Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.
Ülésnapok - 1922-323
Ä nemzetgyűlés 323. ülése 1924, szólalok fel, hanem azért, mert a t. képviselő ur nyilatkozatommal foglalkozva, az én nyilatkozatomnak vele, mint képviselőtársammal szemben abszolút tiszteletteljes hangjával ellentétben, rólam olyan módon gyakorol kritikát, dacára annak, hogy azonfelül, hogy neki képviselőtársa vagyok, sajnos, minister is vagyok, hogy azt egészen megjegyzés nélkül nem hagyható**. Azt mondja először is, hogy félreértettem az ő interpellációját. Én misztériumokkal nem foglalkozom, rébuszok fejtésével sem foglalkozom, de nem is vettem észre, hogy az igen t. szociáldemokrata képviselő urak részéről akár misztériumok, akár rébuszok adattak volna fel beszédek alakjában a Házban. A t. képviselő ur beszélt a munkanélküliségről. Beszédét nem hallgattam végig, de elolvastam az interpellációját. Annyi iskolát mindenesetre elvégeztem és^ annyi betűt olvastam már, hogy azt a néhány összetett mondatot meg tudom érteni és a veszedelemtől, hogy félreértsem, egészen távol állok, (Ugy van! jobb felől.) A munkanélküliség problémájának gazdasági gyökereiről nem akartam beszélni, valamint nem akartam beszólni azokról a részeiről sem, amelyek a kereskedelemügyi, illetőleg a pénzügyminister urakat érdeklik. Ezt kijelentettem. Kizárólag arról beszéltem, hogy a magam hatáskörében mit csináltam, ezen a téren mit próbáltam csinálni, megemlítettem azoknak a dolgoknak állapotát, amelyeknek fonalai nálam vannak. Nagyon kérem tehát a képviselő urat, hogy amikor a minister válaszáról beszél, legalább olyan minister válaszáról, aki meg szokta érteni, amit mondanak, de azt is megfontolja, amit ő mond, méltóztassék megválogatni a kritikáját, mert sem nem vagyok könnyelmű a kijelentéseimben — amint méltóztatott reám fogni —, sem pedig nem vagyok annyira alacsony értelmű, hogy a t, képviselő ur magas színvonalú dolgait meg nem tudnám érteni. (Élénk derültség és taps jobbfelöl és a közéven. — Kabók Lajos: Majd megköszönik a munkanélküliek a minister ur válaszát.) Én már megköszöntem önnek ezt. Azt mondja a képviselő ur, hogy könnyelműen nyilatkoztam, a munkanélküliség ellen való törvényjavaslat kérdésében, mert ime arra a kérdésre, vájjon hamarosan hajlandó vagyok-e beterjeszteni ezt a törvényjavaslatot, kijelentettem, hogy nem. Bocsánatot kérek, ebben: az interpellációban az van: hajlandó-e a népjóléti minister haladéktalanul beterjeszteni!: Én a „haladéktalanul" szó alatt azt értem, hogy előveszem a zsebemből és kiteszem ide az asztalra. Erre nem vagyok hajlandó, mert ebben a helyzetben nem vagyok. (Kabók Lajos: A minister ur nem ezt mondta!) Ha a képviselő ur azt kérdezte volna tőlem, hogy hajlandó vagyok-e hamarosan, tehát belátható rövid időn belül beterjeszteni, akkor azt mondottam volna, hogy igen. (Peyer Károly: Ezt már a bányatárspénztáraknál is meg tetszett Ígérni!) Én a kérdésre válaszoltam és a könnyelműség vádja talán nem egészen engem illet, mert hiszen én annak idején nagyon lojális voltam és a magam segítségére is, de a t. képviselőtársaim által képviselt irány érvényesítése szempontjából is személyesen felkértem a szakszervezeti tanácsot, hogy legyen szíves a^ saját koncepciója szerint kidolgozni a munkanélküliség ellen szóló ilyen törvényjavaslatot, hogy azután tárgyalásaink folyamán minden obligo nélkül ezt is figyelembe vehessem. Nem tudom, hogy már évi október hó 22-én, szerdán. 349 hónapokkal történt felkérésemre méltóztattak-e már ilyen törvényjavaslattal elkészülni, méltóztattak-e azt a ministerium rendelkezésére bocsátani. Én, aki a magam részére kérettem, még nem kaptam meg. (Zaj és derültség jobbfelől. — Farkas István: Ha csak ezen múlik, huszonnégy óra alatt meg lesz!) Bocsánatot kérek, amikor ezen a címen könnyelműséggel méltóztatik illetni azt a mrnistert, aki legalább olyan becsületesen iparkodik munkáját elvégezni, mint az igen t. képviselő ur a saját meteier-jében, akkor méltóztassék a kérdésnek, amelyet ilyen élesen méltóztatik tárgyalni, az összes körülményeit figyelembe venni, azokat is, amelyek esetleg* a könnyelműség vádját másokra teregetik. (Éljenzés és taps jobb felől.) Kabók Lajos: Szót kérek! Elnök: Milyen címen kíván a képviselő ur szólani'? (Kabók Lajos: Személyes kérdésben!) A képviselő urat a házszabályok értelmében a szó megilleti. Kabók Lajos: Tisztelt Nemzetgyűlés! Végtelenül sajnálom, hogy még néhány pillanatra igénybe kell vennem a Ház türelmét. Ezt is csak azért teszem, mert a minister ur előbbeni felszólalása egyrészt a sértett felszólalásaként tűnik fel előttem, másrészt pedig, mert a minister urnák igaza van abban, hogy vele szemben én kissé erőteljesebb hangot használtam. Kijelentem azonban, hogy ebben a minister urnák csak azért van igaza, mert az a hang, amelyet én a minister úrral szemben erőteljesebben használtam, nem egyedül csak a minister urat, hanem tulajdonképpen az egész kormányt illette volna meg, és ebben az esetben talán mégsem kellett volna a minister urnák mindent egyedül magára vállalnia. (Derültség jobbfelől. — Peyer Károly: Osztozkodhatnak rajta! Mindegyiknek egy darab! — Hegymegi-Kiss Pál: Máskor majd fuvolaszóval beszélünk! — Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Mi meg citerával felelünk rá! — Zaj.) Elnök: Csendet' kérek a Ház mindkét oldalán, különben kénytelen volnék a közbeszóló képviselő urakat névszerint is figyelmeztetni. Kabók Lajos: Ami a minister urnák azt a kijelentését illeti, hogy a „haladéktalanul" szót ugy értelmezte, hogy azonnal a zsebébe nyúl, előveszi a törvényjavaslatot és a Ház asztalára teszi, vagyok bátor idézni a minister urnák néhány perccel előbb itt mondott szavait, amelyek szerint rövid időn belül nincs abban a helyzetben, hogy a szóban forgó törvényjavaslatot a Ház elé terjeszthesse. Ebből kiindulva voltam kénytelen az elhangzott választ adni, mert ebből a kijelentésből azt sejthetem, hogy a minister ur még hosszfi hónapokig nem lesz abban a helyzetben, hogy az ígért törvényjavaslatot a Ház elé tejesztnesse. Ami pedig azt illeti, hogy a szakszervezetek részéről még mindig nem érkezett el a minister úrhoz a felszólítás értelmében az a törvényjavaslat-tervezet, amelyről a minister ur említést tett, legyen nyugodt a minister ur, hogy amely pillanatban arra szükség lesz, a szakszervezetek rendelkezésére fogják azt bocsátani, mert már elég régóta foglalkoznak a kérdéssel. (Zaj.) Egyébként azonban az a meggyőződésem, hogy az ilyen törvényjavaslatokkal a ministeriumnak kell előállani és nem azt várni, hogy a szakszervezetek készítsék el azokat. (Peyer Károly: Ugy sem azt fogadják el! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Ki a következő interpelláló^ Bartos János jegyző: Nagy Ernő! 52*
