztassék egyszer már elkezdem azt. a viszonoá^ag/í. és akkor aztán a magyar nemzet presztízse még ; az önök felfogása szerint iá megoltalmaztatik, j mert ennek a viszonosságnak megkezdésével ! az fog járni, hogy többé a Németbirladaiojm', Franciaország vagy mások; ákikjkel szemben az ilyen viszonossági szivességet megeselekeszszük, velünk szemben nem fogják a viszonosságot megsérteni. Amint azonban látom, nincs is szó viszo'. évi október hó 22-én, szerdán. nossági kérdésről, mert a Csernyák-eset és a Lévai-eset után ujabban már a német kormányarra az álláspontra helyezkedett, hogy kiadja a politikai bűnösöket is nekünk, mint a kommün alatt elitélt Balogi Jánost, Baloginak a kiadása a Csernyák-eset után következett be. Balogi Jánois kiadásával tehát a nagy Németország megkezdte már a viszonosságot, s csak arról lett volna szó, hogy a magyar kormány ezt viszonozza. Azonban a magyar kormány ezt nem tette, hanem összes tudósait belebujtatta Wirth-nek, Lőbl-nek és a többinek elparentáló beszédeibe, belebujtatta a sajtóba, hogy ilyen gyerekes érveket keressenek annak eldöntésére, hogy politikai vagy nem politikai, gyilkosság forog fenn. Pedig a disztinkció csak jogászilag tehető meg, és jogászilag a politikai és nem politikai gyilkosság között nincs különbség. Lehet külső látszat- szerint valami politika, ami a jogász szemével és a jogász szerint azután nem minősíthető politikainak.Az igazságügyminister ur egyszerűen előveszi az ő komoly tudósait, segítő társait, akik az elparentáló beszédeket tették meg jogforrássá, csak azért, hogy abban a beállításban szerepeltessék, hogy a politika belejátszott Erzberger meggyilkolásába, és ezt a gyilkosságot jogászilag is rögtön politikainak mlnősitettók. Én_ a t. igazságügyminister válaszát, miután az nem komoly, miután az csakugyan sérti a magyar nemzet presztízsét, miután a Csernyák-féle esetet egészen alávaló esettel állítja szembe, és miután válaszában a minister ur a bérgyilkosságat politikai gyilkosságnak minősíti,, nem veszem tudomásul. Nem veszem üidomásul azonban azért sem, mert ugy latszíK,. iiogy az a szellem, amely itt a Thylesseneket, Schulzekat, Héjjasokat pártulfogta, a maga teljességében, épségében és virulenciájában még mindig megvan és meg lesz mindaddig,, amíg elparentáló beszédekben keresik az érveket a t. igaziságügyminister ur és munkatársai, csak azért, hogy hogyan lehessen valahogyan és valamiképen az ilyen közönséges bérgyilkosokat megmenteni, azért mert egy politikai irányzat van itt. amely félhivataloson beleszól minden dologba, és_ tulaj donkép annak akarata érvényesül a kormány úgynevezett álláspontjával szemben, amely hivatalosan mindig elítéli a gyilkosságokat, cselekvéseiben azonban meggyőzött bennünket már százszor is, meggyőzött annyiban, hogyha egy politikai irány szolgálatában követtek el gyilkosságot, akkor ezek enyhe elbánásra, amnesztiára és megbocsátásra tarthatnak igényt. Amikor a gyilkosok pártfogásáról van szó, gondosan kezeli ezt a kérdést a kormány» mert 3—400^ olyan interpelláció van a magyar nemzet életérdekeit illetőleg, amelyekben feltett kérdésekre nem felel a kormány, hanem ; heteket szán .neki és minden jogászát megmozdítja. (Pesthy Pál igazságügyminister: Hány interpellációra nem válaszoltam, tessék megmondani!) A kormányról van szó. (Pesthy Pál igazságügyminister: Ne tessék ezt kapcsolatba hozni a kormányéval! Ez az én dolgom! Én, valahány dolog előhozatott, mindre feleltem!)

4 Én azt mondottam, hoigy eSOO interpelláció válasz jiélkül van, az igazságügyminister ur adja kölcsön szakértőit a többi minister uraknak, hogy a sok jogászi kérdésre, amelyek felvettetnek, válaszolhassanak. így pl. a választójogi törvény szerkesztésénél és más egyéb téren is szükségesek volnának ezek a jogászok, de ne arra pazaroltassák velük az-időt, bogy a szakértők heteken keresztül azt- keres-