Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.

Ülésnapok - 1922-323

A nemzetgyűlés 323. ülése 1924. évi október hó 22-én, szerdám 319 Semmi szükség nincs arra, hogy ezt megváltoztassuk, semmi szükség nincs a huszonkét vá- : lasztókerület beosztására. Nincs szükség rá, de nem is helyes. Miért? Azért, mert a fővárosi törvényhatóságról van szó, fővárosi törvényhatósági bizottsági tagokról, bizottsági tagokról, akik kötelesek a kerület polgárságával együtt élni, akik kötelesek a kapcsot a főváros polgársága között fentartani. Hol van erre a gócpont egy kerületben? Nincsen másutt, mint csak az elöljáróságban, az elöljáróság a kerület központja úgyszólván. Ha már most a belügyminister ur huszonkét kerületet fog felállitani és a kerületeket i*gy elosztják, meg fog történni, hogy például az én választókerületemben, amelyet a múlt ciklusban képviseltem, a huszonkét választókerületi beosztás mellett a VII. közigazgatási kerület polgárai a X. kerületben szavaznak és választanak törvényhatósági bizottsági tagot. Még egy hátránya is lesz ennek: nem tudom, hogy a belügyminister ur számolt-e ezzel: Mi lesz a kerületi választmányokkal? Hát a kerületi választmányokat is ugy akarják^ megválasztani, hogy egy idegen közigazgatási kerület választja a másifc kerület választmányát? Ez nem lehet helyes, mert ennek az az alapfeltótele, hogy a választmányt maga a közigazgatási kerület választja meg. Ott. ahol a közigazgatási kerületet bontják három részre, csak lehet megoldást találni ugy. hogy elosztják három részre a mandátumokat és ez a három részben megválasztott bizottság együttműködik az elöljáróságokkal; de ahol egyik közigazgatási kerület érinti a másikat, ott a központi választmányt nem tudják megválasztani anélkül, hogy egy másik közigazgatási kerület polgárai ne gyakoroljanak jogot egy szomszéd közigazgatási kerületben. Már most ugyanez a, felfogásom a kinevezett tagokra is. A t. képviselő urak itt azt kívánták, hogy a kinevezettek közé vegyék be a szakszervezeti tanács delegáltját is. Én kijelentem, hogy semmi kifogásom nincs ez ellen, tessék ezt elhatározni, fogadja el a belügyminister ur, én megszavazom az eziránti javaslatot, ha azt a szociáldemokrata t. képviselő urak előterjesztik; tessék a szakszervezeti tanácsnak is nyújtani képviseletet hivatalosan. De mérjünk egyenlő mértékkel. Ha szociáldemokrata szakszervezeti tanács is kap képviseletet, akkor méltányos és jogos, hogy megadják a keresztény szakszervezeti tanácsnak is ezt a képviseleti jogot. Ha igy szavazná meg a t. Nemzetgyűlés, én elfogadnám a szakszervezeti tanács képviseletét is. T. Nemzetgyűlés! Vita tárgyává tétetett a törvényjavaslatnak a plakáttilalomra vonatkozó része is. Petrovácz képviselő ur már foglalkozott ezzel a kérdéssel és én magam is csodálkozom azon, hogy vannak pártok, és főleg a szociáldemokrata munkáspárt az, amely kifogás tárgyává teszi a, javaslatnak ezt a részét. Hát, tagadhatatlan dolog, hogy a plakát nem egyéb, mint pénzkérdés. Amelyik párínak sok pénze van, az sok plakáttal tud operálni, az jobban tudja a maga számára megcsinálni a közvéleményt, mint az, amelynek nincs pénze; már pedig nem bizonyos, hogy annak a pártnak van igaza, amelynek sok pénze van és nem bizonyos, hogy annak az uralomrajutása a kívánatos. A képviselő urak, főleg Pikier képviselő ur, foglalkoztak ezzel a kérdéssel és be akarták bizonyítani, hogy a szociáldemokraták az erre szükséges pénzt a munkásoktól kapják. Nem az | a kérdés most, hogy honnan kapják a pénzt, mii lyen forrásból meritik ezt a segitséget, hanem az a lényeges, hogy itt nem az igazság, hanem csak a pénz győzhet. Már pedig a cél az, hogy ' a közvélemény kialakuljon s az volna kivánatos, hogy a pártok egyforma eszközökkel dolgozzanak és ne az győzzön, amelyiknek sok pénze van. Különben megfordított eset is jöhet létre, mert győzhet talán a szociáldemokrata párt, viszont jöhet egy másik párt, amelyet egy bankigazgató vagy a TÉBE alakit meg és az rá fog licitálni a szociáldemokrata pártra, még több pénzt fog a választásra fordítani és a többséget megkapja, pedig nem bizonyos, hogy neki volna igaza is. A legnagyobb baj a javaslatnál az, hogy a t. kormány későn hozta ezt a javaslatot; nagy hnj, hoo-y ez ennyire megkésett. Innen-onnan egy éve, hogy a fővárosnál interregnum áll fenn. Ennek következtében ma mi a helyzet? Az, hogy a tanács közgyűlést pótló szervként szerepel. A tanács maga hozza elő a javaslatokat, maga szavazza meg azokat és maga a fellebbviteli forum is, nincs tovább; és ha valakinjek a határozat nem tetszik — nem azért hozom ezt fel, mintha érdekesnek tartanám, hanem példaként: mint a hogyan a bikaviadal kérdésében is történt —, a tanácshoz kell fellebbezni. Ugyanaz a forum dönt tehát a fellebbvitel kérdésében is, amely az ítéletet meghozza; ugyanez a forum a saját maga bírálója, ellenőrzője is. Szabad-e ilyen milliós fővárosban megengedni, hogy egy éven keresztül ellenőrzés nélkül, autonómia nélkül, közgyűlés nélkül vezethessék a főváros ügyeit? Egy nagy mulasztás történt a kormány részéről. A kormánynak ezt a javaslatot már régen be kellett volna terjesztenie, akkor amikor még a törvényhatóság együtt volt és gondoskodnia kellett volna arról, hogy ez a törvénytelen állapot a fővárosban be ne következzék. Ezért a kormány felelős. De ha a kormány nem tudta ezt a törvényjavaslatot beterjeszteni kellő időben, ha nem tudta biztositani azt, hogy ez a törvénytelen állapot ne következzék be, akkor kellett volna annyi bátorságnak lennie, hogy a törvényhatósági tagok mandátumait hosszabbítsa meg csak azért, hogy ez a törvénytelen állapot ne következzék be. De ehhez a kormánynak nem volt bátorsága, mert állandóan a liberális és szociáldemokrata befolyás alatt állt, nem mert ezzel a befolyással szembehelyezkedni, engedett ennek és inkább választotta a törvénytelen helyzetet, választotta a maiit. Ez nagy hiba volt, mert ezzel a fővárosnak óriási károkat okozott, ez a fővárosnak nem előnyére, hanem sok tekintetben hátrányára volt. Épen ezeknek a hibáknak konsta tálasával teljes tisztelettel kérem a belügyminister urat., engedje át a nemzetgyűlésnek a javaslatot csak ugy, mint ahogyan az mai van és engedje, hogy a kormányzópárt tagjai a saját lelkiismeretük szerint szavazzanak, ne tegye ezt pártkérdéssé, hanem tegye lehetővé, hogy ki-ki a meggyőződése szerint adja le szavazatát, és akkor hiszem, hogy ezek a felfogások tényleg kielégítést is fognak találni. A törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfoga?dom. (Élénk helyeslés és taps balfelöl, középen és jobbfelől.) Elnök: Eassay Károly képviselő ur a házszabályok 215. §-ának a) alapján személyes kérdésben kért szót. (Halljuk! jobbközépen.) Rassay Károly: T. Nemzetgyűlés! Távolié-