Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.

Ülésnapok - 1922-323

336 Á nemzetgyűlés 323. ülése 1924. évi október hó 22-én, szerdán. ben csak a nyomát is felfedezni annak, hogy a bíróságot támadtam! Eleve tiltakozom ez ellen és kérem az igazságügyminister urat, vessünk egyszer már véget annak a gyerekes játéknak, hogy itt egyesek folytonosan és mindig felcsapnak a bíróság védelmezőivé. (Horváth Zoltán: Frázis!) Unja ezt már a bíróság is. Tessék csak a birói köröket, a komoly bírákat megnézni s ezek unják már, hogy itt folytonosan felállnak egyik és másik ügyben őket megvédelmezni. (Pesthy Pál igazságügyminister: A támadást is unják!) A támadást a biró nem unja. Érdekes dolog, a biró sokkal jobban szereti, ha támadják, mintha dicsérik s azokból a kétes értékű dicséretekből, amilvenben a szolnoki törvényszéknek is része volt annakidején, nem kérnek, visszautasítják, mert ismerik ezeknek tendenciáját. Ellenben a jó, a tisztességes biró a kritikától sohasem fél és a jó birák csak mosolyognak azon, hogy itt minduntalan védelmezi őket az igazságügyminister ur. Ismétlem, t. igazságügyminister ur, hogy mi nem szándékozunk a bíróságot bántani s ha a biróság alkotmánybiztositék, akkor nekünk ellenzéknek százszorosan inkább az. De nem vehetem tudomásul az igazságügyminister ur válaszát, most már érdemben mondva azért, mert semmi megnyugtatót nem mondott. Ö maga is koncedálja azt, hogy a birói ügyviteli szabályok szerint nyomós ok nélkül egy ügyet nem szabad elvenni a kijelölt bírótól. Ebben az esetben nemcsak az történt, hogy nyomós ok nem forgott fenn arranézve, hogy elvegyék a dolgot, hanem ellenkezőleg nyomós ok volt rá. hogy nála hagyják és pedig azért, mert a Curia is igy döntött. (Ugy van ! a bal- és szélsőbaloldalon.) Fel volt vetve ugyanis Márffyék részéről a kérdés, hogy nem a Fayl tanács fogja tárgyalni az ügyeket. Erre a Curia, mint egyedül illetékes fórum, kimondotta, hogy igenis a Fayl-tanács fogja tárgyalni az ügyet. (Drozdy Győző: Tehát nem a biróság a bűnös, hanem a kormány! — Pesthy Pál igazságügyminister: Bocsánatot kérek, azt mondta ki a Curia, hogy a Fayl-tanács nem elfogult !) Ne játszunk a szavakkal, világos, hogy elutasította a Márffyék kifogását. Legyünk mi mégis augurok egymás között, az ilyen szójátékokra ne térjünk ki, ne játszunk a szavakkal, ne nyargaljunk a betűkön. Felvettetett a kérdés a Curia előtt, Márffyék azt mondották, hogv nem te fogod tárgyalni ezt az ügyet, kérjük a Ouriát, hogy más bíróságot küldjön ki, mert a Fayl-tanács elfogult. Most ha elutasitják azt a kifogást és azt a kérelmet, hogy ne a Fayl-tanács tárgyalja ezt az ügyet, ez azt jelenti, hogy a Curia továbbra is meghagyja a Fayl-tan ácsot az ügy birájának. Itt most a birói tekintély kérdése volt felvetve és nagyon' szomorú, hogy a Curia döntése ellenére mégis Márffyéknak lett igaza, mert a Curia hiába mondta ki, hogy a Fayl-tanács nem elfogult tanács, és helyette nem küld más bíróságot. Mert ezt mondotta ki. Márffyék mégis megmutatták, hogy más biróság fogja tárgyalni az ügyet. (Peidl Gyula: Mienk a biróság, mondták a fajvédők !) A t. igazságügvminister ur azt mondta, hogy a hivatalos felsőbbség részéről nem történt semmi befolyásolás. Ezt szeretném elhinni, és szívesen el is hiszem, köszönöm az igazságügyminister urnák, hogy ezt kijelentette, de méltóztassék megengedni, ha mi ellenzéki oldalról gondolunk más, épen olyan hatalmas befolyásra, mint amilyen befolyás lehet a felsőbíróság befolyása. Ezek félhivatalos befolyások, az ébredő szellemnek, mozgalmaknak, csoportoknak és hatalmasságoknak a, befolyása. De, t. igazságügyminister ur, hiába tagadnám, kint a közvéleményben már fel van vetve a kérdés, ott kinn mindig csak azt látják, hogy Gömbös Gyulának van igaza, hogy Schulze Henriket kiadják-e vagy nem, vagy ha más kiadatásáról van szó. Én persze nem állítom se nem is tartom valószínűnek, hogy Gömbös Gyula személyesen beavatkozott volna. Amikor az ő nevéről beszélek, csak azt az irányzatot akarom megjelölni, hogy annak az irányzatnak vannak hatalmasságai és eszközei (Peidl Gyula: És protektoraü), akiknél ilyen eszközökkel hatni lehet és lehet egy olyan pressziót, olyan atmoszférát létesíteni, hogy az, aki az intézkedésre hivatva van» kénytelen ennek a pressziónak, ha csak erkölcsi presszió is az, engedni. A t. igazságügyminister urnák épen az volna a feladata, hogy lehetetlenné tegye ezt a leveg'őt, hogy lehetetlenné tegye, hogy ilyesmi megtörténhessék. Az igazságügyminister urnák az volna épen a feladata, hogy a bíróságot minden ilyen illegitim befolyástól egyszersmindenkorra véglegesen megoltalmazza, ezt lehetetlenné tegye, mert akkor azok a bírók ki vannak téve mindenféle kísértéseknek és fenyegetéseknek is. Például a Márffy-ügyben megtörtént a Fayl-tanács megfenyegetése, megtörtént az olyan megkörnyékezés is. hogy még papok is elmentek a Fayl-tanács fejéhez, Fayl Ivorhoz, nem csináltak titkot belőle, nem négyszem között és bizalmasan, hanem nyilvános tanácsban kérlelték arra, hogy a Márffy-ügyben azután helyezkedjék a hazafias álláspontra. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon ': Hallatlan ! Gyilkos álláspont !) Ha ma interpellációmnak ez a része nem alapszik többön, mint azon a bizonyitékom, hogy ezt egészen jó helyről tudom, holnap teljes bizonyítékká fog válni beszédemnek ez a része abban az esetben, ha Fayl Ivor tanácselnök ur nem cáfolja meg azt. (Ugy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) Fayl tanácselnöknél nem érvényesültek ezek a befolyások, nem számíthattak sikerre, visszautasításra talátak, és épen ezért kelett azután elkövetkezni mindennek. Elismerem a t. igazságügyminister ur, nehéz helyzetét, és szeretném is belőle kisegíteni. Nyomós okként emiitette fel, hogy a törvényszék elnöke a maga diszkréciója szerint ilyen nyomós oknak tekinthette azt, hogy a vádtanács élére ember kellett. Mi gyakorló jogászok, akik most itt egymással négyszemközt augurok vagyunk — ugye, igazságügyminister ur —, mosolygunk ezen. A minister ur is mosolyog azon, hogy olyan fontos és nyomós okot jelent az, hogy a vádtanács élére pont épen a Márffyügy f őtárgyalásának elnökét kelljen eldirigálni. Mi gyakorló jogászok, akárhogyan is hangoztatta itt a t. igazságügyminister ura vádtanács fontosságát, nagyon jól tudjuk» hogy in praxi ez a fontosság nincs meg, hogy az ügyészségektől meglehetősen meg'szitálva mennek oda az ügyek, hogy alig

1 terjed ki a vádtanács s_zerepe százból tíz-öt százalékra, hogy ezeket az ügyeket kirostálják sok esetben, különösen ott, ahol jó ügyészség van. De nem olyan jelentős ez az egész, látjuk egészen ritka esetekben; van valami jelentősége a vádtanácsnak. Ha a vádtanács meg is szünteti az eljárást, az nem olyan nagy baj, a baj a főtárgyalásou kezdődik, ahol, t. igazságügyminister ur, már nem arról van szó, hogy legyen-e főtárgyalás. A törvény szerint ugyanis a vádtauács gsak azt dönti el,