Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.

Ülésnapok - 1922-323

Ä nemzetgyűlés 323. ülése 1924. nem megállapíthatjuk, hogy azok, akik a há­ború előtt és alatt a fővárost kormányozták, nem csinálták azt a politikát, amit Lueger és Weisskirehner, hanem csináltak súlyos adós­ságokat. Ezekből építhettek annakidején. Hogy miképen, erről még később fogok szólani. Eze­ket az adósságokat nekünk kellett fizetnünk, nekünk kellett megoldást találnunk arra, hogy milyen módon és körülmények között fizessük meg ezeket a tartozásokat, viszont ennek ódiumát is a keresztény községi pártra igye­keztek áthárítani; pedig mi ezt teljes joggal háríthatjuk azokra, akik annakidején dós­ságokat megcsinálták. Hiszen jellemző, hogy Vázsonyi t. képvi­selő ur azt mondja, hogy építkeztek is. Hogy miképen építkeztek, erről megint nem én be­szélek, hanem az egyik ügyosztály vezetője, aki a következőket mondja (olvassa): „A külföldi kölcsönből épült fővárosi kislakásos telepek és bérházak a lehető legrosszabb állapotban vol­tak, különösen a kislakások, a telepek lakói pa­naszkodtak, hogy szobájuk még az időjárás viszontagságai ellen sem nyújt védelmet, mert a már eredetileg rosszul megépített épületek a háború folyamán elmaradt tatarozás hiánya miatt szinte összedüléssel fenyegettek. A lakók bérét részben a kormányrendeletek korlátozá­sai miatt, de szociális okokból sem lehetett volna fokozni és igy a lmult rezsim hibáinak és mulasztásainak pótlására a főváros uj ve­zetősége szinte napról-napra ujabb költség­rgénylés ódiumát volt kénytelen vállalni. À po­litikai tendenciával megirt újságcikkekben sohasem olvastunk arról, hogy a sok száz- és ezermilliós költséget mi idézi elő, miért kell az adózó polgárságot egyre fokozódó adókkal terhelni, hanem egyre csak az uj vezetőség tehetetlenségéről és pazarlásáról volt szó". Méltóztatnak tehát látni, hogy nem elfo­gult ember — legalább is nem vádolható el­fogultsággal —, hanem egy tanácsnok, Lob­mayer tanácsnok mondotta ezeket, aki nem tartozik azok közé, akik a keresztény községi párt politikája mellett nagyon exponálták volna magukat. De ha nem beszélünk ezekről az elődökről, akikről eddig szó volt; ha be­szélünk a közvetlen elődökről, azokról, akik a kommün bukása előtt, tehát az összeomlás után és a kommün alatt igazgatták a főváros ügyeit, akkor még szomorúbb megállapításra jutunk. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Ne mél­tóztassék nevetni t. képviselő ur, mert akkor az ön elvtársai igazgatták a fővárost; és nagyon érdekes, hogy Bódy alpolgármester, aki ugyan­csak nem mondható a keresztény községi párt valamely exponált tagjának, annak idején — mikor a kommunizmus megbukott, volt alkal­mam vele tanácskozásokon résztvenni — nyil­vánosan ugy nyilatkozott, hogy soha olyan ré­mes napokat és kínos szenvedéseket nem élt át, mint épen a szociáldemokrata uralom és ké­sőbb a kommunizmus uralma alatt. (Peidl Gyula: A bolsevista uralom alatt! A maguké fehérben ugyanaz!) Már a szociáldemokrata uralom alatt is. Beszélhetnénk azután mi is arról, hogy váj­jon a szociáldemokrata párt mit váltott be ígéretei közül, mikor a főváros élére került. Nagyon hosszadalmas lenne, ha felsorolnám azokat a visszás állapotokat, amelyekben ré­szünk volt. Hogy csak egyet említsek meg, Er­délyi Mór, aki szociáldemokrata volt — a há­ború alatt, ha jól tudom, az Általános Fogyasz­tási Szövetkezetnek volt egyik igazgatója, 1 évi október hó 22-én, szerdán, 31 ! vag*y vezetője — a Népszavában közzétett egyik nyilatkozatában, mikor a háború alatt a sorbanállások voltak, azt mondotta, hogy ha ő rá és tiz bizalmiférfiura biznák az élelmi­szerek kiosztását, akkor ő tiz bizalmiférfiuval megszüntetné az éjszakai ácsorgást. Mikor azonban uralomra került, amikor nemcsak ő rá és tiz bizalmiférfiura kellett ezt bizni, ha­nem az egész közigazgatás és annak minden eszköze rendelkezésére állott, nagyon jól em­lékszünk rá, hogy akkor milyenek voltak a sorbanállások, nagyon jól tudja mindenki, hogy soha nem volt az élelmezés olyan rendszertelen és igazságtalan a háború alatt, mint épen 1918-ban és 1918 után a szociálde­mokrata uralom alatt. Akkor volt az, hogy egész éjszakákon kellett kint állni a zsírért. Egész éjjel kint kellett állani 5 deka zsírért és félkiló húsért. (Peidl Gyula: Időbeli tévedés! — Felkiáltások jobb felől: Szó sincs róla! Nem tévedés!) Épen azért nem szabad, illetőleg nem volna szabad legalább a szociáldemokrata párt­nak ilyen kritikával élnie. A szociáldemokrata párt már bebizonyította tehetetlenségét (Esz­tergályos János: Mikor?) 1918-ban és 1919-ben, t. képviselő ur; eddig erről beszéltem — és neki nem volna szabad a Keresztény Községi Párt épitőmunkáját olyan formában tenni kritika tárgyává, mint ahogy azt eddig tették. (Ugy van! Ugy van! a bal- és jobbközépen.) De egyébként is a t. képviselő urak kritikája elég Síi Lctlel nos keretek között mozgott, azt lehetne inkább mondanom, hogy semmitmondó volt, a konkrétum hiányzott belőle, s csak általános frázisokat használtak, mondván. 1 , hogy „rom­boltak, pusztítottak, gyűlölködtek", de bizonyí­tékot arra nézve, hogy ez a pusztítás, rombo­lás, gyűlölködés miben nyilvánult, nem igen hallottunk. Még egy konkrét vád volt — és ezt a Nép­szavában is olvassuk nap-nap után —, hogy: Wolffék drágítanak, már megint drágítanak, mindent Wolffék drágítanak és természetesen Wolffékon mindig a Keresztény Községi Pár­tot értették. Ez az állítás vád volna, de nekem nincs szükségem rá, hogy ezzel a váddal szem­beforduljak és próbáljam vele szemben megvé­delmezni a Keresztény Községi Párt ténykedé­seit ; ez egészen felesleges. Ezt a vádat tegnap Rassay Károly képviselő ur teljesen halomra döntötte, úgyhogy ezzel a váddal nekem már nem kell szembe állanom. Mert mit mondott Rassay képviselő ur? Azt mondotta, hogy Bipka jön mint kormánybiztos a kormány jó­voltából ; Bipka igér olcsóságot, ígéri az árak leszorítását és igér kedvezőbb gazdasági hely­zetet. Pedig hiába igéri — mondotta Rassay képviselő ur —, mert ő ezt megvalósítani nem képes, hiszen ezeknek a kérdéseknek megoldása nem a főváros vezetőségétől függ, hanem függ a kormánypolitikától, és ha a kormány olyan politikát csinál, amilyent csinál, vagyis ha gazdasági és pénzüyi politikája olyan marad, mint amilyen, akkor a főváros vezetősége tel­jesen tehetetlen lesz ezzel a közgazdasági és szociálpolitikával szemben, mert a főváros maga külön gazdasági és külön pénzügyi poli­tikát a kormánytól függetlenül nem képes foly­tatni. (Peidl Gyula: Igen, de a kormány csi­nálja, ön pedig támogatja a kurzust !) Ne én felém méltóztassék ezt mondani. A lényeg az, hogy ami áll Ripkára, az áll Wolffra is. (Igaz! Ugy van! a középen. — Lendvai István: Csak­hogy ők kétféle mértékkel mérnek!) Ha Bipka tényleg nem képes más közgazdasági politikát csinálni, ha nem várunk tőle más szoeiálpoli-

Next

/
Thumbnails
Contents