Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.

Ülésnapok - 1922-323

350 Â nemzetgyűlés 323. ülése 1924. évi október hó 22-én, szerdán. Nagy Ernő: T. Nemzetgyűlés! Tisztelettel kérem, méltóztassék megengedni, hogy interpellációmat a ]egközelebbi interpellációs napon mondhassam el. (Helyeslés.) Elnök: Kérdem a t. Házat, hozzájárul-e ahhoz, hogy Nagy Ernő képviselő ur a legközelebbi interpellációs napon terjeszthesse elő interpellációját? (Igen!) Ha igen, ily értelemben mondom ki a határozatot. Következik? Bartos János jegyző: Farkas István! Farkas István: T. Nemzetgyűlés! Az az eljárás, amelyet a kormány, a közigazgatás, a törvénykezési hatóság és a ministerium az Erzberger-féle gyilkosok ügyében követett, azonos azzal az eljárással, amelyet a magyar kormányzati rendszer minden eddigi bűncselekménnyel szemben követett. Itt is az nyilatkozik meg, ami megnyilatkozott azoknál a bűncselekményeknél, amelyek még eddig kideritve nincsenek; ebben is megnyilatkozott ciZ ci huzaivona, amelyet ezeknél a dolgoknál, ezeknél a belföldön elkövetett bűntényeknél a kormány mindig alkalmazott és megnyilatkozott ennél a ténynél is az a terrorisztikus befolyás, amelynek következtében részben elkövettetnek az ilyen cselekmények, részben pedig biróilag megtorolva vagy egyáltalában nem lettek. vagy nem lesznek, vagy csak ugy intéztetnek el, hogy egyrészt elhuzatnak és másrészt pedig alig részesülnek megtorlásban. As Erzberger-ügyben különös szerepe volt a rendőrségnek, olyan szerepe, amely immár az egész világ szeme elé került. Szóvá kellezt tenni, mert fájó sebe a magyar közigazgatásnak az, amit a rendőrség az ilyen bűntényekkel szemben elkövet. Azt látjuk, hogy a tettesek: Thylessen és Förster-Schultze Henrik itt voltak Budapesten, kényelmesen el voltak szállásolva egy képviselőtársunk villájában (Halász Móric: De nem Budapesten!) Budapest környékén és a rendőrség tudta, hogy ezeket körözik. A rendőrség értesült arról, hogy őket vádolják az Erzberger-gyilkosság elkövetésével és még sem fogatta le őket, nem járt el az ügyben, az a képviselő ur pedig, akinek lakásában tartózkodtak, Gömbös Gyula dédelgette őket és még azt sem tette meg, hogy a rendőrségnél a szükséges adminisztratív bejelentésüket elvégezte volna. Itt kezdődik a dolog. (Batitz Gyula: Bűnpártolás!) Meg kell állapítani, hogy ennél az esetnél igen erősen érvényesült a jobboldali terrorisztikus befolyás, először a rendőrségen, azután később a bíróságon és végül az igazságügyministeriümon keresztül teljes egészében ugy, hogy ez az ügy ma ugy áll a világ előtt, hogy Magyarország a gócpontja az európai gyilkosoknak, Magyarország a gócpontja és védelmezője egész Európa ellenforradalmi lerakódásának. A helyzet az, hogy ha itt védelmet találnak olyan bűnesetek, amelyek nem kifejezetten politikai jellegűek; ha itt védelmet talál az a gyilkossági tény, amellyel Németországban Érzbergert, a centrumpárt egyik vezető emberét meggyilkolták; ha a keresztény uralom alatt lehetséges, hogy egy barátságos állam keresztény pártjának vezető emberének meggyilkolását itt olyan politikai gyilkosságnak minősítsék, amely miatt a tettest nem adja ki az állam a kiadatást kérő államnak; akkor ebből a tényből meg lehet állapítani azt, hogy Magyarországon a keresztény és fajvédő jelszó alatt fennálló politikai irányzatnak akkora befolyása van, hogy nemcsak a belföldi, hanem még a külföldi bűnösöket is meg tudja védeni a törvényes eljárás elől. Nagyon szomorú jelenség, hogy Magyarországon ez lehetséges. Ha végigkísérjük, hogyan történt a dolgoknak — hogy úgy mondjam — eltussolása, azt látjuk, hogy tudtak a dolgokról, tudták, hogy itt vannak a tettesek, tudták azt is, hogy hol laknak, de a legelső esetben, mindjárt a dóidig kezdetén, amikor a lapok kipattantották, szellőztették az esetet és megirták, hogy itt vannak Erzberger gyilkorendőrség elkezdett védekezni. Erre akcióba lépett a fajvédő irányzat a maga sajtójával és végig az egész vonalon érvényesítette a maga befolyását. Ennek a befolyásnak tulajdonitom én azt, hogy végső fokon az igazságügyminister ugy határozott, mint ahogyan határozott ebben az ügyben. Csupán néhány olyan tényre akarok rámutatni, amely nyilvánvalóvá teszi felfogásomat. Hetényi főkapitányhelyettes azt jelenti ki, az első esetben, hogy (olvassa): „Hatáskör hiányában nem intézkedhetik, mert Nagytétény a budapesti rendőrség működési körén kivül esik, utasításokat pedig ő a vidéki rendőrhatóságoknak nem adhat". (Batitz Gyula: De az országos főkapitány itt van Budán, az utasíthat!) Ha itt egy munkásról lett volna szó, ha más tendenciájú, felfogású emberről lett volna szó, ha itt nem Gömbös és a fajvédők befolyása érvényesült volna, egészen bizonyos, hogy Hetényi nem gondolkozott volna egy cseppet sem afelett, hogy az illetőt letartóztassa, de itt van magának a belügyminister urnák, Rakovszky Ivánnak a nyilatkozata, amikor augusztus 17-én kijelenti (olvassa): „Igen, az Erzberger gyilkosai? Tudom, hogy állandóan nyomozott utánuk a rendőrség, mert a németek azt mondták, hogy a megszökött merénylők itt tartózkodnak nálunk. Arról is kaptunk értesítést, hogy Gömbös Gyula nagytétényi villájában rejtőznek. Az elrendelt megfigyelés azonban azzal az eredménnyel járt, hogy ott nincsenek". A legelső esetben a rendőrség maga tagad le olyan dolgokat, amelyeket később maga állapit meg. Amig a lapok nem közölték, fel nem vették azt, hogy a gyilkosok itt vannak és Gömbösnél laknak, addig a rendőrség a belügyminister értesitése, nyilatkozata szerint is tudott róla, de ő nem tudta kinyomozni, és a kinyomozás eredménye az volt őszerinte, hogy nem tudnak róla. Később tehát megállapítást nyert. Hát bocsánatot kérek, mi ez, ha nem elkenés, nem eltussolás, mi ez, ha nem a bűntényeknek ugyanaz az elsimítása és elkenése, mint amilyen itt az egész vonalon a bűntényekkel szemben mindeddig megtörtént?! Érdekes még a belügyminister urnák egy másik nyilatkozata is, amikor a belügyminister ügyszólván védekezik, hogy: „Hiszen én nem tehetek róla". Azt mondja egyik nyilatkozatában, hogy (olvassa): „A nagytétényi villa három idegen lakója közül — mondotta ma délelőtt a belügyminister — az egyik megszökött és nyoma veszett, a másik igazolta magát és annak alapján szabadon bocsátották, mag a harmadik nem tudta magát igazolni, úgyhogy már az ügyészség kezére került Az ügy mindenesetre gyanús, de sokkal komplikáltabb is, mint azt első pillanatban gondolnánk. A menedékjog értelmezése ugyanis nei hézségeket okoz. Gömbös Gyula épen a mené-