Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.

Ülésnapok - 1922-323

316 A nemzetgyűlés 323. ülésé 192 mert az ember kitette magát annak, hogy utána mindjárt kórházba mehet. Ha emlékszünk azokra az emberekből álló hatalmas szőlőfürtökre, amelyek a lépcsőkön lógtak, ha figyelembe vesszük azt az óriási munkát, amely a fővárosban folyik — azt lehet mondani, egyedül itt van komoly beruházás; átcserélték az alapépítményt, felsővezetékre rendezték be az egész vonalat —, erre csak nem lehet azt mondani, hogy rombolási Vájjon az az idő, amikor Weltner Jenő — ne méltóztassék megint letagadni, mert hiszen mindenki tudja, hogy a forradalom első idejétől kezdve, tehát az összeomlás óta, 1918-tól Weltner Jenő, Weltner Jakab öccse volt a villamos igazgatója... (Rothenstein Mór: Tévedés! Nem is rokona! — Lendvai István: Ő Weltnerék dolgában jártas!) De az bizonyos, hogy Weltner Jenő és bizonyos, hogy elvtársa. (Zaj.) Vájjon Weltner Jenő idején ezek az állapotok rózsásak voltaki (Lendvai István: Vörösek voltak, de rózsásak nem!) Szabad erre elfogulatlanul azt állitani, hogy rombolási Nem az igazi épités, nem az igazi komoly munkának eredménye az, amit ma látunk! Egyszer már közbeszólás formájában szóvátettem, hogy amikor az urak állandóan a városi villamosról beszélnek, amikor mindig Wolffékról és Budayékról irnak . . . (Zaj a középen. — Kassay Károly: Mennyibe kerültek a kommunikékl Arról beszéljen, igazgató ur! — Buday Dezső: A szabadjegyek mennyibe kerültek 1 — Nagy zaj. —- Hegedűs György: Az a fontos, javult-e a helyzet, vagy nemi) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Hegedűs György: Itt a nyers számok döntik el a kérdést!) Szabó József: ... ezek az urak egyszer sem tették szóvá, az összes lapokban egyetlenegyszer sem olvastam közleményt arról, hogy a Hév-nél milyenek az állapotok. Pedig tessék csak összehasonlítani a Hév-vasutak közlekedését a budapesti városi vasúttal. (Buday Dezső: Sokkal drágább!) Igen, sokkal drágább és láthatják, hogy a kocsipark, a berendezés milyen rossz, piszkos és elhanyagolt. Pedig szociális szempontból nagyobb jelentőségű a Hévvasut, mert Budapest környékén csupa egyszerű, szegény kisember lakik, munkásemberek ezrei; ha tehát indokolt, hogy tényleg olcsó legyen a tarifa, akkor elsősorban indokolt volna a Hév-vasutak tarifájának leszállítása. Ha indokolt, hogy ia villamos vasúti közlekedést kritika tárgyává teszik, akkor elsősorban kritika tárgyává kell tenni azt, ami a Hév-vasutnál van. Miért nem kritizálják ezt az urak? Miért nem teszik szóvá és miért nem irnak erről a lapok! Tetszik tudni, miért! Azért, mert ezt a vasutat Bódy igazgatja» nem Wolff, nem Buday és nem a többi keresztény politikus, hanem Bódy, a volt alpolgármester. (Buday Dezső: Sándor Pál, nem pedig Bódy! Bódy csak firma! — Lendvai István: Vörös bódítás!) Ez is csak azt bizonyítja, hogy az urak kritikájukban elfogultak és messze vannak a tárgyilagosságtól. így beszélnek a köztisztaságról is. Az egyik képviselő ur nagyon helyesen kifogásolta — nyiltan is magamévá teszem és helyeseltem is neki —, hogy Angyalföldön és a perifériákon a tisztaság nem olyan, mint a város belső részén. A locsolásról megfeledkeznek, a tisztaságot nem tartják meg az uccákon. Ez nagy hiba, de bocsánatot kérek, megint nem lehet azt mondani, hogy ez rombolás, mert ha megnézzük ma a főváros uccáit és összehasonlitjuk azzal az l. évi október hó 22-én, szerdán. idővel, amikor a kritikusok voltak hatalmon, akkor megint nagy differenciát látok, s ez a differencia a mi javunkra van. Emlékezzünk csak arra, hogy milyenek voltak a parkok. Kérdezem, hol vannak a főváros fái? Bocsánatot kérek, hiszen az elvtársak vezetésével vagdalták ki a főváros fáit; épen az ő uralmuk alatt történt meg, hogy tönkretették az összes parkokat, amelyeket most lassanként, nagy áldozatok árán a főváros vezetősége állit helyre, épen a főváros lakosságának és főképen a szegény emberek érdekében. (Buday Dezső: Tárgyilagos megállapítás ! ) T. Nemzetgyűlés! Mi. keresztény községi pártiak, akik a törvényhatóságnak tagjai voltunk, mindent elkövettünk, hogy azt, amit a vörösök, a szociáldemokrácia, és hogy tárgyilagos legyek, a háború lerombolt és elpusztított, újra felépítsük. Óriási munka volt ez, nagy áldozatokat és időt is igényelt; annyit, amenynyit lehetett, építettünk, annyit, amennyit javitani lehetett, javítottunk, és aki igazságos akar lenni, rombolással nem vádolhatja a keresztény vezetőséget. Többet nem építhettünk, mint amennyit épitettünk az anyagiak miatt, de meg az idő hiánya miatt sem. De érdekes (Rothenstein Mór: Nagyon érdekes! — Lendvai István: Kellemetlenül érdekes, ugy-e!), hogy azt a munkát, amely — amint az előbb emiitettekből is bebizonyosodik — tagadhatlanul komoly építő munka volt, mégis kritika tárgyává teszik. Pedig a régebbi polgármester, kiről beszédem során már ismételten nyilatkoztam, Bódy alpolgármester, 1917-ben, amikor polgármesteri székfoglalóját tartotta, kinyilatkoztatta, hogy szociális téren ujabb alkotásokról hosszú időre le kell mondani. Minden igyekezetünkkel a gazdaságilag leromlott főváros talpraállitására kell törekednünk és csupán a régi szociális intézmények további működését kell biztosi tanunk. „Hol voltunk pedig akkor még — ezt nem Bódy mondja, hanem az ügyosztály — az 1918—19-es évek rettentő katasztrófáitól! Hiszen még a legpesszimisztikusabb lélekkel sem lehetett akkor még kommunizmusra, román betörésre és Trianonra számítani". Miután méltóztanak látni, Bódy már 1917ben kijelentette, hogy építkezésekről, ujabb beruházásokról nem lehet szó, mi pedig ennek ellenére (Hegedűs György: Sokkal rosszabb helyzetben!) egy forradalom, a kommunizmus, Trianon katasztrófái után mégis épitettünk és ujakat alkottunk. Azt lehet mondani — mint az imént is megemlitetteim:—, hogy a főváros minden intézetének működése megközelíti a békebeli nivót. Amiatt is hallottunk kritikát, hogy pl. a vizet elzárják éjjel 11 órakor. Bocsánatot kérek, maga az is, hogy a t. képviselő urak konkrétumként csak ezt tudták felhozni, azt bizonyitja, hogy nincs igazuk, hanem hogy velünk van az: igazság. Hiszen az, hogy a fővárosban a vizet elzárják 11 órakor, lehet hiba, lehet rossz (Petrovácz Gyula: Takarékosságból történik), de olyan ember, mint a boldogült Kajlinger, aki hosszú éveken keresztül a vízművek vezérigazgatója volt, aki mindenki által elismert elsőrangú szakember volt, konstatálta, és javasolta a bizottságban, hogy ezt a takarékossági rendszabályt igenis életbe kell léptetni, mert, ha ezt nem tesszük meg, ő nem vállalja a felelősséget. Kérdem' az urak bármelyikétől, a kritikusoktól, hogy vájjon ebben