Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.

Ülésnapok - 1922-323

A nemzetgyűlés 323. ülése 1924, és hogy nem lehet utólagosan változtatni abban, hogy megvan... Elnök: Én a képviselő ur beszédének nem ez ellen a része ellen, hanem szó szerint citáltain, mi ellen tettem a rendreutasitást. (Peyer Károly: Amikor Zsirkay pogromra izgatott, akkor az elnök ur nem utasitotta rendre.) Az én jelenlétemben nem történt. (Peyer Károly: De az elnök ur jelenlétében izgatott és az elnök ur nem utasitotta rendre!) Az én jelenlétemben nem történt. Ezért Peyer képviselő urat rendreutasitom. (Horváth Zoltán: A vádlott emelhet elfogultsági kifogást!) Rupert Rezső: A Bp. 29. §-ában meg van irva, hogy a vádlott biróküldési kérelmet terjeszthet elő abban az esetben — és a Curia el is rendeli a birokuldést —, ha attól a bírótól, akinél az ügy van, elfogulatlan ítélkezés nem várható. Ezek a törvény szavai. Méltóztatnak talán visszaemlékezni, 1912-ben vagy 1913-ban történt meg az, hogy... Elnök: A képviselő urat figyelmeztetem, hogy ne méltóztassék az elnöki rendreutasitást ilyen értelemben kritika tárgyává tenni, mert én nem azért utasítottam rendre a képviselő urat, ami ellen most védekezik, mert abban teljesen igaza van. (Rupert Rezső: Hát miért!) Megmondottam, hogy miért. Szó szerint citáltam. A képviselő ur nincs abban a nemzetben, hogy most ezt kritika tárgyává tegye. Tessék talán később. Rupert Rezső: Ha az igen t. elnök ur idézett valamit, azt hiszem, jóhiszeműen idézte és semmi körülmények között nem lehetek abban a helyzetben, hogy azt kétségbe vonjam, de bátor vagyok megjegyezni, hogy semmivel sem mondottam mást annál, amit most mondok, ami ellen az elnök urnák most nincs kifogása. Én azt mondottam, hogy ilyen nagy testületben lehetnek egyes esendő emberek; hiszen, édes Istenem, a napokban tárgyaltunk egy tanácsról, amelyről a ministerelhök ur nyilatkozott olyanfóleképen, hogy az egyenesen alátámasztja, bizonyítja az én felfogásomat, hogy igenis, lehetnek esetek, amikor a biró elfogult. Senkinek eszébe, nem jut, nekem legkevésbé, de talán egyetlen ellenzéki embernek sem, hogy a bíróságot egészében, vagy azt az intézményt támadja. (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) Hiszen ha valakinek védelme a bíróság, a százados harcok után lett független bíróság, ez épen a gyengéknek, a kisebbségnek érdeke, inert a bíróság intézménye, annak függetlensége, önálló hatalmi ágazatként való belépése az állam organizmusába mindig az alkotmánynak, az ellenzéknek, a gyengéknek és az igazságnak védelmét jelenti (Ugy van ! balfelől.), mert az; abszolutisztikus államrendszerekben az a megvalósított tényleges elv, hogy a gyengének sohasem lehetett igaza. Amikor tehát az államszerkezet, az alkotmány kiegészíttetik olyan hatalmi ággal, amely ezt az elvet kizárja az állami kormányzatból, akkor nekünk csak örömmel kell látnunk és tudnunk, hogy van független bíróság, amely a gyengéket is védelmezi. Mindig hipokritaság, mindig gonosz Önámitás és rosszhiszemű naivitás, valahányszor velünk szemben felállnak a biróságot, a bírói intézményt védelmezni. Mi sohasem támadjuk a biróságot, a karmainkkal, a vérünkkel védjük, épen a független, pártatlan igazságszolgáltatást (Ugy van! Ugy van balfelöl.), az önálló független biróságot, és még abba se tudott becsalogatnia ministerelnök ur, hogy arra gondoljunk, hogy esetleg törvényhozási utón változtassunk ezen. Ez ellen is tiltakozunk. évi október hó 22-én, szerdán. 333 Csak épen az általunk féltett nagyszerű intézménynek tekintélyét, erejét és hatalmat féltjük ezektói az illegitim befolyásoktól, ettől az atmoszférától és attól, hogy esetleg abban a testületben is akadnak olyanok, akik nem méltók arra, hogy annak a testületnek tagjai legyenek. (Helyeslés és taps a bal- és széísobaloldalon.) iüzek után méltóztassék megengedni, hogy visszatérjek témámhoz, melyet nagyon röviden fogok befejezni. Súlyos sérelem esett ebben az esetben a birói pártatlanság és függetlenség garanciális biztosítékain azért, mert bar az ügy az illető tanácsra kiszig'náltatott, töie ez az ügy-rend szabályai ellenére is elvétetett. Ismétlein, ha ez lehetségessé, rendszerré válik, akkor a mindenkori hatalom egyszerűen akkepen cselekedhetik, hogy minden ügynek megkeresi a maga gusztusa szerint való bíráját (Ügy van! a széísobaloldalon.), aki tálán nem is egyéb szempontból, mint tisztán politikai pártállásra való tekintettel elfogult. Hiszen ez maga elég a legtisztességesebb embernél is. Jellemeket visz sokszor felre a politikai elfogultság. De ezt nem szabad megengedni. Ezért üeiyes a törvénynek rendelkezése, hogy az ügyeket az illetékes bírótól elvonni nem szabad és ezért helyes az ügyrendnek az az intézkedése, hogy az év elején osztatnak be a tanácsok, jelöltetnek ki a reszortok, és az igy eleve megállapított rend szerint kerülnek az ügyek a maguk determinált utján oda, ahova egymás után kerülniük kell ós ahol dirigálni őket nem lehet. Azoknak kell leginkább megdöbbenniük ezen az eseten, akik itt a birói tekintélyt féltik és védelmezik, mert hiszen ez tipikus lejáratása, megtámadása a birói pártatlanságnak es tekintélynek. Ezt látjuk is, ez külsőleg is ineg; nyilvánul. Hiszen, mint a lapokból tudjuk, Payl Ivor nem nyelte le csak olyan könnyen ezt a capitis deminutiót, hogy őt eldirigálták a Márffy-ügyek tanácsának éléről, hanem, mint olvastuk az újságban, másnap, harmadnap beteget jelentett. A birói kar maga is nyugtalan, maga is felháborodott ezen az eseten, de magjából, abból, hogy Fayl Ivor tanácselnök beteget jelentett, látható, hogy nemcsak olyan egyszerű esetről van szó, hogy egyet gondoltak és minden mellékes gondolat és szándék nélkül eltettek egy birót arról a helyről, amelyen ő még főnökének megállapítása szerint is megfelelt. Ismétlem, távol áll tőlem, hogy Langer; Jenő t. személyét érintsem. Amit külső látszat szerint Langer Jenő tett, azt ugy ítélem meg én, ugy ítéli meg; a közvélemény, — és az összes jelenségek feljogosítanak bennünket arra, hogy ugy ítéljük meg, — hogy kívülről jövő beavatkozás eredménye, kényszere ez, ha nem egyéb, erkölcsi kényszer arra nézve, hogy ez a bíróváltoztatás, bíróság csereberélés megtörtént. Az igazságügyminister urnák lenne feladata, ha hivatása magaslatán áll, elérni, hogy hasonló esetek, mint Erzberger Mátyás gyilkosának kiadatási ügye, egy közönséges gyilkosnak, habár talán akaratlan védelme is, és mint a Márffy-féle birói delegáció, ne nyugtalanítsák, ne háborítsák fel a közvéleményt és ne keltsenek bizalmatlanságot. Mert egy bíróságnak, hogy kifejthesse a maga áldásos tevékenységét, szüksége; van a közvélemény bizalmára is. Nem elég az, hogy egy-egy kényszeredett esetben az igazságügyminister ur hol vág egyet feléje, hol kapva-kap az alkalmon más esetekben, feláll és védelmezi a biróságot vagy egyes bírákat. Ez nem elég, ez a tekintélyt nem menti meg. Méltóztassék megengedni, hogy újra idézzem Kölcsey idevonatkozó szavait, hogy a biró csak addig bírája az ügynek, amig nem ;,0*