Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.

Ülésnapok - 1922-323

314 A nemzetgyűlés 323. ülése 1924. kik nem tetszik, munkásellenesnek minősitünk, akkor embereinket egytől-egyig ki lehet űzni, ki lehet dobni a gyárakból és meg lehet őket fosztani kenyerüktől. De ezt az elvi tételt igy felállitani nem szabad és az ilyesmit minden körülmények között meg kell torolni. (Helyeslés jobb felől és a középen.) Égy jegyzőkönyv arról tanúskodik, hogy a Hut ter és Sehrantz-féle gyárban június 2-án reggel fél 8 órakor az üzem igazgatósága ró

: széről szabályszerűen felvették a gyár kötelékébe az itt megnevezett hat munkásembert, akik munkába is állottak, 9 órakor, a tízperces reggeli-időnél a gyártelepen dolgozó szociáldemokrata munkások egybegyűltek és felszólították ezeket a keresztényszocialistákat, hogy jöjjenek hozzájuk. A gyár főbizalmija ekkor kérdőre vonta őket, hogy hogyan és honnan kerültek a gyárba. Egyhangúlag kijelentették, hogy ők a keresztényszocialista vasmunkások szakszervezetéből lettek kiközvetítve. A szociáldemokrata főbizalmi ekkor felszólította a hat keresztényszocialistát, hogy az üzemet azonnal hagyják el, mert különben nagy bajok lesznek. A keresztényszocialisták a felszólításra és ijesztgetésre nem reagáltak, a tizperces reggeliidő letelte után újból munkába állottak. A szociáldemokraták látva azt, hogy felszólitásuk I eredménytelen maradt, felvonultak az üzem vezetőségéhez, ahol a keresztényszocialisták elbocsátását követelték. Amennyiben az igazgatóság a keresztényszocialisták tovább dolgozása mellett foglalt állást, a szociáldemokraták munkásaikat leállitották és szitkozódás és köpködés közben kivonultak az üzemből azzal a kijelentéssel, hogy ők keresztényszocialistákkal nem dolgoznak együtt. (Patacsi Dénes: Ez a demokratikus polgári szabadság! — Petrováez SGyula: Ez a szeretet politikája! — Pikler Emil: Mindenki azzal dolgozik, akivel akar!) Ugy? Akkpr, ne beszéljen a képviselő ur a szabadságról. Akkor minden soproni diák azzal tanul, akivel akar, és akkor a zsidók kidóbálása az egyetemről jogos. (Derültség és taps a jobboldalon és a középen. — Patacsi Dénes: Azzal tanul mindenki, akivel akar! — Pikler Emil: Rendben van! — Elnök csenget — Pikler Emil: Saját osztályának árulójával nem dolgozik együtt!) Helyes, én ezt az elvet is elfogadom, de akkor ragaszkodom az előbbi kijelentésemhez, mert ilyenformán, ha a keresztény egyetemi hallgatók a zsidókat árulóknak fogják minősiteni, és joguk lesz ahhoz, hogy önmaguk azzá minősítsék, joguk lesz ahhoz, hogy kijelentsék, hogy nem hajlandók velük tanulni, akkor az urak hallgassanak. Ha ilyen jogrendet akarnak, akkor hallgassanak a jogrend kritikájával (F. Szabó Géza előadó: Ez gyilkos riposzt volt!), akkor minden munkás a maga birájává lesz, és minden munkás maga szabja meg magának a törvényeket ugy, amint, akarja. Itt van egy másik jegyzőkönyv is. Nem untatom tovább ezekkel a nemzetgyűlést, csak még ezt az egyet, az utolsót mutatom be. (Halljuk! Halljuk!) Az Ericson-féle gyár október 6-ikán három szerszámlakatost kért a keresztényszocialista vasmunkásszövetség munkaközvetitő hivatalától. Telefon utján és személyes tárgyalások során megállapittatott, hogy a gyár három szerszámlakatosa azért, mert az egyik szerszámlakatos nem akart a szociáldemokrata szakszervezetbe belépni, tehát mert ezt ki akarták bojkottálni, mert nem akart belépni a szociáldemokratákhoz ... (Kabók Lajos: Ez megint valótlan! Micsoda hazugságokat olvas itt fel folyton!) Majd mindjárt a l évi október hó 22-én, szerdán. Népszavából fogok idézni errevonatkozóan (Kabók Lajos: Soha!) és akkor a képviselő ur sem vonhatja kétségbe. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Majd mindjárt felolvasom, tessék egy kis türelemmel lenni. (Folytonos zaj a szélsőbaloldalon. — Viczián István: Kellemetlen talán!) Ha ez hazugság, akkor az is hazugság, amit a Népszava ir. (Folytonos zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek! A képviselő urat kérnem kell, méltóztassék a tárgyhoz szólni. A képviselő ur már hosszabb idő óta beszél olyan kérdésekről, amelyek nem tartoznak a napirenden lévő, a székesfővárosi törvényhatósági bizottság újjászervezéséről szóló törvényjavaslat tárgyához. Szabó József: Bocsánatot kérek, itt az urak óraszámra beszéltek gyűlölködésről s én mindössze tiz percig beszélek erről. Ők kritikát gyakoroltak velünk szemben és azt hiszem, hogy a nemzetgyűlés megengedi nekem, hogy röviden befejezzem erre a kérdésre vonatkozó megjegyzéseimet. (Ugy van! Ugy van! — Halljuk! jobb felől.) Azt mondja a képviselő ur, hogy ezek nem igazak. Mindjárt a jegyzőkönyv után fel fogom olvasni, hogy a Népszava mit ir erről. Amennyiben az hazugság, ami a jegyzőkönyvben van, akkor a Népszava is hazudik, ami nem az első eset volna. (Felkiállások jobb felől: Abból él! — Kabók Lajos: Kizárás volt! A kizárás után történteket irja a Népszava! Ezt tessék bevallani! Egész más eset!) Nem igaz, t. képviselő ur, mert csak egy műhelyből zárták ki a munkásokat. (Kabók Lajos: Nem ismeri az ügyet! Október 1-én az egész gyárból kizárták a munkásokat! — Patacsi Dénes: Várjon, mig magára kerül a sor! — Zaj a szélsőbaloldalon. — Esztergályos János: Ez nem levescsont, Patacsi! — Patacsi Dénes: Kissé ki kellene esztergályozni a maga agyvelejét!) Elnök: Patacsi és Esztergályos képviselő urakat kérem, méltóztassanak csendben maradni! Szabó József: A helyzet az — és ezt nem engedem elvitatni sem lármával, sem terrorizálással (Kabók Lajos: Ez az igazság!) —, hogy ebben a gyárban egy műhely munkásai tényleg ki voltak zárva, de a többi műhelyben — és abban a műhelyben is, amelyben mi a közvetitést gyakoroltuk — dolgoztak a keresztényszocialisták és a szociáldemokraták együtt. Arról van szó tehát,hogy mikor a szociáldemokraták ebben a műhelyben egy keresztényszocialistát, aki nem akart belépni a szociáldemokratákhoz, bojkottálni akarták, az igazgatóság azonban nem engedett ennek a bojkottnak, akkor a keresztényszocialistákhoz fordultak és a keresztényszocialisták egészen természetesen megvédve saját münkástársaikat, ezeknek a szociáldemokratáknak helyébe is közvetítettek keresztényszocialista munkásokat. (Lendvai István: Ezért kellene törvény a munka szabadságáról.) Ekkor azután a szociáldemokraták megengedték maguknak azt, hogy ezek közül egy Jak opovies Antal nevű embert véresre verjenek. (Lendvai István: Ez nem atrocitás, ugye!) Össze-vissza verték, ugy, hogy az illető munkás kénytelen volt hosszabb ideig távolmaradni [munkája folytatásától. A jegyzőkönyvet moíst már csak azért nem olvasom fel, mert a lényegét már elmondtam. Maga a jegyzőkönyv mindenkinek rendelkezésére áll, bárki meggyőződhetik róla, hogy szószerint igy történt. De nézzük meg, hogy ezzel az üggyel kapcsolatosan mit irt a Népszava. (Lendvai István: Halljuk az objektiv sajtót! — Kabók