Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.

Ülésnapok - 1922-323

A nemzetgyűlés 323. ülése 1924. évi október hó 22-én, szerdán. 337 hogy az ügy menjen-e főtárgyalásra vagy nem, ellenben a főtárgyaláson már az dől el, hogy azt az embert kötél általi halálra itélik-e, vagy 10 esztendőre, vagy életfogytig tartó fegyházra, avagy megfosszák-e a becsületétől és politikai jogaitól, vagy pedig felmentsék. Már most ha ezekről a szerepekről beszélünk, és ha még koneedálom is az igen t. igazságügymánister urnák azt a theoriee félig megállható álláspontját, hogy a vádtanács fontos, akkor is összeütközésről van v

szó, mert a főtárgyalás! tanács elnöksége talán mégis fontosabb, mint a vádtanács. A relációkban van,a nehézség, és a t. igazságügyminister! ur álláspontját, hogy nyomós ok forgott fenn e tekintetben, hogy Fayl Ivort eltávolítsák, nem lehet elfogadni. (Ugy^ van ! Ugy van ! a baloldalon.) Ezzel a kérdés nem oldódott meg. Az igazságiigyminister ur által emiitett eset, hogy, t. i. nyomós ok forgott fenn, nyilván nem áll meg, ennélfogva ez az ügy marad homályban, a kétségben, marad ag-godalmak között, és megmarad továbbra is a közvélemény megdöbbenése, amely még sem jó atmoszféra, amikor egy ilyen ügynek főtárgyalásra és elintézésre kell kerülnie. A t. igazságügyminister ur szíves volt azt is említeni, hogy örül, hogy épen Langer Jenő tanácsa kezébe került ez az ügy. Ha ebben az ügyben van egy kis megnyugtatás azok után, amik történtek, ha van egy kis vigasztalás, én is azt moiMom, hogy ha már elkövettettek ezek a súlyos sérelmek, ha már megadódott a jog arra, hogy minden aggodalom feltámadjon, akkor tényleg és valóban egy megnyugtató momentum van benne, hogy t. i. még sem Denkl Tivadar, hanem Langer Jenő fogja tárgyalni ezt az ügyet. Mindez azonban hiábavaló. Éz az ügy megmérgeztetett. Erre az ügyre fel van téve Langer Jenő biróí tekintélye és ez az ügy az igazság hűvös, sőt fagyos levegőjében alig lesz letárgyalható, ugy és ahogy kívánatos volna. Épen azért, mert a t. igazságügyminister ur Ígéretet sem fett arra nézve, hogy ezentúl meg fogja védelmezni a bíróságot, hogy a törvényszéki elnök ilyen nehéz; helyzetbe ne kerüljön — mert én elhiszem Langer és a többi törvényszéki elnökről is, hogy nem szívesen jutnak bele az ilyen helyzetbe —, de meg azért is, mert az igen t. igazságügyminister úrtól arra sem kaptam biztosítékot, hogy a. törvényszéki elnökök védve lesznek az ellen, hogy támadás érje őket, a miniszter ur válaszát nem veszem tudomásul. Elnök: Rupert Rezső képviselő ur interpellációjára két részletben kivan válaszolni az igazságügyminister ur. Az első részre a minister ur megadta a választ. Ebben a kérdésben kell tehát határozatot hozni. A második részre az igazságügyminister ur csak akkor fog majd válaszolni külön, ha Farkas István képviselő ur interpellációja elhangzott Kérem tehát azokat a képviselő urakat, akik az igazságügyminister urnák Rupert Rezső képviselő urnák interpellációjára adott válaszának azt a részét, amelyet eddig megadott, tudomásul veszik, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség! A nemzetgyűlés az igazságügyminister ur válaszának azt a részét, amelyet eddig megadott, tudomásul vette. Elnök: Ki a következő interpelláló? Forgács Miklós jegyző: Szabó Imre! Szabó Imre: T. Nemzetgyűlés ! Amióta ezt az interpellációt bejegyeztem, sokszor foglalkoztatott aa a gondolat, hogy talán jobb volna. ha nem mondanám el ezt az interpellációt. Hogy ezzel a gondolattal foglalkoztam, ennek oka egyrészt az, hogy a kereskedelemügyi minister ur és a pénzügyminister ur — akihez, interpellációmat intézem — nemcsak hogy a rendes interpellációs napon nincsenek jelen, hanem a rendes parlamenti ügymenet alatt sem lehet őket itt látni. Ha ehhez hozzá veszem még azt, hogy 200 interpelláció vár elintézésre, amelyekre választ nem adnak az Életékes minister urak, akkor azt hiszem, hogy itt majdnem felesleges miniden további indokolás. Minthogy azonban ez az anyag, amelyet itt most szóvá akarok tenni, igen jellemző daraboeskája annak a négyéves kurzus-uralomnak és mentalitásnak, amellyel a kurzus-uralom hovatovább rendszeres adminisztratív és törvényhozási utón megalapozott módszerekkel igyekszik uralmát megerősíteni, azonkívül, mert ez a kérdés igen súlyos anyagi károsodásával jár egy egész sereg munkásnak, de súlyos anyagi károsodásával jár az államnak is, kénytelen vagyok ezt a kérdést szóvátenni. Az állami üzemek, köztük a magyar állami gépgyár és a többi állami vasgyár, azonkívül a magyar államvasutak azon üzemei, amelyek vagóngyártással foglalkoznak, sohasem voltak rentábilis üzemek. Nem volt eset — legalább én nem tudok róla —, hogy ezek az üzemek valaha is produktiv hasznot mutattak volna fel még a boldog időkben sem. Ezek az üzemek állandó deficittel dolgoztak, egyszerűen azon okból, egyrészt, mert az üzem vezetősége nem volt felelős a deficitért, és ezt mindig az állampénztár vilselte, másrészt nem is lehetett ott hasznot várni, mert a vezetésben nem az értelem, hanem! a túlzott bürokrácia és a protekció volt állandóan felül. Ennek volt az a következménye, hogy a magyar államvasutak üzeimeiben akármi készült is, rendszerint duplájába került annak, mint amibe került volna egy privát üzemnél. A deficit nem okozott gondot, valamint az sem, hogy hány produktív munkásra hány tisztviselő esik. Arra sem tudtunk ezekből az üzemekből adatokat szerezni, hogy hány adminisztratív munkaerő áll a munkássággal széniben. A főbiztosnak a Nemzetek Szövetségéhez intézett harmadik számú jelentésének 4. számú mellékletében van ugyan egy táblázat az állami tisztviselőkről, de még ebből sem lehet pontosan kihámozni, hogy a Magyar Államvasutak gépgyára munkásainak létszáma hogyan aránylik a tisztviselők arányszányszámához. Csak nagy utánjárás után lehet ez adatok alapján sejteni, hogy ezekben az üzemekben 15 munkásra esik egy adminisztratív erő. Ha azonban az állami vasgyár és" az állami vasutaknál együtt tesszük az összehasonlítást, rosszabb lesz ez az arányszám, mert mindössze 5 produktiv munkásra esik egy adminisztratív tisztviselő. Ilyen körülmények között érthető, hogy ezek az üzemek állandóan deficittel dolgoztak. Az 1924. évi IV. te. alapján ezekben az üzemekben is létszámcsökkentést kellett volna, illetve kellene keresztülvinni. A törvény alapján; ez a létszlámcsökkentés 3 év alatt lett volna, eszközlendő, illetőleg keresztülviendő. Azonban épen az a panasz tárgya — amit szóvá teszek —, hogy ezekben az üzemekben egyrészt a munkásság sérelmére — ugy látom olyan mértékben viszik ezt keresztül, amilyen módon egyáltalán nem volna szabad —, másrészt az államkincstárnak olyan súlylos károsodásával jár, ahogy ezt keresztülviszik, amit szerintem egy