Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.

Ülésnapok - 1922-323

A nemzetgyűlés 323. ülése 1924. évi október hó 22-én, szerdán. 331 Nemzetgyűlés, ez megtörténhetett és megtörténhetik akkor, ha erre komoly ok van: a biró egészségi állapota, vagy az, hogy á kir. Curia elfogultnak mondja ki azt a bírót, akihez ezt az ügyet kiosztották és biróküldést rendel; megtörténhetik ez szürke esetekben, megtörténhetik talán olyankor — de igy is csak a legritkább esetben szabad neki megtörténnie, csak egészen bizonyos, egészen passziv tárgyi okokból —, hogy ha ez a közvéleményben aggodalmat talán nem kelt (Nagy Vince: Ugy van!); de nem szabad ennek soha megtörténnie akkor, amikor már exponáltatott a kérdés, amikor megtétetett az erkölcsi kifogás és amikor a kir. Curia ezt a kifogást visszautasította és elutasította, a biróküldést. (Zaj.) Ilyenkor már nem szabad még a gyanú árnyékának sem kitenni a bíróságot. (Ugy van a szélsőbalodalon. — Halász Móric: Az egész beszéde erre irányul!) Hilszen én már augusztusban értesültem arról, hogy mi készül. (Halász Móric: Ez már mégis hallatlan!) Már augusztusban rebesgették és nyiltan beszélgették a budapesti törvényszéken, hogy ezt az ügyet nem fogja a Fayltanács tárgyalni. Erősen beszélték ott jogászkörökben augusztusban és később is, hogy ezt az ügyet Denk Tivadar fogja tárgyalni, Denk Gusztáv katonai kabinetirodai főnök fivére, a vádtanács elnöke. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hallatlan!) Akik ezt mondották, különösen két motívumra támaszkodtak: elsősorban a bizalmas értesülésekre, másrészt pedig arra, hogy Payl Ivornak, mint tanácselnöknek bizonyos konfliktusa támadt az ébredőkkel. Nevezetesen az történt, hogy az ő tanácsa elé került egy Bod Gyula nevű urnák és feleségének pöre — hatóság elleni erőszakról volt szó —, annak a Bod Gyula urnák és nejének ügye, aki a budai ébredők vezére volt. Akkoriban, amikor ezt a budapesti törvényszéken per longum et latum tárgyalták, egy befolyásos városi ur a Wolff-párt kebeléből (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) megjelent Fayl Ivornál (Peyer Károly: Független bíróság!), és mintha a budapesti törvényszék egészen az övé lenne és mintha csakugyan igaz, lenne az, amit Zsilinszky Endre t. képviselőtársunk mondott, hogy a legtöbb biró ébredő, egész nyugodtan fordult a tanácselnökhöz mások jelenlétében, hogy remélem, ezt a Bod Györgyöt nem fogják elzárásra Ítélni. Fayl tanácselnök ur — mint a jelenlevők mondották — akkor azt mondta (Felkiáltások jobbfelől: Dicitur!): Kérem, megigérem azt, hogy nem fogjuk elzárásra itélni. Erre az illető ur, mint aki jól végezte a dolgát, meghajolt és megköszönte ezt. Fayl erre viszszaintette: De bocsánat, nehogy félreértés legyen; nem fogjuk elzárásra itélni, mert ha bebizonyosodik a bűnössége, fogházat kap, mert a törvény erre nem elzárást, hanem fogházat rendel. (Nagy Vince: Ezért nem jó most ez a biró!) Azért nem jó, mert azután bebizonyosodott a bűncselekmény Bod Györgyék ellen és erre a Fayl-tanács annak rendje és módja szerint, amint megigérte, pár hónapi fogházra Ítélte ezeket a tisztelt ébredőket. Nekem nincs okom — s nem is szabad egyikünknek sem tennie —, hogy egy bírónak pártját fogjam, mert igy vagy amúgy ítélt. De mondhatom, Fayl Ivor esetében nem vállalkozhatnám arra, hogy különös rokonszenvvel fordulnak felé, azért sem, mert Fayl Ivor egész működésében " azt tapasztaltam, azt láttam, hogy ő bizony nagyon szigorúan sújtott balfelé." De meg kell adni, ugyancsak ilyen szigorúan sújtott jobb felé is. (Felkiáltások jobbfelől: Miért nem rokonszenvezik akkor vele? Hiszen igazságos!) Balfelé sújtani szabad, ezt elnézik, az volt azonban a baj, hogy ez a biró nemcsak a Bod-ügyben, de más ügyben is — mint mi, jogászok tudjuk a budapesti bütetőtörvényszék praxisából — kérlelhetetlen, pártatlan és szigorú volt jobbfelé is és előtte olyan komédiák nem fordulhattak elő, hogy odamehetett valami ébredő nagyság és ott randalírozhatott. Ő előtte ezt nem lehetett megtenni, mert ennél a tanácselnöknél elég csak egy szó és a második szóhoz azután már nem juthat. Mindinkább kényelmetlen volt az, hogy a Fayl Ivor-tanáos tárgyalja ezt az ügyet. Én azonban nem hittem a prognózisnak, nem hittem annak, hogy csakugyan Denk Tivadarhoz fog kerülni ez az ügy, amint nem hittem abban sem, hogy Fayl Ivortól csakugyan elveszik ezt az ügyet. Megdöbbentem tehát, amikor hetekkel előbb megtudtam, hogy a prognózis teljes egészében valóra vált és éppen ez az oka annak, hogy ezzel az üggyel idejöttem, mert nagyon aggodalmasan, szinte megdöbbentően bizonyultak valónak azok a jóslások, amelyekéit mi — nemcsak én, hanem igen sokan — már hallottunk. Tényleg megtörtént tehát az, hogy Denk Gusztáv ezredes ur bátyja, Denk Tivadar kapta meg a Fayl-tanáesot és erre szignálták át ezeket az ügyeket. Denk Tivadar át is vette ezeket az ügyeket. Másnap azután megjelent a nyilatkozat, hogy Denk nem kapta meg ezt az ügyet, hogy Langer Jenő törvényszéki elnök kezdettől fogva magának tartotta fenn ennek az ügynek tárgyalását. Ez beállítás dolga. Én nem hiszem el, hogy Langer Jenőtől eredne ez a beállítás, mert hiszen széles körökben — jogászi körökben budapesti törvényszéken — ismeretes, hogy Fayl Ivort annak rendje és módja szerint csakugyan kirendelték a bombamerényletek ügyében illetékes biróvá s rá szignálták ezeket az ügyeket. Hiszen méltóztassanak emlékezni, az már csak köztudomású, hogy a bombapöröknek egy részét: a francia követség ellen elkövetett merénylet ügyét, a főkapitányság ellen elkövetett merényletet, a Koháry uccai merényletet már tárgyalta is és a tárgyalás annakidején csak azért maradt félbe, mert az ügyész visszavonta vádiratát azzal, hogy uj vádiratot fog szerkeszteni, mert más bizonyítékokat is találtak. De a többi ügy is: az erzsébetvárosi merénylet ügye is, a Rassay Károly és Miklós Andor ellen megkísérelt merénylet ügye is, mind annak rendje és módja szerint hozzá kerültek, amint természetes is, mert hiszen összefüggő ügyekről volt^ szó, már pedig a perrend szerint is összefüggő ügyeket ugyanannak a bíróságnak kell letárgyalnia, tehát ő törvény szerint rendesen, mint annak az ügynek illetékes bírája jutott abba a helyzetbe, hogy a Márffy-ügy tárgyalását vezesse és a Márffy-ügyben ítélkezzék. Naivitás ezzel szemben azt mondani, hogy véletlenül került a kezébe. Naivitás és nem felel meg a valóságnak, üres kifogás ez, amely lenni, elcsititása a közmegdöbbenésnek. Annál is inkább, mert hiszen nyiltan, sokak előtt történt, az egész bírói kar tudhatta, hogy Langer Jenő és Fayl Ivor ezen ügy tárgyalásának mikéntjéről, hogy melyik teremben tárgyalják, micsoda intézkedéseket tegyenek a rendre vonatkozóan stb., már tárgyaltak és Langer utasításokat adott Fayl Ivornak, hogy a rend dolgában majd miképen intézkedjék. Ezek a megbeszélések nem voltak olyanok, hogy bizalmaNAPLÖ XXYI. ¥•