Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.

Ülésnapok - 1922-323

318 A nemzetgyűlés 323. ülése 1924. VIII. ker. menhely bevétele volt 95.000 K, a kidása: pedig 395.000 K. Az összes bevételek a menhelyek után 1921-ben kitettek 552.856 K-t, a kiadások pedig 1,388.372 K-t". Ezt az adatot tehát nem használhatta fel a képviselő ur. Vájjon melyik adatot használta fel? A jelentés a többi évekről is megemlékezik, ez azonban még nem került nyilvánosságra. Azt mondja a jelentés (olvassa): „A menhelyek kiadásai tehát az 1921. évi szárszámadás szerint csaknem háromszorosan haladják meg a bevételeket. A menhelyek bevételei és kiadásai az 1924. évi költségvetés szerint — amelyet mi szavaztunk meg a törvényhatósági közgyűlésen és ezért főképen ez érdekel bennünket —, amelyhez az intézetek az adatokat még egy évvel ezelőtt szolgáltatták, a következők : a II. ker menhely bevétele 8,180.000 K, kiadása 43,092.000 K. Méltóztatnak látni 8 millió bevététellel szemben 43 millió a kiadás! (Lendvaí István: Vörös igazmondás!) A VI. ker. menhelyben a bevétel — kerek számokat mondok — 16 és fél millió, a kiadás 81 és fél millió korona. (Buday Dezső: Több mint a tízszerese!) A VII. ker. menhely bevétele 5.5 millió, kiadása 35.5 millió. (Buday Dezső: A hétszerese!) A VIII. ker. menhely bevétele 6,800.000 korona, kiadása 83.5 millió korona. (Buday Dezső: Több mint a tizszerese !) Az összes menhelyek bevétele 37,380.000 korona, kiadása 243,930.000 korona. (Buday Dezső: A nyolcszorosa! — Lendvai István: És a vörös hazugság százszoros!) Ez nem cáfolható meg, mert ezek hiteles adatok. De mi történt? A lényeges az, hogy a Népszava másnap hozta, hogy a Lázárok Lázárjától behajtották az utolsó fillérig ezeket sai súlyos adókat, a Gellért szállodára pedig az adófizetők fillérjeiből fizettek rá. Ha ilyen igazmondással állunk szemben, akkor a védekezés ugyan nem nehéz, de igazán nehéz a vitatkozás, mert véletlen, hogy ezt az egy adatot ellenőriztem a képviselő ur beszédéből. Mennyi beszéd hangzik azonban el, amelyet ellenőrizni senki nem hajlandó, amelyet senki nem ellenőriz és senki nem vesz magának időt arra, hogy ezeket az adatokat megcáfolja. Nagyon furcsa, nagyon szokatlan és nagyon beteges jelenség ám ez. Jól tudom, hogy régen, a régi képviselőházban, ha egy képviselő felállt és valamit ott mondott, a»kkor azt nem is merte senki kétségbe vonni, nem is mert volna senki arra gondolni, hogy nem igaz az, amit az a képviselő mond. (Kállay Tamás: Az régen volt!) Ma lassanként ott tartunk, hogy egyenesen forditott helyzet áll elő, hogy attól kell tartani, hogy véletlenül igazat fog mondani. (Lendvai István: A vörösöknél ne tarts attól!) Épen ezért nagyon jó lenne, ha a képviselő urak főként a szociáldemokrata pártról — mert első sorban azoknak szól ez — revizió alá vennék ezirányu magatartásukat és meggondolnák, nem lenne-e jobb az igazmondás szerepét vállalni, mert ha tovább is igy fogják csinálni, mi minden adatot meg fogunk tudni cáfolni és ha minden adatról ki tudjuk majd hamarosan mutatni, hogy az vaslótlan, akkor önöket senki nem fogja komolyan venni. (Propper Sándor: Szabó Jóska, az igazmondó! — Haller József: Amint a példa mutatja, inkább igazmondó, mint az, akiről beszél! — Propper Sándor: Várja meg, mig szóhoz kerül! — Zaj.) A t. képviselő urnák ezt az előbb emiitett adatomat nem les

z módjában megcáfolni. (Zaj a balközépen és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Lendvai István és Propper Sándor I évi október hó 22-én, szerdán. képviselő urakat kérem, ne méltóztassanak párbeszédeket folytatni? Szabó József: Ha a képvsielő urat érdekli a dolog, rendelkezésére áll a Liber tanácsnok aláirásával ellátott hivatalos jelentés és ebből megállapíthatja, hogy melyik igaz: az én kijelentésem, vagy pedig Malasits képviselő ur kijelentése. Azt hiszem, kimutattam, hogy milyen tárgyilagosan gyakorolják az urak itt a kritikát. De viszont ezt csak azért teszik, hogy magukat népszerűvé tegyék künn az egyszerű emberek előtt és azután a választások során uralomra kerüljenek. Meggyőződésem, hogy ha uralomra kerülnének még egyszer, ugyanazt csinálnák újra, amit csináltak a múltban, amiről voltam bátor az imént szólani. (Propper Sándor: Semmiesetre sem azt, amit Woliï csinál! — Buday Dezső: Arra nem is képesek! Ahhoz tehetség kell! — Zaj.) Épen azért, mert ez a meggyőződésem — még pedig azt hiszem nemcsak nekem —, hogy ha a szociáldemokrata párt még egyszer uralomra jönne, akkor megismétlődnének az 1918. és 1919. évi események, nekünk, akik ezeknek az eseményeknek csak áldozatai és mártírjai voltunk, nekünk, akik ennek a nemzetnek hűséges fiai vagyunk és akarunk tovább is lenni, minden erőnkkel oda kell hatnunk, hogy ezek meg ne ismétlődjenek mégegyszer. Minden intézkedésnek olyannak kell tehát lennie, hogy a szociáldemokrata párt épen az előbb emiitett okok miatt sem a fővárosban, sem pedig az országban vezető szerepre, uralomra ne jusson. Meg kell óvni ettől a veszedelemtől a főváros közönségét, de az ország közönségét is, mert az a felfogásom, hogyha ez a veszedelem erőre kapna a fővárosban, amely Magyarországnak egy hetedrészét teszi ki, akkor ez nagyon hamar átterjedne az egész országra és akkor azután késő volna a bánat, később bánnók meg a dolgot, mint ahogy megbántuk a múltban. Épen azért, hogy ne legyen késő a bánat, minden erővel és eszközzel meg kell ezt akadályozni. A törvényjavaslatban nem találok elég garanciát arra, hogy ettől a veszedelemtől a fővárost tényleg meg tudjuk óvni. Dacára annak, hogy nem látok abban elég garanciát, a törvényjavaslatot általánosságban és részletes tárgyalás alapjául ellenzéki voltom ellenére is megszavazom (Helyeslés a balközépen.), mert a keresztény gazdasági párttal mi, keresztényszocialisták szövetséget kötöttünk (Éljenzés a balközépen.), még pedig atekintetben, hogyha szó lesz világnézeti kérdésekről, olyan kérdésekről, amelyek a mi programpontjainkkal azonosak, akkor mi, keresztényszocialisták, együtt fogunk működni velük. Egyébként a kormánnyal szemben is áll ez a megállapítás, hogy amennyiben olyan javaslattal jön a kormány, amely a mi szempontjainknak megfelel, mi, keresztényszocialisták, elenzéki voltunk mellett sem fogjuk restelni azt megszavazai. (Helyeslés jobbfelöl.) Erre való tekintettel ezt a törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául abban a reményben, hogy ezek a módosítások is elfogadtatnak — de csak abban a reményben — elfogadjuk. Azért az volna kívánatos, hogy a belügyminister ur tekintsen el azoktól a kívánságoktól, amelyeket ugy tudom, kisebbségi véleményként akar a törvényjavaslatban elfogadtatni. így nagyon kívánatos lenne, ha megmaradna a törvényjavaslatban a tíz közigazgatás' kerület beosztása. (Ugy van ! a középen.)