Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.

Ülésnapok - 1922-323

312 À nemzetgyűlés 323. ülése 1924, tikát, mint amilyent a kormány csinál, miért hibáztatjuk mégis épen a Keresztény Községi Pártot, miért kifogásoljuk ezt nála, miért vonjuk őt felelősségre s miért mondjuk, hogy a drágaságért és mindenért maga a Keresztény Községi Párt a felelős 1 Ez is bizonyitja, hogy az ilyen kritika tendenciózus, rosszakaratú, hogy kifelé szól, főkép az egyszerű, tudatlan emberek felé, akik nem látnak messzebb, akik a nyomtatott betűt készpénznek és szentírásnak veszik és olvasván azt, el is fogadják készpénznek. Ez azonban nem politikai tisztesség (Igaz! Ugy van! a középen és jobbfelöl.), egyáltalában nem elfogadható tárgyilagosság, mert hiszen az urak is kerülhetnek hasonló helyzetbe s akkor bizony rossz néven vennék, ha mi illetnénk önöket ilyen kritikával. Kassay képviselő ur ezenkívül azután sokkal többet nem is mondott a főváros politikájáról, csak egyet: azt kivánta., hogy mi, akik a „keresztény" szóval is nevezzük politikai pártállásunkat — én mindig beleveszem ebbe magamat is, mert én keresztényszocialista vagyok —, mondjunk le erről, mondjunk le a világnézeti kérdésről, mert ilyen nincs. Hát a képviselő ur ne kivánja, hogy mondjunkle keresztény pártállásunkról akkor, amikor épen a keresztény politikai pártoknak köpönyege alatt jutott politikai szerephez a képviselő ur is. (Horváth Zoltán: Jóhiszeműen ment oda, de meggyőződött róla, hogy tényleg csak köpönyeg volt!) A t. képviselő ur ne kivánja, hogy erről részletesen beszéljek, mert én Kassay képviselő ur egész politikai pályafutását meg tudnám rajzolni és akkor hamarosan rájönnénk arra, hogy a képviselő ur már akkor is, mikor a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja-nak * tagja volt, nagyon ingadozott. Emlékezem arra a bizonyos intézőtanácsi ülésre, amely a Wenckheim-palotában folyt le ; emlékszem, hogy amikor az intézőtanács bent ülésezett a tanácsteremben, Kassay képviselő ur kivül palotaforradalmat csinált. Akkor fel is kellett függeszteni a tanács ülését, és csak amikor Huszár Károly akkori dezignált ministerelnök kiment s megnyugtatta, hogy: légy nyugodt, barátom, te leszel az igazságügyi államtitkár — csak akkor csillapodott le a palotaforradalom. (Huszár Károly fejét csóválja. — Horváth Zoltán: Az alelnök tiltakozik ez ellen!) Nagyon csodálkozom, hogy tiltakozik ellene, mert ő ezt nekeim néhányszor mondotta, s annak idején jó néhányszor a pártban is pertraktálta. De nem is lényeges, hogy Huszár Károly képviselő ur e tekintetben vesz-e ntagának annyi bátorságot, hogy vállalja ezt vagy nem, mert a lényeg az, hogy annak idején tényleg ez volt a szerepe Rassaynak és azért lett csak igazságügyi államtitkár, mert őt találták a legmegbizhatóbbnak, hogy Bárezy Istvánnak az igazságügymini steriumb an ellenőrzője legyen. (Horváth Zoltán: Ő komolyan fogta fel a kereszténységet !) így állván tehát a dolog, Kassay képviselő ur ne adjon nekünk olyan tanácsokat, hogy mondjunk le a keresztény politikáról, világnézeti politikánkról, mert mi is, igenis, nagyon komolyan, f halálos komolysággal vesszük a kereszténységet és magát a világnézeti kérdést is. (ügy van! a balközépen.) Az igen t. képviselő urak, azzal kapcsolatban, hogy a Keresztény Községi Párt politikáját kritika tárgyává teszik, felszólalásukban folyton Kecskemétet, Orgoványt meg Siófokot emlegetik. Bocsánatot kérek, erről én, ki a Keresztény Községi Pártnak szintén tagja vagyok, igazán nem tehetek, ezért a felelősséget sohasem vállalom és nem vállalja egyikünk évi október hó 22-én, szerdán. sem, mert mi mindig egész nyiltan és férfiasan el fogjuk ezt itélni. (Helyeslés a baloldalon) Amint elitéltük a múltban, elitéljük a jelenben is, és soha egy pillanatra sem azonosítjuk vele magunkat. (Peidl Gyula: Mi van a keresztény községi munkásokkal !) Mindjárt rátérek; nem tudok mindent egyszerre elmondani. Ezeken a hangoztatott kritikákon kivül nézzük meg, hogy mi rejlik más egyéb hangzatos kritikák mögött is, mi rejlik a „gyűlölködés és rombolás" szavak mögött ? Nézzük meg, hogy mi, akik a Keresztény Községi Pártnak és a törvényhatósági bizottságnak tagjai voltunk, mennyiben gyűlölködtünk, miben merült ez ki, kit gyűlöltem pl. én vagy az én társaim, s kik voltak azok, akikkel szemben ezt éreztettem, vagy akik érezték az én gyűlölködésemet? Az urak elfelejtették, hogy minket arra tanítottak : szeresd felebarátodat, mint tenmagadat. Mi ezt épugy, mint a tannak minden részét, szintén komolyan vesszük, és senkit nem gyűlölünk, senkit nem bántunk igazságtalanul. Amit itt a t. képviselő urak felhoztak, hogy pl. a választójogi névjegyzéket kiigazították, kapcsolatos volt talán a gyűlölet jelszavával ? Az előttem szólott képviselő urak erre már válaszoltak és kimutatták, hogy a közigazgatási biróság a kihagyottak közül mindössze négyezer és néhány polgárt helyezett vissza jogaiba. Mi megütközni való van abban, hogy tényleg hibák történtek 1 Hátha a szociáldemokrata párt, vagy akármilyen más párt vezetésével történt volna a kiigazitás, vájjon akkor hiba nélkül történt volna 1 Vájjon a múltban ahányszor kiigazitás történt, nem fordult-e elő mindig hiba és nem volt-e eset arra, hogy a közigazgatási biróság visszahelyezte a bizottság döntésével megfosztottakat a maguk jogaiba 1 Ezelőtt csak néhány százaléknyi emberről lehetett szó, de viszont igaz az is, hogy oly nagyarányú visszaélés, mint az 1918, évi és az azutáni összeírásoknál volt, a múltban sohasem fordult elő. Minthogy pedig az összeírásnál nagyobb volt a visszaélés, egészen természetes, hogy a kiigazitás alkalmával is nagyobb számmal voltak a jogtalanul kihagyottak. Érdekes, hogy ugyanakkor, amikor itt Budapesten a kiigaztás folyt ós amikor itt kihagytak 90 vagy 100 ezer embert (Petrovácz Gyula: Hatvanezret sem !) — ennyiről irtak annak idején a lapok és beszéltek a túloldali képviselők —, ugyanakkor Bécsben is volt kiigazitás. Ott a szociáldemokrata párt lévén uralmon, őket lehet a mulasztásokért felelőssé tenni, de Bécsben, bár 55.000 választót hagytak ki a névjegyzékből, mégsem hallunk emiatt semmi zajt, ott nem lármáznak és nem fújják fel a dolgot ug*y, mint itt, Budapesten. (Ugy van ! a középen) Azt méltóztatik mondani — ha jól tudom, talán épen Vázsonyi képviselő ur mondta —, hogy mindegy az, négyezer vagy négyszáz emberről van-e szó, ami igazságtalanság, az igazságtalanság. A bécsi 55.000 ember között is bizonyára voltak olyanok, akiket jogtalanul hagytak ki a választók névjegyzékéből. Ilyen körülmények között mi hát az a gyűlölet, amit mi tanúsítottunk ! Talán az, amit egyetlen konkrétumként megneveztek az urak, hogy annak idején 199 tanítót elbocsátottak? Bebizonyították előttem felszólalt urak, hogy valamennyien teljesen szabályszerűen lettek elbocsátva, nem egy embernek vagy kettőnek akaratából, hanem az ügy bizottságokon ment keresztül és a bizottság munkáját végeredményben a kultuszminister ur hagyta ^ jóvá. Kérdezem Vázsonyi képviselő urat, vájjon a képviselő uil nyugodtan bizza-e gyermekét