Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.
Ülésnapok - 1922-323
Ä nemzetgyűlés 323. ülése 1924. nem megállapíthatjuk, hogy azok, akik a háború előtt és alatt a fővárost kormányozták, nem csinálták azt a politikát, amit Lueger és Weisskirehner, hanem csináltak súlyos adósságokat. Ezekből építhettek annakidején. Hogy miképen, erről még később fogok szólani. Ezeket az adósságokat nekünk kellett fizetnünk, nekünk kellett megoldást találnunk arra, hogy milyen módon és körülmények között fizessük meg ezeket a tartozásokat, viszont ennek ódiumát is a keresztény községi pártra igyekeztek áthárítani; pedig mi ezt teljes joggal háríthatjuk azokra, akik annakidején dósságokat megcsinálták. Hiszen jellemző, hogy Vázsonyi t. képviselő ur azt mondja, hogy építkeztek is. Hogy miképen építkeztek, erről megint nem én beszélek, hanem az egyik ügyosztály vezetője, aki a következőket mondja (olvassa): „A külföldi kölcsönből épült fővárosi kislakásos telepek és bérházak a lehető legrosszabb állapotban voltak, különösen a kislakások, a telepek lakói panaszkodtak, hogy szobájuk még az időjárás viszontagságai ellen sem nyújt védelmet, mert a már eredetileg rosszul megépített épületek a háború folyamán elmaradt tatarozás hiánya miatt szinte összedüléssel fenyegettek. A lakók bérét részben a kormányrendeletek korlátozásai miatt, de szociális okokból sem lehetett volna fokozni és igy a lmult rezsim hibáinak és mulasztásainak pótlására a főváros uj vezetősége szinte napról-napra ujabb költségrgénylés ódiumát volt kénytelen vállalni. À politikai tendenciával megirt újságcikkekben sohasem olvastunk arról, hogy a sok száz- és ezermilliós költséget mi idézi elő, miért kell az adózó polgárságot egyre fokozódó adókkal terhelni, hanem egyre csak az uj vezetőség tehetetlenségéről és pazarlásáról volt szó". Méltóztatnak tehát látni, hogy nem elfogult ember — legalább is nem vádolható elfogultsággal —, hanem egy tanácsnok, Lobmayer tanácsnok mondotta ezeket, aki nem tartozik azok közé, akik a keresztény községi párt politikája mellett nagyon exponálták volna magukat. De ha nem beszélünk ezekről az elődökről, akikről eddig szó volt; ha beszélünk a közvetlen elődökről, azokról, akik a kommün bukása előtt, tehát az összeomlás után és a kommün alatt igazgatták a főváros ügyeit, akkor még szomorúbb megállapításra jutunk. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Ne méltóztassék nevetni t. képviselő ur, mert akkor az ön elvtársai igazgatták a fővárost; és nagyon érdekes, hogy Bódy alpolgármester, aki ugyancsak nem mondható a keresztény községi párt valamely exponált tagjának, annak idején — mikor a kommunizmus megbukott, volt alkalmam vele tanácskozásokon résztvenni — nyilvánosan ugy nyilatkozott, hogy soha olyan rémes napokat és kínos szenvedéseket nem élt át, mint épen a szociáldemokrata uralom és később a kommunizmus uralma alatt. (Peidl Gyula: A bolsevista uralom alatt! A maguké fehérben ugyanaz!) Már a szociáldemokrata uralom alatt is. Beszélhetnénk azután mi is arról, hogy vájjon a szociáldemokrata párt mit váltott be ígéretei közül, mikor a főváros élére került. Nagyon hosszadalmas lenne, ha felsorolnám azokat a visszás állapotokat, amelyekben részünk volt. Hogy csak egyet említsek meg, Erdélyi Mór, aki szociáldemokrata volt — a háború alatt, ha jól tudom, az Általános Fogyasztási Szövetkezetnek volt egyik igazgatója, 1 évi október hó 22-én, szerdán, 31 ! vag*y vezetője — a Népszavában közzétett egyik nyilatkozatában, mikor a háború alatt a sorbanállások voltak, azt mondotta, hogy ha ő rá és tiz bizalmiférfiura biznák az élelmiszerek kiosztását, akkor ő tiz bizalmiférfiuval megszüntetné az éjszakai ácsorgást. Mikor azonban uralomra került, amikor nemcsak ő rá és tiz bizalmiférfiura kellett ezt bizni, hanem az egész közigazgatás és annak minden eszköze rendelkezésére állott, nagyon jól emlékszünk rá, hogy akkor milyenek voltak a sorbanállások, nagyon jól tudja mindenki, hogy soha nem volt az élelmezés olyan rendszertelen és igazságtalan a háború alatt, mint épen 1918-ban és 1918 után a szociáldemokrata uralom alatt. Akkor volt az, hogy egész éjszakákon kellett kint állni a zsírért. Egész éjjel kint kellett állani 5 deka zsírért és félkiló húsért. (Peidl Gyula: Időbeli tévedés! — Felkiáltások jobb felől: Szó sincs róla! Nem tévedés!) Épen azért nem szabad, illetőleg nem volna szabad legalább a szociáldemokrata pártnak ilyen kritikával élnie. A szociáldemokrata párt már bebizonyította tehetetlenségét (Esztergályos János: Mikor?) 1918-ban és 1919-ben, t. képviselő ur; eddig erről beszéltem — és neki nem volna szabad a Keresztény Községi Párt épitőmunkáját olyan formában tenni kritika tárgyává, mint ahogy azt eddig tették. (Ugy van! Ugy van! a bal- és jobbközépen.) De egyébként is a t. képviselő urak kritikája elég Síi Lctlel nos keretek között mozgott, azt lehetne inkább mondanom, hogy semmitmondó volt, a konkrétum hiányzott belőle, s csak általános frázisokat használtak, mondván. 1 , hogy „romboltak, pusztítottak, gyűlölködtek", de bizonyítékot arra nézve, hogy ez a pusztítás, rombolás, gyűlölködés miben nyilvánult, nem igen hallottunk. Még egy konkrét vád volt — és ezt a Népszavában is olvassuk nap-nap után —, hogy: Wolffék drágítanak, már megint drágítanak, mindent Wolffék drágítanak és természetesen Wolffékon mindig a Keresztény Községi Pártot értették. Ez az állítás vád volna, de nekem nincs szükségem rá, hogy ezzel a váddal szembeforduljak és próbáljam vele szemben megvédelmezni a Keresztény Községi Párt ténykedéseit ; ez egészen felesleges. Ezt a vádat tegnap Rassay Károly képviselő ur teljesen halomra döntötte, úgyhogy ezzel a váddal nekem már nem kell szembe állanom. Mert mit mondott Rassay képviselő ur? Azt mondotta, hogy Bipka jön mint kormánybiztos a kormány jóvoltából ; Bipka igér olcsóságot, ígéri az árak leszorítását és igér kedvezőbb gazdasági helyzetet. Pedig hiába igéri — mondotta Rassay képviselő ur —, mert ő ezt megvalósítani nem képes, hiszen ezeknek a kérdéseknek megoldása nem a főváros vezetőségétől függ, hanem függ a kormánypolitikától, és ha a kormány olyan politikát csinál, amilyent csinál, vagyis ha gazdasági és pénzüyi politikája olyan marad, mint amilyen, akkor a főváros vezetősége teljesen tehetetlen lesz ezzel a közgazdasági és szociálpolitikával szemben, mert a főváros maga külön gazdasági és külön pénzügyi politikát a kormánytól függetlenül nem képes folytatni. (Peidl Gyula: Igen, de a kormány csinálja, ön pedig támogatja a kurzust !) Ne én felém méltóztassék ezt mondani. A lényeg az, hogy ami áll Ripkára, az áll Wolffra is. (Igaz! Ugy van! a középen. — Lendvai István: Csakhogy ők kétféle mértékkel mérnek!) Ha Bipka tényleg nem képes más közgazdasági politikát csinálni, ha nem várunk tőle más szoeiálpoli-