Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.

Ülésnapok - 1922-323

Ä nemzetgyűlés 323. ülése 1924. évi október hó 22-én, szerdán. 351 dékjogra való hivatkozással sokkal jobban tette volna, ha idegen vendégeinek megérkezéséről jelentést tett volna a belügyministernek és_ abban az esetben kérhette volna, hogy vendégei't a nagytétényi házában, internálják". (Derültség a szélsőbaloldalon.) Tessék most, Magyarország legfőbb rendőre, a belügyminister, amikor tudja, hogy a tettesek ott tartózkodtak, amikor tudja, hogy a rendőrség nyomozott ós utólag megállapitotta, hogy a tettesek .ott tartózkodtak, akkor feláll és azzal mosakodik, hogy Gömbös képviselő ur bejelenthette volna őket, és ő internálta volna őket esetleg a lakásukon. Hát, ha gyilkosokról van szó, akkor nem szabad pártszempontokat tekinteni, és a belügyministernek nem az lett volna kötelessége, hogy ilyen nyilatkozatokat tegyen, hanem az, hogy intézkedjék. Ámde, épen a belügyministeriuni az, ahol Nádosyval és a belügyministerrel az élén ezek a dolgok elsikkadnak. Minden jel arra vall, hogy ebben a belügyi kormányzatban, a közigazgatásban ilyen jobboldali "bűntények kideritóse nem sikerül, nem megy, mert ugy látszik, vannak kezek, akik ezt megakadályozzák, akiknek befolyásolása révén a rendőrség ugy intézi a dolgokat, ahogyan épen intézi. Ebben a dologban Gömbös képviselőtársunk is nyilatkozott és azt mondotta, hogy (olvassa): „Nála laknak. Ö detektív szerepre nem vállalkozik, ő nem jelentette fel őket és szívesen fogadja mindig, ha hozzá ilyen menekültek mennek". (Rupert Rezső: Az állam én vagyok, mondja Gömbös Gyula! — Zaj.) Azt szeretném én csak megállapítani, mi az oka annak, hogy Magyarországon lehetséges az, hogy bizonyos politikai irányt képviselő embereknek akkora súlyuk van az állami életban, akkora befolyásuk van az állani igazgatására, a rendőrségre» a bíróságra, az egész közigazgatásra, hogy minden a kedvük szerint történik, minden ugy megy, ahogyan ők akarják. Mert ezt megérteni józan ésszel nem lehet, minthogy mindenki tudja, hogyha más egyéb politikai természetű dologról és cselekményről volna szó, akkor a rendőrség a tettest azonnal lefogná még a kezdet stádiumában., amikor még nem is ismeri az ügyet egészen. Itt pedig, ahol tudott az előzményekről, ahol tudta, hogy a tettesek ott tartózkodtak, egyszerűen elnézi, hogy politikusok a dolgukat ugy csinálják, hogy gyilkosokat rejtegethessenek. Jellemző Gömbös Gyulának egy nyilatkozata, amelyben azt mondja, (olvassa): „A főkapitányságon őrizetben tartott Förster Henriket nem tartom azonosnak Thylessen Henrikkell Amig odakünn't lakolt nálam Nagytétényben, mindig megbízható, korrekt uri embernek ismertem, akiről nem tudtam elképzelni, hogy Erzberger meggyilkolásában része lett volna. Ezt az ügyet nem tartom másnak, mint ellenem irányuló politikai manővernek, és barátom, ctr. Ulain Ferenc ügyvéd utján el fogok járni mindazok ellen, akik engem ilyen kellemetlen ügy központjába állitottak". íme, t. Nemzetgyűlés, a fajvédők ós ennek az irányzatnak akkora befolyása van, hogy a lapok által megirt és később bebizonyosodott igazság miatt is ugy lép fel az első esetben, hogy leterrorizálja a közvéleményt, a sajtót és pörrel, megtorlással fenyegetőzik ott, ahol tulajdonképen bűntényről van szó, és ahol a bűntényt ki kellene deríteni. Én azt hiszem, a kormány nagyon helytelenül, nagyon rosszul intézte ezt az egész dolgot, végső fokon is azzal, hogy nem adta ki Erzberger gyilkosait. Én nem akarok erre a jogi részre rátérni, amelyet Rupert képviselőtársam már itt fejtegetett, Csak utalok arra a körülményre, hogy a fajvédő sajtó adta a hangot, s ennek a szellemében és értelmében járt el a rendőrség, járt el a közigazgatás és végső fokon az igazságügyminister ur is. Mert ez a sajtó nemi a bűntényt nézte és nem a bűntényt vizsgálta ebben az egész ügyben, hanem politikát, felekezeti politikát vitt bele. Például nagyon jellemző, hogy A Nép igy ir erről a kérdésről (olvassa): „Erzbergernek, Németország Károlyi Mihályának megölését a szuverén magyar állam olyan bűnnek tartja-e, mint amilyennek esetleg politikai és világnézeti okokból a baloldali pártoknak kedveskedni akaró német kormányzat tartja?" Nyilvánvaló, hogy ez tendencia, amely itt a bűntényt politikává akarja felfújni, olyan tendenciájú politikává, amely elitélendő. Ehhez csak az a megjegyzésem van, hogy itt egy keresztény politikus megöléséről volt szó. (Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Rupert Rezső: A pápa bizalmasa volt!) Ezs a politikai irányzat tehát, amely kereszténynek mondja magát, nem keresztény, mert nem becsülte annyira azt a németországi keresztény politikust, hogy annak a gyilkosait kutatta volna, hanem itt a zsidó szempontokat kezdi megint felvetni és ezzel akarja a halóságokat befolyásolni, hogy a dolgot ugy intézzék el, ahogyan ő jónak látja. Azt mondja továbbá A Nép (olvassa): „Meddig tűrik a hatóságok a zsidósajtó rágalmazásait?" Azután idézi — csak egy pár mondatot olvasok fel a cikkből, — hogy (olvassa): „Prohászka Ottokár püspök állapította meg az alföldi katholikus nagygyűlésen, hogy a faji judaizmus gyűlöletében mindent elpusztítandónak tart, ami magyar és keresztény. Élénken demonstrálják ennek a megállapításnak mély igazságát azok a valósággal forradalmi jelenségek, amelyek a zsidóság faji sajtójában most már napok óta lejátszódnak. Állitólag Erzberger megölői után szimatolnak és nyomoznak a zsidósajtó gyűlölettől megmámorosodott legényei". Ez a szellem vonul végig az egész fajvédő sajtó cikkein. A Szózat pl. azt mondja (olvassa): „Hazugság az egész, ökölnyi betűkkel háromhasábos cím alatt irnak, stb." Azt mondja továbbá (olvassa): „Egy koholt, hazug és példátlanul ostoba mese az a feltevés, hogy ezek a gyilkosok. Megállapitotta ezt a pestvidéki rendőrkapitányság is, amely az Esti Kurir cikke nyomán azonnal megtette a lépéseket a valóság kiderítésére, s nyomozásának eredményekép csak az konstatálható, hogy az Esti Kurir már megint hazudott". Ezekben a lapokban, az összes fajvédő lapokban ugyanez a hang vonul végig és naprólnapra ugy irnak a kérdésről, hogy a dolgot más vágányra tereljék és ezt is átvigyék az ő faji elméletükre és ezen keresztül befolyásolják a hatóságot. így pl. a Szózat augusztus 24-én ezt irja (olvassa): „Különben fentartjuk ma is álláspontunkat és nyomatékosan hangsúlyozzuk, hogy Förster kiadásáról szó sem lehet, mert abban az esetben is, ha hiteles beigazolást nyerne, hogy azonos az Erzberger-ügy valamelyik szereplőjével, lehetetlen, hogy Magyarország, amely sohasem szokott politikai foglyokat kiszolgáltatni, ép most szakitson ezzel a szokással épen azzal a szocialista zsidó német kormánnyal szemben, stb."