Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.

Ülésnapok - 1922-323

A nemzetgyűlés 323. ülése 1924. lodák szűntek meg és ezeket elvonták a lakáscél elől ugyanakkor, amikor ezeket a szállodákat átalakították irodahelyiségekké. A főváros vezetősége nem talált módot és alkalmat, sem pedig jogcímet arra, hogy ez ellen tiltakozzék. Pedig a budapesti lakásviszonyok hova-tovább oda fejlődnek, hogy három-négy munkáscsalád van egy lakásban' összezsúfolva és ennek következménye az a katasztrofális halálozási szám, amellyel Budapest talán legelői j ar az összes európai városok között. A közlekedési politikával nem segitettók elő a lakáspolitika hiányának pótlását. (Ugy \ van ! a szélsőbaloldalon.) Ezt is megtehették volna, hiszen kezükbe került az egész közlekedés, s azt a nagy felesleget, amely itt Budapesten összeszorult, módjukban lett volna kiterelni, kivezetni a szomszédos, Budapestet környékező községekbe. Csakhogy mindenki féltés reszketett attól, hogy Budapest területét elhagyja, mert ez rá nézve munka veszteséggel, időveszteséggel és oly horribilis közlekedési költséggel jár, amelyet a munkás a maga fizetéséből megfizetni nem képes. Az előttem felszólalt képvsielő ur annyiban is polemizált az előtte szólókkal, hogy a szociálpolitikai hiányokat, mulasztásokat sehogy sem akarta észrevenni. Sajnos, csak egész röviden és csak átfutva ezeken a kérdéseken emiithetem meg, mit gondol a képviselő ur arról a szociálüolitikai alkotásról, amely leépítette a népjóléti központot. (Petrovácz Gyula: Most is megvan! — Pronper Sándor: Csakhogy nem csinál semmit! — Szabó József: Ügyosztályt létesitet- ; tek! — Peidl Gyula: Azelőtt is megvolt az az ügyosztály! — Szabó József: Az a lényeges, hogv szociálpolitikai ügyosztály lett belőle! — Peidl Gyula: A népjóléti központ GS cl korpaközpont a keresztényszocialistáknak egy. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Kéthly Anna: Nem az ügyosztály a fontos, hanem az, hogy az ügyosztály csinált-e valamit, már pedig konstatálhatjuk, hogy nem csinált semmit, mert nem is tudják megmondani, hogy mit csinált. (Petrovácz; Gyula: Hát a nagy nyomorenyhitő akcióikét éven keresztül?) Az a nagy nyomorenyhitő akció a mnnkások , közé nem jutott el és azok a nyomorgó munkások nem tudnak róla. hogy itt ilyen nyomor- \ enyhitő akció volt. (Petrovácz Gyula: Ëzèr és ; ezer munkás kapott annak révén segélyt! •— Propper Sándor: Talán Illy László kapott! A gyilkosok és banditák talán kanták! —- Zaj.) A népkonyhák és a tüdőbeteg-gondozók ügyében semmi ujat, semmi életrevalót nem \ alkottak. A fürdő tarifákat ugy emelték, hogy ma már a szegény ember fürdőbe sem járhat. (Propper Sándor: Húszezer korona egy fürdő a Széchenyi-fürdőben !) A szegényház és a népszálló ügye is olyan, hogy legsúlyosabb kritikát hivja ki maga ellen. Azok a szubvenciók, amelyeket jótékony egyesületeknek, igy a Teleiának, alkoholellenes egyesületnek, vagy a többinek adtak, olyan nevetséges összegek, hosry össze sem hasonlithatók azokkal az összegekkel, amelyeket felekezeti célokra szolgáltattak ki. A szegényügy rendezése ezelőtt két esztendővel szerepelt az egyik közjótékonysági ülésen. Akkor Baracs Marcell felvetette a kérdést és indítványozta, hogy a főváros intézményesen' rendezze a szegénvügvet. Ezt az indítványt az ellenzéki szavazatok ellenében elvetették azzal a megokolással, hogy ily irányig törvényjavaslatot majd az állam fog előterjeszteni a évi október hó 22-én, szerdán. 325 nemzetgyűlésben. Sem az állam, sem a főváros ebben az irányban a mai napig egyetlen lépést sem tett. (Zaj.) A kórházak, amelyek ina állítólag békebeli nivón vannak, ugy állanak, hogy a betegeknek lepedőt sem tudnak adni, csupa rongy a fehérnemű, amelyet a betegeknek adnak, az ápoló személyzet pedig agyonhajszolt, rosszulfizetett, s igy sem kedvük, sem idejük, sem idegük nincs ahhoz, hogy ugy foglalkozzanak a betegekkel, amint arra szükség volna. Az élelmiszer-üzem ez alatt az öt esztendő alatt levizsgázott abból, hogy hogyan nem szabad élelmiszer-üzemet vezetni. (Propper Sándor: Az első drágitó volt!) Az első drágító volt, ezenfelül az áruk minősége ellen is kifogás emelhető. Amikor egy proletár asszonynak egy kiló krumpliban negyedkiló szemetet mérnek ki, akkor elmegy a kedvük ettől az élelmiszertől. (Zaj.) Ehhez járul clZi cl bánásmód, ahogyan különösen az élelmiszerüzemekben azokkal a munkásasszonyokkal bántak, akik mégis csak a pénzüket vitték oda a fővárosi élelmiszerüzembe. Ez a bánásmód megismétlődött minden fővárosi hivatalban, ahova kopott vagy rongyos ruhájú munkások és munkásasszonyok betették a lábukat. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Azok a munkásasszonyok, akiknek sort kellett állaniok a szegénységi bizonyítványért, s akiknek el kellett türniök, hogy órákhosszat álldogáltassák és hat-nyolcszor odarendeljék őket, mindezen dicshimnuszok után sem lesz nek a legjobb véleménnyel a főváros eddigi gazdálkodásáról. A főváros könyvtárához, Szabó Ervin művéhez, amelyhez hozzányúlni sem lett volna szabad, mert oly tökéletesen volt megalkotva, szentségtörő kezekkel hozzányúltak és ott autodafét rendeztek. (Zaj a középen. — Propper Sándor: Minek a kurzusnak a könyv, könyvtár ?) Könyvtári helyiségeket szüntettek meg és pártkörökké alakítottak át, mert tudták, hogy ezeknek a könyvtáraknak leghűségesebb és legszorgalmasabb látogatói épen a munkásemberek, hiszen a legutóbbi statisztika, amelyet a könyvtárigazgatóság kiadott, élénk tanúbizonyságot tesz arról, hogy a munkásság hogyan veszi igénybe ezeket a könyvtárakat. T. Nemzetgyűlés ! Az idő előrehaladott volta miatt egész röviden még néhány szót kívánok szólani arról, hogy a magam részéről a legsúlyosabb hibának tartom azt, hogy a főváros vezetősége — amely elvégre mégis csak a főváros lakosságának egy részét képviselte —, sohasem tartotta az időt alkalmasnak és elérkezettnek arra, hogy ennek a fővárosnak lakosságát a különféle agrártámadásoktól megvédje. (Ugy van, ! a szélsőbaloldalon.) A főváros vezetőségének ezért a fővárosért, ennek a fővárosnak lakossáaráért a legvégsőig harcba kellett volna mennie azok ellen a kiéheztetési kísérletek ellen, amelyeket az esztendők folyamán vele szemben megtettek. Nem láttunk itt semmiféle gerinckiegyenesedést (Zaj a balközénen.), soha nem volt szavuk azok ellen a kiéheztetési kísérletek ellen. (Petrovácz Gvuia : Gerstli és tökmag! — Prooner Sándor: Maguk voltak a legelső szocializálók! — Peidl Gyula: Ez az egvetlen igazolásuk. Ugyanezt csinálják öt év múlva! — Lendvai István: Ehetnek libacombot eleget! — Pikler Emil: Maga meg hordhatja a liba tollát a kalapja mellett! — Szabó József: Nekünk a toll, nektek a combja! — Lendvai István: Beh szellemes! Egyszer majd cserélni fogunk! — Pikler Emil: Tartsák meg a jó szokásukat !) Sohasem volt gerinces kiegyenesedés akkor, amikor különféle agrárérdekeltségek a főváros élelmezését megdrágim-