Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.
Ülésnapok - 1922-323
A nemzetgyűlés 323. ülése 1924. Lajos: Csak aztán jól olvassa! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Bocsánatot kérek, annyira még nem tanultam a szociáldemokrata képviselő uraktól, hogy az újságból is mást olvassak ki, mint ami bele van irva. (Derültség jobfelől. — Lendvai István: Ök mindig mást irnak, mint ami történik!) A Népszava október 15-iki számában a következőket irja „Ha a munkás nagyobb falat kenyeret akar" cím alatt (olvassa); „A gyár műszerészei — tehát nem a gyár munkásai, hanem a műszerészek — megunták már ezt a rendszert — t. i. az olcsó munkabéreket — és szeptember 25-ikén mintegy 25-en erélyesen követelték alacsony béreik felemelését és miután a gyár igazgatósága ezt megtagadta, kikérték munkakönyveiket és arra törekedtek, hogy másutt találják meg boldogulásukat. Néhány nappal később a gyárigazgatóság a szerszámkészitők műhelyben — méltóztatik tehát látni: nem a műszerészüzemben — egy teljesen szakképzetlen egyént alkalmazott szakmunka végzésére, ami ellen a szerszámkészitők tiltakoztak, mert ez ujabb kísérlet akart lenni a munkabérek alásüllyesztésére. (Kabók Lajos: Nem igy történt az eset!) Követelték tehát az illető elbocsátását és miután a gyárigazgatóság ezt megtagadta, az összes szerszámkészitők szabályszerűen kiléptek a gyárból". Ezek után október 1-ón a gyár összes munkásait kizártak a munkából. Méltóztatik tehát látni, hogy ugy van, ahogy én mondom (Kabók Lajos: Nem ugy van!), hogy igenis, a műszerészmunkások léptek sztrájkba és a szerszámkészítő műhely munkásai dolgoztak. Ezek azonban nem akartak dolgozni egy munkással együtt — ezt a- Népszava állapítja meg — azért, mert az ő felfogásuk szerint ez szakképzetlen ember. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Kérdezem a t. képviselő urat, talán ehhez joguk van önöknekf Joguk van önöknek megállapitani, hogy az a munkás szakképzett-e vagy nem és ha nem olyan szakképzett, amilyent ők kivannak, akkor joguk van őt terrorizálni és kibojkottálni a műhelyből'? Ha jó a munkaadónak az a munkás, akkor miért nem jó a munkásoknak? És hol tanulja meg a mesterségét, ha nem a műhelyben, a jobbna képzett munkások között? De a valóság az, hogy ez elsőrangú szakember volt a gyárigazgatóság jelentése szerint is, és nem ez volt azl oka annak, hogy nem akartak vele dolgozni, hanem az, hogy nem akart belépni a szociáldemokrata szakszervezetbe. Ezek után van egy komoly és tiszteletteljes kérésem a t. kormányhoz és a t. nemzetgyűléshez is. A legutóbb a soproni bányászati és erdészeti főiskola hallgatóival kapcsolatban, amikor azok két zsidó hallgatóval nem akartak együtt tanulni, a kormány — és újból nyíltan kijelentem: egész helyesen — erélyesen megvédte a tanszabadságot és igyekezett ott a rendet helyreállítani. (Haller József: A munkaszabadságot is védje meg!) Nagyon helyes volt a kormánynak ez az intézkedése, mert ebben az országban önbíráskodásra senkinek sincs joga. (Propper Sándor: Csak az ébredőknek!) Senkinek sincs joga a törvényeket saját szájaize szerint magyarázni és a törvényeket saját szájaize szerint végrehajtani. (Patacsi Dénes: Ehhez szóljon Kupert!) De ha ez helyes, ha meg kell védeni a tanszabadságot, kérdezem a t. kormányt: nem találhatna-e módot arra, hogy a munkaszabadságot is megvédelmezze? (Igaz! Ugy van! jobbfelöl és a középen.) Nincs-e módja arra, hogy évi október hó 22-én, szerdán. . 315 az egyszerű munkásembereknek lehetővé tétessék a mostani nehéz viszonyok között, hogy legalább a kenyerüket tisztességesen, nyugodtan, békésen megkereshessék? (Ugy van! a középen.) Hát szabad-e embereket üldözni azért, mert elveik nem azonosak a szociáldemokratákéval? (Kabók Lajos: Azért nem is üldözik!) Ha a kormány talál módot arra, hogy a tanszabadságot megvédelmezze, akkor kérem a t. Nemzetgyűlést és a kormányt: találjon módot arra is, hogy a munkaszabadságot is megvédelmezze. Van erre mód; méltóztassék csak törvényjavaslatot beterjeszteni a munkavédelemről. (Helyeslés a középen.) Méltóztassék beterjeszteni olyan törvényjavaslatot — mint pl. Csehszlovákiában, a terrortörvényhez hasonlót —, amely megakadályoz és megtilt minden terrorisztikus fellépést és szigorúan, súlyosan bünteti azokat, akik másokat muiikaszabadságukban akadályoznak. (Zaj a balközépen. — Haller József: Anyagilag felelőssé teszi a szakszervezeteket!) T. Nemzetgyűlés! Amilyen alaptalan a gyűlölködés vádja, époly alaptalan maga a rombolás vádja is. Ezzel neim is kellene foglalkoznom; szinte szomorúnak találom, hogy itt a nemzetgyűlésen, komoly emberek előtt bizonyitaiiom kelljen azt, hogy ai Keresztény Községi Párt a kommün bukása után nem rombolt, hanem pusztított. Ezt nem kell bizonyítanom. Tessék csak kimenni az életbe, tessék csak intézeteinket megvizsgálni; tessék megnézni a főváros minden ágát és hamarosan meg méltóztatnak látni azt az óriási különbséget, amely a mai és aa akkori állapot között van, amikor, a Keresztény Községi Párt a főváros vezetését átvette. Méltóztassék látogatást tenni a kórházaknál és méltóztassék visszaemlékezni azokra az állapotokra, amelyek a kórházakban voltak akkor, amikor a Keresztény Községi Párt az uralmat átvette. Óriási különbséget fognak látni az urak; meg fogják állapítani, hogy kórházaink a békebeli nivóra vannak visszaállítva. (Ugy van! a középen.) Igenis, a rend, tisztaság, a gyógyítás módja mind annyira előrehaladt, hogy hála Istennek, azt mondhatjuk, hogy kórházaink békebeli nivón állanak. (Ugy van! a középen.) Hol van itt a rombolás, t. Nemzetgyűlés? Vagy nézzük meg a sokat hangoztatott iskolák kérdését. Én jól emlékszem arra és bizonyára ia,z urak is jól emlékeznek rá, hogy mikor a Keresztény Községi Párt vette át az uralmat, az iskolákban nem tanulás volt, hanem állandó szénszünet; a gyermekeket különböző címeken hivták egybe, de az iskolában tanítás igazán nem volt. Méltóztassék ma megnézni az iskolákat: hasonlítóé a mai állapot az akkorihoz, vagy nem? Óriási haladás van az akkori állapotokhoz! képest. Ezt a haladást, elfogulatlanul, jóhiszemüleg szabad-e rombolásnak minősíteni? De itt van — erről nekem nem kell beszélnem, erre Bttday képviselő ur hivatottabb s ő beszélt is már erről — a közlekedés kérdése. Bocsánatot kérek, nem kell szakembernek lenni, nem kell a Városi Vasutak igazgatóságában lennie annak (Ugy van! a középen. — Zaj balfelől.), aki meg akarja állapítani, hogy a főváros közlekedése össze sem hasonlítható az 1918-as, az 1919-es, a kommün utáni idők, tehát a mostani vezetőség előtti idők közlekedési viszonyaival. Hiszen emlékszünk még a törött « ablakokra. Nem lehetett a kocsiban bent ülni, NAPLÖ XXVI. is
