Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.

Ülésnapok - 1922-323

318 A nemzetgyűlés 323. ülése 1924. VIII. ker. menhely bevétele volt 95.000 K, a ki­dása: pedig 395.000 K. Az összes bevételek a men­helyek után 1921-ben kitettek 552.856 K-t, a ki­adások pedig 1,388.372 K-t". Ezt az adatot tehát nem használhatta fel a képviselő ur. Vájjon melyik adatot használta fel? A jelentés a többi évekről is megemlékezik, ez azonban még nem került nyilvánosságra. Azt mondja a jelentés (olvassa): „A men­helyek kiadásai tehát az 1921. évi szárszámadás szerint csaknem háromszorosan haladják meg a bevételeket. A menhelyek bevételei és ki­adásai az 1924. évi költségvetés szerint — ame­lyet mi szavaztunk meg a törvényhatósági köz­gyűlésen és ezért főképen ez érdekel bennün­ket —, amelyhez az intézetek az adatokat még egy évvel ezelőtt szolgáltatták, a következők : a II. ker menhely bevétele 8,180.000 K, kiadása 43,092.000 K. Méltóztatnak látni 8 millió bevé­tétellel szemben 43 millió a kiadás! (Lendvaí István: Vörös igazmondás!) A VI. ker. men­helyben a bevétel — kerek számokat mondok — 16 és fél millió, a kiadás 81 és fél millió korona. (Buday Dezső: Több mint a tízszerese!) A VII. ker. menhely bevétele 5.5 millió, kiadása 35.5 millió. (Buday Dezső: A hétszerese!) A VIII. ker. menhely bevétele 6,800.000 korona, kiadása 83.5 millió korona. (Buday Dezső: Több mint a tizszerese !) Az összes menhelyek bevétele 37,380.000 korona, kiadása 243,930.000 korona. (Buday Dezső: A nyolcszorosa! — Lendvai Ist­ván: És a vörös hazugság százszoros!) Ez nem cáfolható meg, mert ezek hiteles adatok. De mi történt? A lényeges az, hogy a Nép­szava másnap hozta, hogy a Lázárok Lázárjá­tól behajtották az utolsó fillérig ezeket sai súlyos adókat, a Gellért szállodára pedig az adófizetők fillérjeiből fizettek rá. Ha ilyen igazmondással állunk szemben, akkor a védekezés ugyan nem nehéz, de igazán nehéz a vitatkozás, mert vé­letlen, hogy ezt az egy adatot ellenőriztem a képviselő ur beszédéből. Mennyi beszéd hang­zik azonban el, amelyet ellenőrizni senki nem hajlandó, amelyet senki nem ellenőriz és senki nem vesz magának időt arra, hogy ezeket az adatokat megcáfolja. Nagyon furcsa, nagyon szokatlan és nagyon beteges jelenség ám ez. Jól tudom, hogy régen, a régi képviselőházban, ha egy képviselő felállt és valamit ott mondott, a»kkor azt nem is merte senki kétségbe vonni, nem is mert volna senki arra gondolni, hogy nem igaz az, amit az a képviselő mond. (Kállay Tamás: Az régen volt!) Ma lassanként ott tartunk, hogy egyenesen forditott helyzet áll elő, hogy attól kell tartani, hogy véletlenül igazat fog mondani. (Lendvai István: A vörö­söknél ne tarts attól!) Épen ezért nagyon jó lenne, ha a képviselő urak főként a szociál­demokrata pártról — mert első sorban azoknak szól ez — revizió alá vennék ezirányu maga­tartásukat és meggondolnák, nem lenne-e jobb az igazmondás szerepét vállalni, mert ha tovább is igy fogják csinálni, mi minden adatot meg fogunk tudni cáfolni és ha minden adatról ki tudjuk majd hamarosan mutatni, hogy az vas­lótlan, akkor önöket senki nem fogja komolyan venni. (Propper Sándor: Szabó Jóska, az igaz­mondó! — Haller József: Amint a példa mu­tatja, inkább igazmondó, mint az, akiről beszél! — Propper Sándor: Várja meg, mig szóhoz ke­rül! — Zaj.) A t. képviselő urnák ezt az előbb emiitett adatomat nem les z módjában megcá­folni. (Zaj a balközépen és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Lendvai István és Propper Sándor I évi október hó 22-én, szerdán. képviselő urakat kérem, ne méltóztassanak pár­beszédeket folytatni? Szabó József: Ha a képvsielő urat érdekli a dolog, rendelkezésére áll a Liber tanácsnok aláirásával ellátott hivatalos jelentés és ebből megállapíthatja, hogy melyik igaz: az én ki­jelentésem, vagy pedig Malasits képviselő ur kijelentése. Azt hiszem, kimutattam, hogy milyen tár­gyilagosan gyakorolják az urak itt a kritikát. De viszont ezt csak azért teszik, hogy magukat népszerűvé tegyék künn az egyszerű emberek előtt és azután a választások során uralomra kerüljenek. Meggyőződésem, hogy ha uralomra kerülnének még egyszer, ugyanazt csinálnák újra, amit csináltak a múltban, amiről voltam bátor az imént szólani. (Propper Sándor: Sem­miesetre sem azt, amit Woliï csinál! — Buday Dezső: Arra nem is képesek! Ahhoz tehetség kell! — Zaj.) Épen azért, mert ez a meggyőződésem — még pedig azt hiszem nemcsak nekem —, hogy ha a szociáldemokrata párt még egyszer ura­lomra jönne, akkor megismétlődnének az 1918. és 1919. évi események, nekünk, akik ezeknek az eseményeknek csak áldozatai és mártírjai voltunk, nekünk, akik ennek a nemzetnek hű­séges fiai vagyunk és akarunk tovább is lenni, minden erőnkkel oda kell hatnunk, hogy ezek meg ne ismétlődjenek mégegyszer. Minden in­tézkedésnek olyannak kell tehát lennie, hogy a szociáldemokrata párt épen az előbb emiitett okok miatt sem a fővárosban, sem pedig az országban vezető szerepre, uralomra ne jusson. Meg kell óvni ettől a veszedelemtől a főváros közönségét, de az ország közönségét is, mert az a felfogásom, hogyha ez a veszedelem erőre kapna a fővárosban, amely Magyarországnak egy hetedrészét teszi ki, akkor ez nagyon ha­mar átterjedne az egész országra és akkor az­után késő volna a bánat, később bánnók meg a dolgot, mint ahogy megbántuk a múltban. Épen azért, hogy ne legyen késő a bánat, min­den erővel és eszközzel meg kell ezt akadá­lyozni. A törvényjavaslatban nem találok elég ga­ranciát arra, hogy ettől a veszedelemtől a fő­várost tényleg meg tudjuk óvni. Dacára an­nak, hogy nem látok abban elég garanciát, a törvényjavaslatot általánosságban és részletes tárgyalás alapjául ellenzéki voltom ellenére is megszavazom (Helyeslés a balközépen.), mert a keresztény gazdasági párttal mi, keresztény­szocialisták szövetséget kötöttünk (Éljenzés a balközépen.), még pedig atekintetben, hogyha szó lesz világnézeti kérdésekről, olyan kérdé­sekről, amelyek a mi programpontjainkkal azonosak, akkor mi, keresztényszocialisták, együtt fogunk működni velük. Egyébként a kormánnyal szemben is áll ez a megállapítás, hogy amennyiben olyan javaslattal jön a kor­mány, amely a mi szempontjainknak megfelel, mi, keresztényszocialisták, elenzéki voltunk mellett sem fogjuk restelni azt megszavazai. (Helyeslés jobbfelöl.) Erre való tekintettel ezt a törvényjavasla­tot általánosságban, a részletes tárgyalás alap­jául abban a reményben, hogy ezek a módosí­tások is elfogadtatnak — de csak abban a re­ményben — elfogadjuk. Azért az volna kívá­natos, hogy a belügyminister ur tekintsen el azoktól a kívánságoktól, amelyeket ugy tudom, kisebbségi véleményként akar a törvényjavas­latban elfogadtatni. így nagyon kívánatos lenne, ha megma­radna a törvényjavaslatban a tíz közigazgatás' kerület beosztása. (Ugy van ! a középen.)

Next

/
Thumbnails
Contents