Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.

Ülésnapok - 1922-323

338 À nemzetgyűlés 323. ülése 1924, kis jóindulattal el lehetne kerülni. A létszámcsökkentés egész keresztülvitelénél nyilvánvaló a bosszúállás és a tudatos félrevezetés, úgyhogy azt hiszem, hogy az egész, ami ott történik, nem egyéb, mint a törvény végrehajtásával űzött szélhámoskodás. Nem történik más, mint politikai üldözés. Ha normális mérlegelés alapján hajtanák végre a létszámcsökkentést, az ellen nekünk seml lehetne kifogásmik, hiszen tudott > dolog, hogy a kicsi Magyarország nem birja el azt a nagy adminisztratív terhet, amelyet a nagy Magyarország elbirt. De itt nem arról van szó, hogy adminisztratív terhet jelentő erőket kell skartba tenni és B-listára helyezni, hanem arról van szó, hogy produktív munkásokat helyeznek B-listára és ahelyett, hogy ezeket elbocsátva szűkítenék az üzemet és arányba hoznák az adminisztratív erőt a még megmaradt produktív munkaerővel, igyekeznének az üzemet rentábilissá tenni, az elbocsátott és súlyos ( milliókkal kártalanított munkások helyett uj munkásokat vesznek fel. Ezzel egyrészt megkárosítják az elbocsátott munkásokat, másrészt pedig megkárosítják magát az

1 államot. Megkárosítják az elbocsátott munkásokat azzal, hogy az előző törvényre való hivatkozással nyugdíjigényüket öt esztendővel leszállították. Másik károsodás azáltal érte a munkásokat, hogy akiket június 30-ika előtt bocsátottak el, azok alacsonyabb végkielégítésben részesültek, mint akiket június óta bocsátanak el. Az utóbb elbocsátottak végkielégítésébe ugyanis beszámítják a természetbeni ellátást is, ami majdnem 75%-kal emeli a végkielégítés összegét. Tehát vagy az állam károsodik e miatt a 75%-os többlet miatt, vagy pedig azok károsodnak, akiket július előtt bocsátottak el és ennek az összegnek visszatartásával elégítettek ki. Szerintem azonban sokkal súlyosabb sérelem az, hogy ezek helyett a munkások helyett, bár még javakorbeli produktív munkások voltak, majdnem mindenhol kivétel nélkül uj munkásokat alkalmaztak. (Esztergályos János: Ebből is kilátszik a lóláb!) Sokszor idevágják felénk, hogyha panaszunk van, álljunk elő konkrét adatokkal. Itt van a kezeimben a szolnoki műhelyfőnökségnek kifüggesztett meghívója, amelyben 1924 február 7-ére fogadalom tételére idéz meg negyvenhat munkást. Fogadalométételre idéz meg olyan munkásokat, akiket részben 1921 június 30-tól 1923 szeptember 10-ig alkalmaztak ugyan, de van közöttük tizenöt olyan ember is, akiket 1923 szeptember 23-ika ótav tehát a törvény életbeléptetése után két nappal és a további napokban alkalmaztak as elbocsátott munkások helyett. Ezeket a munkásokat, akiket becitált a műhely főnökség, nem jog szerint alkalmazták, mert a törvény szerint, ha végre akarják hajtani a létszámcsökkentést, nem kellett volna őket 1923 szeptember közepétől kezdve alkalmazni. Arra vonatkozólag, hogy ebben igazam] van, a következő eseteket vagyok bátor feïemliteni. "ügy a szolnoki, mint az Északi-főműhelyből, azonkívül az Istvántelki-főműhelyből névszerint tudok megnevezni embereket, akiket mások elbocsátása után újonnan vettek fel. Az István telki-főnmhelyben Hajdú Ferenc kovácsot 36 millió korona végkielégítéssel elbocsátották és ugyanakkor Okol Ferenc kovácsot alkalmazták helyette. Harmat József kovácsot 36 millió korona véekielégitéssel elbocsátották és helyette Urban Ferenc kovácsot alkalmazták. Ugyanitt Nagy Jenő kovácsot 36 millió kőéin október hó 22-én, szerdán. róna végkielégítéssel elbocsátották és helyette Szabó István kovácsot alkalmazták. (Esztergályos János: És még azt mondják, hogy ez nem politikai bűncselekmény!) Jellemző az Istvántelki-főműhely eljárása különösen az elbocsátott kovácsokkal szemben. Az elbocsátások utáni napon ugyanis megjelent a hirdetőtáblán a hirdetés, hogy: kovácsok felvétetnek. Az egyik elbocsátott kovács, robusztus életerős ember, aki még élete delén van és azzal bocsátották el, hogyha uj munkást alkalmaznak, ő első helyen alkalmazandó, másnap beállított a műhelybe és felvételre jelentkezett. Ugy látszik, ott nem ismerik személyesen a munkásokat, mert az irodában az illetőt fel is vették és csak amikor felvételi lapjával a munkahelyén jelentkezett, akkor hökkentek meg. „Végtelenül sajnáljuk, a felvételi majd később lesz aktuális" — kifejezéssel, szóval diplomatikus nyilatkozattal elküldték a munkást szabadságra. így néz ki a létszámcsökkentés az Istvántelki-főműhelyben. További konkrét adat van arra is, hogy nemcsak az Istvántelki, hanem] az; Északi-főműhelyben is hasonló állapot uralkodik. Csapódj László lakatost 14 évi szolgálat után 24 millió korona végkielégítéssel elküldték és helyette 1924 márciusában Szűcs János lakatost alkalmazták. Fajtós Béla lakatost szintén 24 millió korona végkielégítéssel bocsátották el és helyette Som Péter lakatost vették fel. Pesti Imre kovácsot ugyancsak 24 millió korona végkielégitéssel bocsátották el és felvették helyette Bakos Béla kovácsot. Szabó Béla kovács helyett, akit 12 millióval bocsátottak el. szintén uj munkást alkalmaztak. Austerlitz Károly lakatost 24 millió korona végkielégítéssel! küldték el a keleti pályaudvari kocsihivatalból, de ezzel az emberrel még külön szerencsétlenség is történt. Természetes ugyanis, hogy a 24 millió korona végkielégítés nem elég arra, hogy valaki megalapozott egzisztenciáját lássa benne. Szorgalmas, becsületes munkásembernek ez nem elég és igyekszik munkát keresni magának. Az ipari munkásokról, akiket oly sokszor aposztrofálnak rossz oldalukról, ki kell jelentenem, hogy mi a B-listára helyezett, elbocsátott munkásokkal széniben annyira nem tudunk rossz akarattal viseltetni, hogy mindenütt, ahol módunk van rá, elsősorban ezeket az embereket helyezzük munkába és igyekszünk további foglalkoztatásukról gondoskodni. Austerlitz Károly is elkerült valahogyan a villamosvasút kelenföldi műhelyébe. Ez a fővárosi közüzenii villamosvasutak kezelése alá tartozik. Itt jelentkezett munkára. Felvették és azt mondták neki, másnap jöjjön el dolgozni. Amikor másnap reggel jelentkezett, visszaadták az okmányait azzal, hogy: sajnáljuk, B-listára helyezett vasutast nem alkalmazunk. Lehetséges, hogy ez csak egy eset, mtert eddig nem volt alkalmam más hasonló esetet tapasztalni, de ha előfordulhat az, hogy a Máv. részéről B-listára helyezett mjunkást a villamosvasútnál mint feketelistára helyezettet kezelnek és ily módon a munkást a munkaszerzés lehetőségétől elzárják, ez nemcsak azt jelenti, hogy a Máv-nál jártak ell méltánytalanul és igaztalanul ezekkel az emberekkel, hanem azt is jelenti, hogy ezeknek az emh bereknek egyszersmindenkorra az egész vonalon lehetetlenné teszik a megélhetésüket. Ha ez bebizonyosodik, hogy igy van, akkori méltóztassék tudomásul venni, hogy a Máv. által gyártott fekete-listarendszernek — vagv ha a városi villamos vasút ezt megerősíti, annak is —