Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.

Ülésnapok - 1922-323

334 A nemzetgyűlés 323. ülése 1924. évi október hó 22-én, szerdán. ítélt. Ha ítélt, akkor önmaga is, Ítélete is a vád­lottak padjára, kerül, a közvélemény elé. Min­denkor a közvélemény felfogása az, amely meg­adja az ítélkező bíróságnak azt a tekintélyt, azt a hatalmi presztízst, amely presztízs azután a bíróságot, mint hatalmi ágat az áJlam fontos fentartó elemévé teszi. T. igazságügyminister ur, ha valamely intézménye az államnak, ak­Jior a bíróság az, amely fentartó erő, és ha fentartó erő, akkor, amint más sem vállaikoz­hatik soha a saját feladatával ellenkező sze­repre, a bíróság seom. vállalkozhatik arra, hogy fentartó erőből rendbontó erővé váljék, mert akkor öngyilkosságot követ el, amint minden, ami az önmaga lényegével ellentétbe jön, pusz­tulásra van kárhoztatva. Ez annál nagyobb kár volna, mert amint mondottam, mi a bíróságot, különösen a mai szomorú időkben, igenis alkotmányvédő intézménynek, a gyengé­ket védelmező intézménynek valljuk, de csak akkor, ha egészséges közszellem az ő munkáját olyannak ismeri fel, aminőnek lennie kell : valódi igazságszolgáltatásnak. (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A kormány megállapításaiból és egyéb je­lenségekből sajnos a közvéleménynek egyhan­gúlag azt kell konstatálnia, hogy ez az egysé­ges, osztatlan, feltétlen bizalom nincs meg. Ennek azonban nem a bíróság az oka, hanem a t. kormány és ezért fordulok interpellációm­mal is a t. kormányhoz (olvassa): „Interpelláció a ministerelnök és igazság­ügyministeri urakhoz: 1. összeegyeztethetőnek tartják-e a minis­ter, urak a magyar nemzet becsületével, állami rendjével, kulturhivatásával és népszövetségi tagságával, hogy Schultze Henrik német állam­polgárt, aki Erzberger Mátyás volt német biro­dalmi ministert, a német katholikusság egyik vezérférfiát orvul meggyilkolta, nem szolgál­tatták ki a némjet birodalmi igazságszolgálta­tásnak'! 2. Mi volt elhatározásuk indító okai Mi ala­pon nyilvánították iái nyugodt időben elköve­tett bér- és orgyilkosságot politikai bűncselek­ménynek 1 ? 3. Hajlandó-e letenni a Ház asztalára az összes ügyiratokat, amelyből (megállapítható a teljes tényállás! 4. Ha már ugy határoztak, hogy a gyilkost saját államának nem adják ki, miért nem indí­tották meg ellene a bűnvádi eljárást a hazai bíróságok előtt, holott erre a magyar btk. 9. §-a módot nyújt, az erkölcsi rend pedig (Drozdy Győző: Az is van itt?), amelynek megvalósí­tása a legszentebb állami feladat, kötelez arra, hogy minden civilizált állam kíméletlenül ül­dözze a gyilkosokat, akik nemcsak az egyes embereknek és nemzeteknek, hanem az egész emberiségnek is ellenségei 1 ? 5. Milyen gyakorlatot szándékoznak foly­tatni a jövőben hasonló esetekben? 6. Hajlandó-e a kormány egyszer már véget vetni annak a rendszernek, hogy gyilkosokat vesz pártfogásába, egyszer vérlázító amnesz­tiák adásával, máskor idegen gyilkosok kiada­tásának megtagadásával? 7. Tudatában van-e a kormány annak, hogy az ilyen eljárás alkalms ai haza igazságszolgál­tatásának szellemiét is megrontani és a szolnoki­hoz hasonló eseteket előidézni? 8. Tudják-e a minister, urak, hogy a Márffy József és társainak terhére rótt bombamerény­leti ügyek bíróságát folyton változtatják 1 ! 9. Tudják-e, hogy ezek a meglepő változta­tások a közvéleményben gyanút, ag*go dalmát és kétséget támasztanak arra nézve, hogy ezek az ügyek pártatlan ítélkezésben részesülnek-e? (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) 10. Tudják-e a minister urak, hogy alkot­mányos és törvényes alapelv, hogy — hacsak a kir. Curia biróküldést nem rendel — senkit a hatásköri illetékességi és ügyrendi jogszabá­lyok szerint kijelölt bíróságától elvonni nem lehet? 11. Hajlandó-e az igazságügyminister fel­ügyeleti vizsgálatot rendelni és annak eredmé­nyéhez képest intézkedni mindama jelenségek tárgyában, melyek ebben az ügyben külső lát­szat szerint felmerültek s a közvéleményt aggo­dalommal töltik el? 12. Hajlandó-e odahatni, hogy a bírói füg­getlenséget és tekintélyt többé ily kínos intéz­kedések kockára ne tegyék?" (Élénk éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az igazságügyminister ur kivan válaszolni. Pesthy Pál igazságügyminister: T. Nemzet­gyűlés! (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Minthogy az Erzberger-gyilkos kiadatására nézve Farkas István képviselő ur is bejegyzett egy interpellációt, ez részben azonos tárgyú lévén a Rupert Rezső képviselő ur által előter­jesztett interpellációval, azzal a tiszteletteljes kéréssel fordulok az igen t. Nemzetgyűléshez, méltóztassék hozzájárulni ahhoz, hogy válaszo­mat ebben a részben Farkas István képviselő ur interpellációja során adjam meg (Helyeslés a jobboldalon.), aanennyiben pedig az igen tisz­telt képviselő ur nein mondja el interpelláció­ját, azon a helyen mondhassam el válaszomat. (Farkas István: Persze, hogy elmondom.) Most pedig, t. Nemzetgyűlés, rá akarok térni Rupert Rezső képviselő ur interpelláció­jának atrra a részére, mely a budapesti büntető­törvényszéknél történt biróváltozásra vonatko­zik. Való az, amit az igen tisztelt képviselő ur mond, hogy az ügyviteli szabályok szerint a törvényszék ügyrendjét az év elején állapítják meg, még pedig megállapítja a törvényszék el­nöke. Ezt azért hangoztatom, mert le akarom szögezni, hogy az ügyrend, ügybeosztás meg­állapítása kizárólag a törvényszék elnökének hatáskörébe tartozik. Van azonban a törvény­széki ügyviteli szabályzatban oly rendelkezés is, hogy nyomós, fontos okból ezek az évi ügy­beosztások évközben is megváltoztathatók. (Pikler Emil: Nyomós ok az Ébredők parancsa. — Zaj a szélsőbaloldalon. — Nagy Vince: Nyo­mós ok a kabinetiroda!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Pesthy Pál igazságügyminister: Amint mondom., ez a törvényszéki elnök hatáskörébe tartozik s ebben más, mint a törvényszék el­nöke, intézkedést nem tehet. Én csak egy kije­lentést tehetek, azt, hogy felsőbb helyről ennek a kicserélésnek, ez ügybeosztás megváltoztatá­sának érdekében semmiféle intézkedés sem tör­tént és minden olyan vádat — bárhonnan is jöjjön —, különösen Nagy Vince képviselő ur vádját, hogy ez a kabinetiroda befolyására tör­tént volna, kénytelen vagyok ünnepélyesen visszautasítani. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Pe­yer Károly: Nem sokáig fog menni a vissza­utasítás, mert majd más bizonyítékokkal jö­vünk! — Farkas István: Ezzel nem lehet elin­tézni. — Zaj.) Legyen szabad türelmüket kérni, hogy Ru­pert Rezső képviselő urnák egy pár megjegy­zésére én is megtegyem a magam észrevételeit. (Rassay Károly: Halljuk a nyomós okot! —

Next

/
Thumbnails
Contents