Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.
Ülésnapok - 1922-323
33Ô J nemzetgyűlés É2B. ülése 1924, mindig benne volt, hogy a királynak, uralkodónak megölése, megsebesitése, vagy a királyi családhoz tartozóknak megölése és megsebesitése kivétetik a politikai büntetendő cselekmények közül. Amióta nincsenek királyok (Nagy Vince: Fogynak, hál' Istennek!), talán mégis csak eljutottunk Európa jogrendjében odáig, hogy azt az ostoba kontradikeiót megszüntessük, hogy király ellen nemi lehetett elkövetni politikai gyilkosságot — vagyis az ellen, aki az államot tulajdonképen megszemélyesítette — ellenben egy egyszerű ember ellen, a királymik egyik ministère, vagv a hazának egy egyszerű polgára ellen el lehet követni politikai gyilkosságot. Ma már mégis más légkör uralkodik Európában. A béke idején, a régi világrendben kijárattak a gyilkosok közül az igazi politikai gyilkosok, a felségek elleni merénylők. Talán logikus volna ma, a demokratikus rendszerben, az erkölcsi rendben is arra az álláspontra helyezkedni, hogy még kevésbé lehet egyszerű emberek ellen efféle gyilkosságot elkövetni. A kormány eme tényének, amely mondom homlokegyenest eJJenkezik annak az * állásfoglalásnak szellemével, amely ugyanazon a napon a szolnoki Ítélet ügyében megnyilvánult, veszedelmes kihatásai lehetnek, mert a hasonló intézkedéseknek végzetes és tradikus súlyát érezzük már évek óta. Hiszen azoknak az amnesztiáknak, amelyeki,t a legfelháboritóbb leg megrendítőbb és leggazabb gonosztettekre hirdettek, köszönhető az a sok merénylet, gyilkosság és gaztett, ami az azután következő években elkövettetett,, mert azok n fenevadak, akiknek szenvedélyét ezek az amnesztiák annak idején felhívták a gyilkosságokra, ezek — ugyanazon logika szerint és ugyanazon erkölcsi alapon, amely alapon megtörtént azoknak amnesztizálása, akik ártatlan kis gyerekeket, kis lányokat is meggyilkoltak (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) és a Wertheimszekrényeket is feltörték, az órát sem felejtették az áldozat zsebében —, ugyanezen a jogon feljogositottaknak érezhették magukat — a Márffyak és a többiek is — arra, hogy hasonló cselekményeket kövessenek el, mert hazafias felbuzdulás címén azok is meg fognak bocsáttatni. (Horváth Zoltán: Tartós hazafias felbuzdulás!) Az állam főfeladatai közé tartozik az, hogy legalább polgárainak életbiztonságát megoltalmazza. Mindezek a tények pedig alkalmasak arra, hogy az életbiztonságot, az állampolgárok életbiztonságát kockára tegyék. Ezért voltam bátor ebben az ügyben itt felszólalni (Helyeslés a szélsőbaloldalon.), hogy a kormányt további magatartására és szándékainak bejelentésére nézve is nyilatkozatra bírjam. De nemcsak ez az egyetlen aggasztó jelenség, aggasztó tény és intézkedés van, amely Erzberger Mátyás gyilkosai kiadatásának megtagadásában nyilatkozik meg, s amelyre joggal rámondhatom, hogyha a kormánynak nem is ez a szándéka, ez mégis gyilkos-pártolást jelent, hanem itt van legújabban egy egészen különös és megdöbbentő másik eset is, azokkal a jelenségekkel kapcsolatban, amelyek megnyilvánulnak az úgynevezett bombamerényleti perekben, a Márffy József és társai által elkövetett gaztettek bűnügyében a főtárgyalási elnököknek változtatásában, azokjban a biróság-változtatásokban, amelyeknek most a napokban meglepetésszerűen meghallói, részesei lettünk. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) évi október hó 22-én, szerdán. Amint méltóztatik tudni, azt történt, hogy Márffy József és társai nem voltak megelégedve az ő illetékes bíróságukkal (Nagy Vince: Hallatlan! — Horváth Zoltán: A gyilkos urak!), a büntetőtörvényszék úgynevezett Fayl-tanácsával. Márffyék folyamatba tettek eljárásokat... (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Halász Móric: Bizonyítható ezl) Rupert Rezső: ... elfogultsági kifogásokat tettek a Fayl-tanáes ellen. (Horváth Zoltán: Tetszik hallani?) Ezt az elfogultsági kifogást, amely a Bpr. 29. §-ára alapíttatott, a törvényszék Fayl-tanáosa felterjesztette az illetékes bíróság, a magyar, királyi Curia elé. A m. kir. Curia elutasitotta Márffy József és társai biróküldési kérelmét; alaptalannak mondotta ki azokat a kifogásokat, amelyeknek alapján Márffy József és társai azt vitatták, hogy a budapesti törvényszék és különösen a Fayl-tanács, elfogult vele szemben. Az ügyiratok kapcsán a múlt hét hétfőjén vagy keddjén leérkezett a Curia döntése és erre az történt, hogy szerdán hirtelen elvették a Fayltanáostól ezt az ügyet) Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hallatlan!), hirtelen Fayl Ivort, a tanácselnököt, a tanács vezetőjét (Nagy Vince: Nem megbízható a bíró az ébredőknek! Hallatlan) elmozdították a törvényszéki tanács éléről és áthelyezték az egyik vádtanács élére. Miután Márffyék nem értek célt a biróküldési kérelemmel, az ő kérelmük, akaratuk mégis teljesült, ami a Fayl-tanácsot illeti, mert másnap, mire a Curia döntése megérkezett, valóban megtörtént az — most ezt csak a külső jelenségekre támaszkodva mondom (Halász Móric: Na!) —, hogy a Fayl-tanácstól, illetőleg Fayl Ivor tanácselnöktől ezt az ügyet ismételten elvették, azután, miután a m. kir. Curia kimondotta, hogy a Fayl-tanács nem elfogult, Fayl Ivor nem elfogult, ő tehát továbbra is illetékes biráj cl £tZ ügynek. (Nagy Vince: Az ébredők fognak kijelölni bírákat! Hallatlan! — Halász Móric: Hogyan lehet ilyet mondani? Mégis csak képtelenség ilyet mondani! — Esztergályos János: Kettős-kereszt vérszövetség! - Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Rupert Rezső: T. Nemzetgyűlés! Az ügyet ez után Denk Tivadar, volt tanácselnöknek, mint most már a régi Fayl-tanács elnökének osztották ki. Ez az intézkedés bírói körökben, magának a budapesti törvényszéknek belső életében is nagy megütközést keltett. Valósággal a felháborodás hangja, hullámai futottak végig a budapesti törvényszéken szobáról-szobára. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hallatlan! — Drozdy Győző: Muszáj megmenteni Már ff y t!) Most, amikor ez megtörtént, látták, hogy baj van. Csütörtökön, tehát másnap, mint ahogy a Denk-tanács, Denk Tivadar megkapta ezt az ügyet, hirtelen megint változtattak rajta, azért mert a felháborodás őket erre kényszeritette (Halász Móric: Hallatlan állítás!), megint változtattak a tanács vezetésen: ekkor Langer Jenő törvényszéki elnök maga vette át ennek az ügynek kezelését. Erre azt mondhatnák, hogy hiszen ez máskor is megtörtént (Horváth Zoltán: Mi szükség van erre?), máskor is voltak ilyen tanács-változtatások, ügyek elvétele attól a bírótól, akinek azt kiosztották; máskor is volt az, hogy Langer Jenő vagy más törvényszéki elnök valamely ügyet elvett valamelyik tanácstól s magának tartotta fenn és maga tárgyalta. Hát, t.